Ugrás a fő tartalomra

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka

Tōkyō véráztatta múltjában hemzsegnek a szellemek, kísértetek, ezek közül az egyik leghíresebb Taira no Masakado (平将門, i.sz. 903-904), Japán egyik első híresebb szamurájának esete. Az ambiciózus Masakado bár nem lett Japán császára, elkanászodott feje sorozatos balszerencsét hozott az elkövetkező ezer évre.
Masakado egy feltörekvő Kantō régióbeli hadúrként egy nap elérkezettnek látta az időt, hogy Japán császárának deklarálja magát - pechjére viszont már volt egyKyōtoban, azaz az akkori fővárosban, így elgondolása felkelésnek bizonyult (平将門の乱). A kyōto-i udvar pedig gyors elhallgattatása véget vérdíjat tűzött ki fejére, két hónappal később pedig a mai Saitama (埼玉) tartomány területén lévő csatában sikerrel járt az akció - Masakado szeme közt egy nyílvessző formájában.
Ennyivel azonban nem ért véget a dolog: Masakado fejét Kyōtoba vitték turnézni, az esetleges instant uzurpátorok kedvének megszegése céljából. A legenda szerint viszont a levágott fej korántsem mutatta bomlás jelét, ellenben meglepően fittnek mutatkozott; mi több arckifejezése egyre morózusabbá vált. A közszemle ráadásul nem tartott túl sokáig, ugyanis Masakado szelleme nagyon rosszul viselte fejének hiányát, a fej pedig a levegőbe emelkedett, és megkezdte repülését Kantóba a teste után kutatni, hogy egy nap ismét 'egész' harcosként folytathassa a küzdelmet. 
Hasztalan. A fej expedíciója sikertelenül zárult, és végül Shibasakai (柴崎村) halászfalunál, a mai Ōtemachi (大手町) területén landolt. A riadt falusiak a hosszú utazástól megviselt fejet megtisztították, és a Kanda-myōjin (神田明神) szentélybe helyezték el.
A mai nyughely felhőkarcolók ölelésében, pár percre az Ōtemachi megállótól 
Mintegy tíz évre rá azonban valamikor 950 körül a sírhely rázkódni kezdett, a fej nélküli szamuráj szelleme pediglen innentől kezdve rendszeres megjelenésével borzolta a helyiek idegeit, kik szüntelen fohászkodással próbálták a Masakado szellemét kibékíteni.
1616-ban a Kanda-myōjin szentély - mely istenként kezelte Masakadót - új helyre költözött, hogy az Edo-kor arisztokráciájának tágasabb rezidenciákat építhessenek helyére - a sírhely viszont érintetlenül maradt egy arisztokrata házának kertjében.
Masakado no Kubizuka (平将門の首塚) -'Masakado fejének dombja' -manapság is rendszeresen gondozzák
1869-ben a feudális rendszer bukását követően a az új Meiji-kormány pénzügyi minisztériumát helyezte Masakado feje mellé - a sírhely ezúttal is érintetlen maradt. 1874-ben a Meiji-kormány hivatalosan elítélte Masakadót, mint a császárság ellenségét, és megfosztották a Kanda-myōjin szentélybeli isteni rangjától.
Füstülők Masakadó békítésére
1923-ban a nagy kantói földrengés és azt azt követő tűzvész elpusztította Masakadó fejének emlékhelyét is, mellesleg a Meiji pénzügyminisztérium székhelyét is. A minisztérium újjáépítésének alkalmával elhatározták a sírhely exhumálását - a koponya viszont nem került elő, így a sír helyére való építésről döntöttek. Masakado feje nyugtának megbolygatása azonban végzetes hibának bizonyult. Seiji Hayamai (早速 整爾) pénzügyminiszter az építés elhatározását követően hirtelen betegségben elhunyt, és követte őt 13 hivatalnoka az elkövetkező két évben. Számos építőmunkás betegedett le vagy szerzett sérülést az építés során - elterjedt a hit, hogy Masakadó átkozta el az új építményt. 1928-ban a minisztérium leállította a munkálatokat, mi több eltávolította a készülő objektumot, és megkezdte évenkénti tisztító szertartását a sír körül. A kezdetben lelkesen végzett szertartásokat az évek múltával fokozatosan elhanyagolták.
Vad békaszobor a sír mellett - a béka kaeru (蛙) hangalakja azonos a kaeru (帰る) 'visszatérni' igével, melyet pozitív dolgok (jó szerencse, boldogság) visszatéréséhez is társítanak, így gyakorta látható szentélyeknél is.  
1940-ben villám csapott a pénzügyminisztérium épületébe, mely során keletkezett tűzben számos kormányzati épület leégett az Ōtemachi negyedben. A nap éppen Taira no Masakado halálának pontosan ezer éves évfordulójára esett.  A pénzügyminisztérium elköltözött, a sírhelyet rendbe hozták és a tōkyō-i önkormányzat tulajdonába került.
1945-ben a második világháborút követően, az amerikai erők kezelésébe került városrészben hozzáláttak a városrendezéshez, Masakado fejének nyughelye ideális helynek tűnt egy parkoló kialakítására - Masakado ezzel nem értett egyet: a munkálatokat különös balesetek kezdték hátráltatni:az egyik ilyen eset során a sír felé tartó buldózer felborult, vezetője meghalt. Miután a japán kormány tudtára adta az amcsiknak, hogy Masakadóval jobb nem szarozni, el is tekintettek a munka folytatásáról.
Masakado még a fejetlenség előtt
1961-ben az ingatlan visszakerült a japán kormányhoz, a megkezdett parkolót eltávolították és ismét tisztító szertartást ajánlottak fel Masakado tiszteletére, tovább hivatalosan is a testtelen szamurájfejnek szentelték az emlékhelyet. Nem meglepően, a sír melletti építkezések elkezdése után az építőmunkások újfent lebetegedtek, és a környéken lőtt fényképeken borzas hajcsomók jelentek meg a szóbeszéd szerint. Masakado szellemének kibékítésére a környéken lévő vállalatok képviselői minden hónap 1-15 között tiszteletüket róják a sírnál. Tegnap már 19-e volt, reméljük nem lesz belőle baj:
Az elmúlt ezer évben a sírdombocska környezete japán tehát pénzügyi központjává vált s a rontás ellenére is igencsak befelhőkarcolósodott. Kísértetsztori ide, kísértetsztori oda, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a tōkyō-i önkormányzat a sírhely területére szándékozott építésekkel kapcsolatban sejtelmesen csak úgy foglalta össze a dolgot a kissé tört angol magyarázatban, hogy afterward there were many plans did not go well - 'aztán végül sok terv nem jött ki jól' enyhe wtf-faktorral.
A hadúr egykori hatalmából ma is érezhetünk valamit, ha belegondolunk hogy ezer év után is képes terrorizálni az aktuális hatalmat. A biztonság kedvéért gyújtottam is egy füstölőt neki.

