Ugrás a fő tartalomra

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz. 
Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét. 
A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkairól (azaz általánosságban vett ártó szellemről, démonról), a valóságban is létező, illetve a fentebbi fotókon szereplő izeltábú képzete köré szövődött legenda miatt.

Szóval több sztori is kerengett az Edo-periódus során egy yōkairól, aki gyönyörű nő alakját képes ölteni, hogy otthonába csaljon fiatal férfiakat, miközben a valóságban egy óriási pókszörny. Az elcsábitott delikvens pedig, szerelmes bódulatában észre sem veszi hogy pókháló fonódott köré, s mire ráeszmél a szituációra, már késő: a pókszörny ebédjeként végzi. 
Japánban ugyanis bizonyos pókokhoz természetfeletti képességeket társitottak, ilyen a  maga a jorōgumo is. A Nephila a keresztespókfélék családjába tartozó nem, ami elsősorban a Föld melegebb tájain fordul elő - Ausztrália, Új-Zéland északi szigete, Polinézia, Afrika és ugye Ázsiában is, a Nephila Clavata alfaj pedig egészen Indiától Japánig megtalálható. Kivéve Hokkaidót. Általában 5 centisre nő meg, élénk, zöldessárgás szinű, és nem jó ha a fejedre esik. Jóllehet mérge emberre ártalmatlan. 
Maga a kifejezés eredetét illetően azt találtam, hogy egyik korábbi bejegyzésemben tárgyalt Ming-kori kinai füveskönyv, a Běncǎo Gāngmù (本草綱目) megemliti a luòxīnfù (絡新婦) pókmarást, aminek kezelésére amúgy nagy indigócserje-léből(大藍汁), pézsmából (麝香), pararealgár áványi porból (雄黃) valamint egy pók házzáadásával készitett főzetet javasol - csakhogy tudjuk, hogy mit kell tenni efféle pókmarás esetében.
Viszont úgy tartják, hogy az itt leirt luòxīnfù pók az nem más, mint a Nephila Clavata.  Egy később megjelent,  Wakan Sansai Zue (和漢三才図会) nevezetű 1712-es enciklopédiában chōrōgumoként (ぢよろうぐも) hivatkoznak ugyanerre a pókfajtára, és egyes fejtegetések szerint ebből lett némi hangalakváltozással jorōgumo az Edo-kori japán köznyelvben a pókfajtát illető elnevezés. 
Olyan fejtegetés is találtam, miszerint kezdetben a szintén jorōnak olvasott 上臈 kanjikat használták e pókfajta leirására úgymint 上臈蜘蛛. Ez a 上臈 viszont nemes / udvarhölgyet jelentett, ez esetben pedig, mégis hogyan degradálódhatott prostivá a dolog? Egy magyarázat szerint, kivált szeptembertől kezdve a bejegyzés tárgyát képző pók csodészép szinekben tündököl, ami bár valóban esztétikusnak tűnik, de a valóságban nem túl kedves izeltábú elnevezése esetében talán túlzottan is eufemisztikus kifejezésnek tűnhetett. Mi több, a pók potrohának csak a felső ábrázata szép, azonban potroh másik oldala fakó és jellegtelen, ergo nem is igazán az elegáns, de inkább afféle silány szépség megtesztesitője. Ergo a nemes nő helyett a kurva helytállóbb kifejezés egy nem tudományos forrás szerint. Őszintén szólva nem tudom ez mennyire kézzel fogható magyarázat, ha esetleg sikerül egy hitelesebb forrást találnom erről, akkor frissitem e bejegyzést.

Mindenesetre, a jorōgumo mint valódi pók, s mint yōkai egyaránt magányos életet él. A legenda szerint, miután a jorō-pók elérte a 400 esztendőt, mágikus képességekre tesz szert, és innentől kezdve bogarak helyett inkább embert eszik. Általában elhagyott helyeken szőnek sűrű, hatalmas hálókat, majd az arra tévedő mit sem sejtő férfiak előtt mint egy fiatal (huszonkét év körüli), szexi leány jelennek meg, aki otthonába invitálja őket. Egyes elebeszélések szerint a szépséges menyecske előkapja a bivát (琵琶) s pengetni kezdi, miközben a megigézett férfi észere sem veszi, hogy pókháló fonódott köré. E férfiaknak aztán többé se hire, se hamva.  
Kinai nyelvű források elvileg nem kapcsolnak efféle természetfeletti képességeket a pókhoz, a jorōgumo, mint yōkai ábrázolásról többek között az 1677-ben megjelent Tonoigusa (宿直草), valamint az 1732-ben kiadott Taihei-Hyakumonogatari (太平百物語) kaidan (怪談), azaz kisértethistória-gyűjteményében olvashatunk. E sztorik visszatérő eleme, hogy a csábitó nőként megjelent pókszörny szamurájokat kér meg, hogy vegyék el feleségül, de olyan eset is előfordult, mikor kisdedét korjában cipelő nőként jelenik meg (a gyerkőc valójában a pókszörny petezsákja). 





* a jukujikun amúgy számos teljesen hétköznapi szavakban is tetten érhető olvasat. Lásd példákként: 今朝 (ma reggel) nem a kun'yomi olvasatnak megfelően ima'asa, se nem konchō-nak olvasandó az on'yomi szerint, hanem mint kesa jukujikun olvasatban. Ugyanigy 明日 (holnap) sem akari(no)hi a kun'yomi olvasat alapján, és nem is meinichi, az on'yomit követve, ellenben ashita a jukujikin olvasat miatt. Jukujikunt egyaránt használnak eredeti japán szókincset gazdagitó kifejezések, úgymint Yamato (大和), avagy korabeli kölcsönszavak, például a portugálból vett tabako (煙草) - dohány, avagy a hollandból kölcsönzött bīru (麦酒), azaz sör esetében is.


Kapcsolódó bejegyzések:


Kurvák és költészet Kinában  - ó, azok az ájtatás Tang-kori apácák!

Lábelkötés Kinában - aranylótusz, és ami mögötte van

Ribanctemető - szomorú sztorit őriz a japán főváros egyik temetője 

Macskrónikák - szörnymacskák a japán folklórból 

Japán csáperotika az Edo-korból - sci-fi horrorpornó Hokusai tollából

Japán folklór sorozat - minden eddigi japán folklóros poszt

Megjegyzések

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…