Shinbun nishiki-e - 新聞錦絵
1875-ben érte Tōkyō lakosait a hír, hogy több száz kilométer távolságban, fenn a hegyekben Gitarō nevű magányos férfi brutális kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta a nőt, aki elszállásolta egy éjszakára. A tettes az áldozat levágott fejét is magával vitte, amit hónapokkal később egy kutya szájában hozott vissza a faluba. Rövidesen a holttestet is megtalálták, gyékénybe csomagolva Gitarō lakásában. A tettest kézre kerítették és letartóztatták.
Fizetés nélkül távozó külföldi, a prostituálttal való affér után, 1875 |
Az ehhez hasonló erőszakos, szenzációhajhász, bulvár jellegű sztorik a korabeli japán tabloidok egyik sajátos műfaját képezték, ez volt az ún. shinbun nishiki-e (新聞錦絵), ami nem más mint fametszeteken prezentált, korabeli sajtóhírek. Tartalmat illetően hasonló jellegű bulvársajtó kiadványok, a ponyvairodalom persze mindenhol jelent volt, az 1870-es évek shinbun nishikije viszont mégis nagyon izgalmas lenyomatát képzi Japán ezen átmeni periódusáról.
Szörnyűséges öngyilkosság: az anya előbb saját gyermékével, majd magával is végez, 1879 |
A japán zsánerfesztészet műfajának hanyatlásával egyidejűleg ugyanis az ukiyo-e mesterek hagyományos stílusú illusztrációkkal, továbbra is fadúc nyomtatásban prezentálva próbálták kielégíteni a formálódó tömegsajtó igényeit, ami egy meglehetősen groteszk, bár annál érdekesebb műveket eredményezett: a mintegy 1000 kiadványra tehető, shinbun nishiki művekekben a korszak legpinkánsabb, legrémisztőbb sztorijait gyönyűrűen illusztrálva, könyvszerű formában adták közre.
hármas házasság Matsunosuke családnál, 1875 |
Korábban, a XIX. század elején Japánban az elsődleges hírforrásnak az úgynevezett kawaraban (瓦版) bulvárterméke számitott (maga az elnevezés az agyag nyomódúcokra utalt mely eljárással soksorozták a voltaképpeni röplapokat), ami szintén durva gyilkossági, öngyilkossági ügyekről, városi pletykákról, természeti katasztrófákról vagy éppen misztikus, szörnyekről szóló rövid történeteket mesélt el, s csak akkor jelentek meg ilyen művek, ha éppen volt miről beszámolni. Forgalmas, városi helyszíneken, kolportázs formjában terjesztették e kiadványokat (mint a kortárs Magyarországon a "rikkancsok" tették azt).
Öt férfi egyszerre erőszakolja meg Omatsut, Hisazo barátnőjét |
Az 1870-es években hiába is jelentek meg egymás után a modern értelemben vett japán hírlapok és egyéb periodikák, nem mindenki tudta olvasni azokat, csak egy kis számú írástudó értelmiség, hiszen kanjival írták, minimális illusztrációval ellátva. Ezt az űrt próbálta betölteni a shinbun nishiki-e, ami egyrészről a széles néprétegek elérése szolgált, másrészt pedig új bevételi forrást jelentett a küszködő, kezdetleges technikákat alkalmazó nyomdáknak.
A korábbi kawaraban témájához hasonlóan fillérekét árult, pajzán, pikáns avagy szörnyűséges eseményeket taglaló shinbun nishiki művekben továbbra is jelen volt bár a kanji szöveg, hiragana olvasattal is elláták azokat, a lényeg viszont magán az illuszráción volt, hiszen a korabeli lakosság mintegy 60 százaléka analfabéta volt.
A kísérő szöveg általában pusztán szenzációhajhász jellegű volt, nem sokkal előremutatóbb, mint a kawaraban kiadványokban foglaltak, és sokszor a megtörtént események után hetekkel, sőt néha évekkel későbbi beszámolók voltak, időnként valamilyen erkölcsi okítással megspékelve.
Az Uenói csatában (1868), a felkelő szamurájok illetve a Meiji császári csapatok összecsapásában elhunyt férfi összekaszabolt holttestét átvevő felesége, 1868 |
Mindazonáltal fontos megjegyezni azt is, hogy cenzúra nemigen létezett e képek kapcsán, s ezáltal a megörökített témák igencsak elszálltak: a csoportos nemi erőszaktól kezdve a felesége által megmérgezett, vért köpő férjén át a harcokban elesett, vérben fürdő férfi holttestét átvevő asszonyig egészen explicite módon ábrázolt események kerültek megörökítésre. Az évek során ráadásul egyre durvult az ingerküszöb, és már olyan mai szemmel is brutális témákat is ábrázolhattak, mint mondjuk a férfi meggyilkolt szeretőjének nemi szervét sashimiként felkínáló nő esete: olyan extrém kereteket boncolgatott a műfaj, hogy ez lett aztán végül a veszte is, ezen utolsóként említett példa valódi felháborodást váltotott ki, ami kapcsán be is betilották a nyomtatását.
Mindezek ellenére meg kell jegyezni, hogy a shinbun nishiki művek művészetileg pazar alkotások, a többnyire prosztó téma ellenére is. Mivelhogy e műveket készítő alkotók többsége a kor legnevesebb japán műveszei voltak, legyen az Yubin hochi shinbun (郵便報知新聞) című hírlapnak dolgozó Tsukioka Yoshitoshi (月岡芳年), avagy Utagawa Yoshiiku (歌川 芳幾), aki a Tokyo nichinichi shimbun (東京日日新聞) egyik alapítója és illusztrátora is volt egyeben.
A városokba látogató tömegek elsősorban szuvenír gyanánt vásárolták a fővárosban osztogatott shinbun nishiki-e műveket, hogy elmeséljék a nagyváros pletykáit és botrányait. A kortárs Japánba látógató külföldiek pedig csak a szemüket forgatták polgárpukkasztó alkotások kapcsán.
A műfaj csimborasszóját az kínai-japán háború idején (1894–1895) érte el, mely során a japán hadsereget magasztaló, illetve a kínaiakat megvető nyomatok kerültek terjesztésre, a Taishō (大正) éra alatt (1912 - 1926) viszont teljesen feledésbe merült a műfaj.
Még több nishiki-e
Forrás: Natasha Frost: The Refined, Scandalous Art of Japan’s Traditional Woodblock Tabloids, May 17, 2018, Atlas Obscura
Kapcsolódó bejegyzések:
Kuniyoshi & Kunisada - az ukiyo-e fenegyerekei - beszámoló
Japán csáperotika - Hokusai kisiklásának kivesézése
Yoshiwara leányai - beszámoló
Edo-kor - minden Edo-korral kapcsolatos bejegyzés a blogon
Japán folklór sorozat - blogsorozat főként yōkaiokról
Megjegyzések
Megjegyzés küldése