Sztorik Hiroshimából vol.1 - A hiroshimai villamosok

A villamosok Japán tömegközlekedésében - ahogy sok más országban is - egyre ritkábbak, de az országban még mindig 20 működő hálózat található. Hiroshima azon kevés város egyike, amely megtartotta villamosvonalait, mi több, ez a város rendelkezik Japán leghosszabb, ma is működő villamoshálózatával.

villamos Hiroshimából még az atomtámadás megelőző évekből

A mai Hiroshima egy modern és gazdaságilag sikeres város, amely számos látnivalót kínál, a városban utazva pedig szinte lehetetlen elkerülni a villamost, amelyekből különböző korokból származó járműveket is megfigyelhetünk. A legérdekesebb járművek közé tartozik a 651-es (651番), 652-es (652番) és 653-as (653番) villamos, mind 1942-ben épült, melyek ma is emléket állítanak az első atombomba, a Little Boy 1945. augusztus 6-i ledobásának.

652-es széria

Azon ominózus nap reggelén, 8 óra 15 perckor az emberiség történetében először vetettek be atombombát háborúban. Nem sokkal ezt megelőzőleg az elmúlt hetekben oly gyakori légiriadót felfüggesztették, így a hirosimaiak a szokásos hétfő reggeli teendőikkel foglalkoztak, mielőtt a város pokoli rémálommá vált volna. Aznap 63 villamos (romendensha, 路面電車) közlekedett, amikor a bomba robbant.

Becslések szerint az év végéig körülbelül 140 000 ember halt meg az atomrobbanás következtében, köztük sokan éppen a villamosokon utaztak a becsapódáskor. A villamosokat üzemeltető Hirosimai Villamosvasút (広島電鉄, Hiroden) is természetesen katasztrofális károkat szenvedett: 123 járművéből 108 megsérült, ezek közül több mint 40 teljesen kiégett vagy javíthatatlan állapotba került, az infrastruktúráról nem is beszélve. A vállalat 1241 dolgozója közül 185-en meghaltak, 266-an pedig különböző mértékben megsérültek.

死の街に電車を走らせても、乗る人々がいるだろうか?

Futhatnak villamosok egy halálvárosban, de vajon lesznek-e, akik felszállnak rájuk?

A belvárosi villamosvonalak (市内線) teljesen használhatatlanná váltak. Mindazonáltal az életben maradt dolgozók azonnal hozzáláttak a helyreállításhoz: gyalog indultak el felmérni a kocsik, a pályák, póznák, kábelek valamint a hidak állapotát. Napi szinten, szívós munkával, teherautókhoz kötött kötelekkel állították talpra a ledőlt póznákat, és kötötték össze a szétszakadt elektromos vezetékeket.

Még az atombomba ledobásának napján sikerült egyes szakaszokon helyreállítani a Miyajima-vonal (宮島線, Miyajima-sen) egy részét, és alig három nappal később, augusztus 9-én már a belvárosi vonalak egy szakaszán újraindult a villamosközlekedés Koi (己斐, ma Hiroden Nishi-Hiroshima-eki 広電西広島駅) és Nishi-Tenma-cho (西天満町, ma Tenma-chō 天満町) között, de a további helyreállítást számos akadály nehezítette.

Bár a Hatsukaichi (廿日市, Hatsukaichi) áramátalakító állomás (変電所, hendensho) szerencsére ép maradt, és tehát az említett Miyajima-vonalat hamar meg lehetett indítani, a belvárosba történő áramellátás még mindig bizonytalan volt. Az erre szükséges Senda-machi (千田町, Sendamachi) áramátalakító helyreállításához a hadsereg hajóparancsnoksága, az úgynevezett Akatsuki egység (暁部隊) érkezett segíteni: felállították a leszakadt tető helyére a sátrat, és eltakarították a törmeléket.