Megközelítés: Hanzōmon vonal, Otemachi (大手町) megálló, a C7 kijárattól pár perc séta. Térképért klikk a Doufukuai kalauzra.

Kapcsolódó bejegyzések:

Szamurájszellem rákok - a Heikegani legendája

藪の中の黒猫 - klasszikus japán horrorfilm ajánló

Shanghai szellemtúra - kísértethistóriák a kínai metropoliszból

Kínai városi legendák - vámpírbanyától az Yan'an úti felüljáró alvó sárkányáig

Urbex - romvadászataim Kelet nagyvárosaiban

Megjegyzések

  1. 神田明神-ban csak futólag jártam, így nem is tűnt fel a 将門塚 léte :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ott nem jártam tegnap, csak most néztem jobban utána a sztorinak, bár ha minden igaz Masakadóhoz már nincs túl sok köze :)

      Törlés
    2. 神田明神-ban tavaly jártam, de akkor inkább a Szent Ló (?), meg a pedofil-animés 絵馬-k kötötték le a figyelmemet :) Tókjót nem szerettem, így nem sokat fényképeztem, de azért van 1-2 kép, amit az Ueno-Akihabara-Kanda-Jaszukunyi dzsindzsa útvonalon lőttem. Majd lehet, hogy felrakom a blogra.

      Törlés
    3. Nahát, érdemes lenne elmennem nekem is a 神田明神! w

      Helyes, várom a képeket!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…