Túrák Tōkyō körül vol. 7 - 扇山

A Yamanashi prefektúrában található Ōgiyama (扇山) talán nem tartozik az ismertebb hegyek, illetve túraútvonalak közé, pedig hát a hegy tetejére érve teljes pompájában is megmutatkozhat ama grandiózus Fujisan. A megmutatkozhat kulcsszó, lévén mi szart se láttunk belőle a nem középiskolás fokú hegyimenet után. 
A medvére figyelmeztető tábla Japánban azt jelenti, hogy láttak egyszer az Edo-korban itt egy medvét áthaladni, és azóta fokozottan abunai itt minden. Valóságban semmi esélye hogy medvével találkozhassunk. 
Itt kötött ki a Vissza a jövőbe DeLorean időgépe
Ha tudod a nevét ennek a növénynek, akkor kérlek nyomj egy kommentet!

Először is el kell mennünk a Torisawa állomáshoz (鳥沢駅), ami kb. 4-5 állomással van feljebb Sagamiharánál, a Takao-hegy megállójától úgy harminc perc. Ahogy megérkezünk, és kijövünk az állomástól, induljunk el jobbra (vagyis ne a SevenEleven irányában), majd az első utcán balra, át a Chuo autópálya alatt,  rendesen kitáblázott útvonalon mehetünk a hegy irányába. Mármost mig a legtöbb hegy lába, mire ezidáig felmásztunk igen közel esik a vonatállomáshoz, az Ōgiyama kezdetét jelentő hegyi ösvényig is vagy 3 kilométert kell gyalogolni, mire a golfpályához érünk, már a közelben van a Nashi no kihira (梨の木平) nevű, a hegy tetejére vezető erdei csapás kezdetét jelentő hely. Innen nekünk hozzávetőlegesen egy óra volt felérni a csúcsra. 

A sűrű fenyőrengetegben többé-kevésbé kitaposott, de azért követhető az útvonal, a lehullott tűvelekből álló avar kövekkel tarkitott, érdemes figyelni léptünket.

De nem is ez a kihivás, hanem hogy az út maga folyamatosan meredek, és egyre csak meredekebb: az 1138 méteres csimborasszóig 869 méter emelkedőt mért az órám (igaz, egyenesen az állomástól kezdve). Sokkal nehezebb túra volt, mint mondjuk az Odake-hegy, aminek jobbára csak az utolsó etápja durvul be, az Ōgiyama massziv malenkij robot az elsőtől az utolsó méterig. Alább erdei textúrák:

A Nashi no kiharától számitva mintegy harminc perc után elérünk egy kis hegyi csermelyhez, van itt egy kád mibe a kristálytiszta viz csepereg.




Ha innen egy kicsit feljebb megyünk, kinézhetünk Otsuki (大月) városára - itt még teljesen jó időnk volt.
Ettől a ponttól kezdve már nincs túl messze a csúcs, de könnyebb se lesz az út, sőt lesz jó néhény az alábbi képhez hasonló - velhetőleg egy múltkori viharban kidőlt - faakadály, ha az élesen felfelé ivelő túraszakasz még nem lenne önmagában elég.
A túra során egyébként csaknem egészen a csúcsig egyedül sétáltunk az erdőben, bár felérve több túracsaport is a hegy tetején pihent. 
Itt kellett volna megcsodálni a japánok szent hegyét, a pajkos Fujisan azonban felhőköntösbe burkolózva pucsitott reánk, s még kontúrjait sem engedte látnunk. Mindenesetre berajzoltam ide:
Mig jóféle kolbászt és sajtot falatoztunk, hétágra sütött a nap, gondoltam megvárom, mire legalább a közelünkben lévő, visszaindulni készülő csoport lemegy, hogy felküldjem a drónt ha már elhoztam magammal, erre elkezdett előbb szemerkélni, majd szakadni az eső...Hirtelen minden túrás sebtiben összepakolt és elkezdtett lefele csörtetni, mi sem tehettünk mást. Eredetileg a közeli Momokurasant (百蔵山) elérve terveztünk egy másik útvonalon visszajönni, de ilyen esőben amúgysem nagyon tudtuk volna élvezni a dolgot, ergo ugyanazon a csapáson ereszkedtünk le, mint amin feljöttünk.

Állomástól a csúcsig 16 kilométer volt a komplett, s kissé megerőltető természetjárás, ami után még most másnap reggel is úgy pötyögöm e sorokat fotelomba süppedten, mint Stephen Hawking. Tény, hogy korántsem a legizgalmasabb útvonal, mi létezik, de cserébe nem is kell sorban állni a felfele vezető úton, mint mondjuk némelyik népszerűbb hegy esetében. Ha a Fujit sikerül elcsipnünk, akkor egész jó képeket lőhetünk innen.


Kapcsolódó bejegyzések:


Túrák Tōkyō körül vol. 6 - Kōbō-yama: barátságos séta, fika



Túrák Tōkyō körül vol. 3 - Hossawa-vizesés, Hinohara



Shiromaru-gát - Okutama-barangolás

Kirifuri-felföld - vámpirpiócák a ködös felföldön

Nasu - barangolás a felföld van ormain s rejtélyes mocsárvilágában 

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

Amerika, a rizs országa

Hattori "Démon" Hanzō története