Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Korea bejegyzésnyi erejű története vol.1.

Ma megbirkóztam Kim Ir Szennel, illetve hogy vele pont nem, sem az oldalt szemrevételezhető szépséggel, csupán Korea törijével úgy egészében, és elég rendesen legyűrtem, na. Eredetmítoszokat húztam, amik a következőképp szólnak: 1., az első, samanisztikus-totemisztikus hagyományokhoz köthető eredetmítosz szerint Hvánun égistennek már a töke tele volt azzal, ami a földön folyik, ezért leküldte fiát, hogy rendet vágjon maga helyett is. Mikor a fiú leszállt a földre, színe elé járult egy medve és egy tigris azzal a feltett szándékkal, hogy ők emberré szeretnének válni. Az istenfiú szerint megoldható volt, egy barlangba kellett vonulniuk száz napra, s csak fokhagymát ehettek. A tigris pár nap elteltével elkezdett kiabálni, hogy gyurcsányorbánmonnyonle, és elhagyta a barlangot. Ám a medve állhatatos maradt, és ennek jutalmául egy gyönyörűséges emberleány lett belőle, mely igencsak felkeltette Hvánun isten fiának figyelmét. Így kettejük nászából született Tangun Vanggom, aki i.e. 2333 október 7-én megalapította Kó-Csoszon birodalmat a mai Korea helyén. (Tangun Vanggom egyébként a Teachong'gyo koreai vallás főistene) 2., a másik alternatíva, a konfuciánus történetírás szerint a kínai Jin-dinasztia bukásakor (i.e. XII. század) egy Kija (Kidzsa)nevű magas rangú hivatalnok menekült valahova a mai Észak-Korea, vagy Liaotung területére, és ott hozta létre i.e. 1121-ben Kó-Csoszont. Nehéz eldönteni, melyiknek lehet több hitelt adni, ám ez csak nekünk lehet nehéz, hiszen Észak-Koreában a kilencvenes évek elején egy víztározó építése folytán megtalálták a legendabeli Tangun földi maradványait állításuk szerint...(Kim Ir Szen - koreaiul Kim Il-sung- utasítására fehér gránittömbökből piramisszerű építményt emeltek fölé, mely azóta egyfajta zarándokhellyé vált, ám politikai üzenete egyértelmű: a koreai civilizáció a félsziget északi feléről származik, így a koreai nép igazi képviselője csakis egy északi állam lehet.) No de akárhogy is történt, az mindenesetre tény, hogy Kó-Csoszon emelkedett ki az első évezredben a különböző törzsszövetségek közül, és volt uralmon egészen i.e. 109-108-ig valahogy, mikor is Kína agresszívoskodása következtében felbomlott. Rövid ideig Kína kezén volt a terület, ám csakhamar három államalakulat jött létre hozzávetőlegesen egy időintervallumban: i.e. 18-ban Pekcse, 37-ben Kogurjó, 57-ben pedig Silla, és ők hárman garázdálkodnak végig évszázadokon keresztül. Ami közös volt a három államban, hogy átvették a kínai intézményrendszerek modelljét, már az i.sz. első században elkezdődött a kínai kultúra, a konfucianizmus, és a klasszikusok tanulmányozása. Valamint ugye a buddhizmus is szintúgy Kínán keresztül érkezett el ide, s lett államvallássá mindhárom államban. Ezen államok furtonfurt rivalizáltak egymással, és néha bizony a nagy testvér, Kína is beszállt a ringbe. Különösen a Sui-dinasztia idején váltak erőteljessé a hódítási törekvések, 598-ban és 612-ben voltak nagy erejű attakok, ám a legendás hős, Vülcsi Mundok szétvágott élőt s holtat, meg úgy az egész Sui-kompániát; így visszavettek időlegesen. Egészen 660-ig, (de ekkortól már a Tangokról kell beszélnünk, igen, a Tang-dinasztiáról, a mára klasszikusnak mondható, híres kínai heavy-metál banda névadó dinasztiájáról, mely Kína aranykorának számít.) szóval 660-ban Silla-val szövetségre léptek a kínaiak, és szépen leverték Pekcsét valamint Kogúrjót, így egyesült először 668-ban Korea. Silláról annyit kell tudnunk, hogy itt szintetizálódott a három királyság korának kulturális fejlődése, a rokon nyelvű-etnikumú törzsek asszimilációjának fontos állomását jelentette az egységesítés. Ja, és 670-ben Munmu vang (vang = király) amondó volt, hogy Kínára effektíve nincs is szükségük, így az egyesült államok erejével sikerült egy húsz év alatt kicsapni őket, 735-ben Kína is elismerte a határokat. Gazdasági, kulturális fejlődés két évszázadon keresztül, majd ahogy lenni szokott jött a földbirtok nagyfokú koncentrációja, mely a nagyhatalmú, óriási kiterjedésű földbirtokkal rendelkező arisztokraták vetélkedőjét is magával vonta, romlásba taszítva ezzel Sillat. A hadurak közül 918-ban Van Gon, Thebongból elégelte meg a káoszt, és egyesítette újfent az ország területét, ez lett a Korjó királyság, melynek neve portugál közvetítéssel Koreaként vált ismertté. 1392-ig tuti volt minden, ami azért elég nagy túlzás, sőt egyeneset hazugság. Elsőként is ugye az államszervezet átalakítása, új adminisztratív körzetek létrehozása nyolc tartomány formájában (melyek a mai napig alig változtak), földek királyi tulajdonba vétele, miegymás. Ám nem örülhettek sokáig, hiszen 1010-ben és 1011-ben a Kínát meghódító kitajok kopogtattak, ám a rettenthetetlen William Wallacenál is rettenthetetlenebb Kan Gám Cshan kiverte őket. A XI.-XII. század a koreai buddhizmus fénypontja, ekkor már javában nyomtatták kifele a Tripitaka Koreana és egyéb buddhista kánonokat fadúcos eljárással, Gutenberg meg 1453-ban verte a nyálát, hogy ezt nézzétek, mit csináltam. (Noha Kelet-Ázsiában már a IX. század óta nyomtattak...) A XII. század vége azonban már Korjó hanyatlásának kezdetét is jelentette egyúttal, a tipikus földkoncentráció, éhínségek majd a parasztlázadások okozta központi hatalom legyengülése után már egészen üdítőleg hatott az 1231-es mongol invázió, melyet a mai napig nemzeti sérelemként tartanak számon a koreaiak. Így első bejegyzésként ennyi, a folytatásban további érdekességek derülnek ki a "koreai Mátyás királyról", az age of empiresben is fellelhető páncélos teknősbéka hajókról, a "remetekirályságról" és Japán "bársonyos karmairól".

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…