Ugrás a fő tartalomra

Kyōto 3. nap - 嵐山

Kyōto harmadik napján Arashiyamá-ba (嵐山), a "Viharos hegyre" vettük utunk, túl az Ōi-folyón (大堰川) elterülő, kivizsgálásra nagyszerű mód alkalmas területre.

Odaérkezvén rögvest tettünk egy kitérőt az "1000 m great view" nevű rejtélyes objektumhoz, mely ugyan kecsegtetőnek tűnt, de tényleg ezer métert kellett felfele araszolni (akaratlanul is végtelen sok szürreális, acsargó Huáng​shān-béli lépcsőrém montázs-szerű képe öklendezte fel magát bennem), hogy kezet rázhassunk great view-vel, aki egy ötneves forma japán úr képében reprezentálta magát. Persze nem őt kellett megcsodálni, hanem magát az elterülő tájat, a távoli várost, meg e vidék szépségeit. Amint beléptünk a többi - japán - látogatóval, és világossá vált, hogy én személy szerint annyira nem vagyok japán, fejcsóválva kaptam egy angol nyelvű brosúrát a kilátó, illetőleg a vidék történetéről - ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy kurvára megtanulok japánul - egy ilyen lelkembe tipró gesztusért Kínában rituális öngyilkosságot követtem volna el rutinos lǎowài-ként, viszont Japánban japánul nem tudva, meghunyászkodva voltam kénytelen megköszönni tökéletes tudatlanságom tulajdonképpeni menlevelét, egy angol nyelvű ismertetőt.

ああ残念な!

Mindenesetre ebből tudtam meg, hogy a Daihikaku Senko-ji templomban (大悲閣千光寺) jártam, melyet egy bizonyos Suminokura Ryōi (角倉了以) [1554-1614] nevű, Kyōto-i születésű jómódú kereskedő alapított. Az 1590-es években Suminokura magától Toyotomi Hideyoshi-től kapott jóváhagyást - shuinjō - tengerentúli kereskedelemre, így juthattak el hajói Annámba és Tonkinba (a mai Vietnám). Kereskedő hajói - suminokurasen - óriási profit hoztak Ryōi és fia, Soan (1571-1632) számára, egészen az 1635-ös nemzeti izolációs politika érvénybe léptetéséig. Ryōi nevéhez fűzhető az Ōigawa, Fujikawa, Kamogawa, Takasegawa, továbbá a Hozugawa folyamok hajózhatóvá tétele. Templomában megtalálható morózus portréja. Roppantmód csodálatos.

Ezt követően lemásztunk a kilátóról, és végigsétáltunk az Ōigawa kristálytiszta vizű folyójának partja mentén - már ahol lehetett -, és visszaértünk a városba, ahol egy riksás meggyőzött minket, hogy momentán a lehető legjobb befektetés az, ha igényt tartunk szolgáltatásaira. Nem szeretek riksán furikázni, mert nem túl sok választja el a palankintól, ami még undorítóbb dolog, mindenesetre rábólintottam; amiért olyan hálás volt a riksás, hogy minden egyes megállónál nekem is szakszerűen beszámolt valamennyi fontos jelenségről japánul, amit komoly pofával, hozzáértő fejjel végig is hallgattam. Így értünk el az Arashiyama-i bambuszerdőhöz, a templomvadászat kiindulópontjához. Elsőként is a Nonomiya-jinja (野宮神社) shintōista szentélyhez, miről már a Genji Monogatari (源氏物語), XI. századi japán klasszikus irodalmi mű is említést tesz.

A rohasztó hőségben történő gyaloglás következő állomása a Seiryō-ji (清凉寺) szintúgy buddhista temploma volt, ami a Yuzu Nembutsu (融通念仏宗), a mahāyāna buddhizmus Amitābha, a tiszta föld Buddhájának egyik ágának szolgált gyakorlati terepül, főbb jellegzetessége szerint nem pusztán a szövegeket recitáló személy, de az egész világ megvilágosulhat. (Kínaiul amúgy niànfó-ként ismert [念佛]). A templomban található Buddha-ábrázolások közül több is Japán nemzeti kincsét kokuhō - (国宝) - képzi, s persze szemet gyönyörködtető kertek tarkítják.

Újra ki a perzselő N
ap dühödt tekintetének kitenni magunkat, hogy elérjünk végre a Tenryū-ji-hez (天龍寺), mely a már említett Rinzai-iskola tanítványainak adott otthont, 1339-ben alapította Ashikaga Takauji (足利 尊氏) shógun, az építkezéseket 1345-re fejezték be, elég tetszetős, így gondolták az UNESCO-nál is 1994-ben, mikor a világörökségi hagyaték lajstromába vették. Szolidan 330.000 négyzetméteres komplexumról van szó, ami idestova több, mint félévezredes története során hatszor leégett, háborúkban elpusztult, majd mégis mindannyiszor újjászületett, olyan szinten, hogy az ember tátott szájjal járkálja körbe, és alapjáraton valami olyasmi képeket képzel el magában a harmónia fogalmáról, mint amit az "Égi sárkány" (天龍) templomában lát...

Estére visszazúztunk a Gion-ba - a Gion
iszonyat nagy fless este - s a tegnap nappal már csekkolt, de az éj leszálltával valódi pezsgésnek indult Yasaka-jinja (八坂神社) kómás lampionfényeibe mártóztunk nagyszámú látogatók mellett, majd utolsó esténket töltöttük el a bAkpAk hostelban.

Megjegyzések

  1. Jobban ismered Arasijamát, mint én :)

    VálaszTörlés
  2. 冗談じゃねぇえぇよ! :)

    VálaszTörlés
  3. Á, nagyon kezdeti stádiumban vagyok még!

    VálaszTörlés
  4. Még Kínában vettem párat, 动感日语-五十音图与语音语调, 日语会语-简单到不行, 日语教程.1. - utóbbi nagyon fasza! Meg szedtem le 15 giga egyéb nyelvkönyvet pdf-ben, ha kifogynék a matériából. :)

    VálaszTörlés
  5. Ezeket nem ismerem, de biztos jók :) 加油!

    VálaszTörlés
  6. そだよね、ありがとうございます! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…