降りる暇もなく電柱の上で飯を食う

le sem másztak pihenni, a villanyoszlopokon ettek

Ezután emberi erővel, sorban kiszedték az üvegszilánkokat az egyenirányítóból és folytatták a helyreállítást. Ez akkoriban még higanyos egyenirányító volt - egy speciális technológia, ami higanyt használt az áram átalakítására - gyakran okozott problémákat, szemben a ma használt, stabilabb szilíciumos egyenirányítókkal. E koreabeli technológia karbantartása és javítása bonyolultabb volt, mert érzékenyebb volt a fizikai sérülésekre, illetve a higany miatt veszélyesebb volt dolgozni vele.

A villamosok újbóli megjelenése, amely annyi ember fáradhatatlan munkájának volt köszönhető, mintegy szimbolikusan a város továbbélését jelentették. A villanyvezetékekhez és szigetelést helyreállító dolgozóknak le sem másztak pihenni, a villanyoszlopokon ettek (降りる暇もなく電柱の上で飯を食う), ahogy erről a Matsuura Akitaka (松浦明孝), a hiroshimai villamosművek akkori igazgatójának naplója beszámol. Szerinte pontosan ezen elkötelezettség vezetett el ahhoz, hogy újrainduljon a villamosközlekedés (だから路面電車は生き返った), ami kiadott naplóiratainak címe is egyúttal, e mű pedig a villamosvonalak helyreállításának történetének egyik legismertebb forrásának is számít. 

A felépülés útja azonban nem korántsem volt zökkenőmentes. 1945. szeptember 17-én, alig több mint egy hónappal a bombázás után, a Makurazaki tájfun (枕崎台風) sújtotta Japánt: Hiroshima prefektúrában több mint kétezer ember vesztette életét, és ismételten hatalmas károk keletkeztek. A Hirosimai Villamosvasút szintén újabb csapást szenvedett, a Tenma-bashi (天満橋) és a Yokogawa-bashi (横川橋) hidakat elsodorta az ár.

Az ikonikus atombomba dóm a pusztítást követően, és már egy közlekedő villamos

Rengeteg dolgozó kapott sugárbetegséget (放射線障害, hōshasen shōgai) az elkövetkező években, viszont a vállalat töretlenül dolgozott a villamosvonalak rendbetételén, ugyebár annak a filozófiának a szellemében, hogy a közlekedést kell először helyreállítani a közbiztonság és a város újjáépítése érdekében. 

A háború utáni helyreállítási munkálatok

1945. augusztus 15-én véget ért a csendes-óceáni háború. Ahogy említettük, a bombázás után egy hónappal érkező Makurazaki tájfun újabb károkat okozott, de a Hirosimai Villamosvasút az extrém anyaghiány és az elszabadult infláció ellenére is minden erejét a szolgáltatás helyreállítására fordította. 1945 októberében újraindult a fővonal a belváros és Hiroshima-eki (広島駅) között. 1948 decemberében elkészült a Yokogawa-bashi (横川橋) ideiglenes hídja, és újraindult a Yokogawa-vonal (横川線). A Hakushima-vonalat (白島線) a városrendezés miatt áthelyezték, és 1952 júniusában újra megnyitották – a mai napig lényegében változatlan formában. 1949-re szinte az összes villamos javítása befejeződött.


pillanatkép az ötvenes évekből


A gazdasági fellendülés miatti növekvő utasforgalomhoz további javításokra és bővítésekre volt szükség, ám az 1960-as évek környékén azonban az autóboom Hirosimát is elérte: az autók gyakran ráhajtottak a sínekre, megakadályozva a villamosok zavartalan közlekedését, és volt olyan idő is, amikor valóban fennállt a a villamosok megszűnés veszélye. A használt járművek beszerzése (például Ōsakából és Kōbéból), a hatékonyságnövelő intézkedések (például ellenőr/kalauz nélküli jegykezelés) és az önkormányzat támogatása azonban megmentette a város ikonikus villamosát a megszűnéstől.

Ōsakából hozták a villamosokat

Ma már persze egyaránt modern japán Green Mover Max (グリーンムーバーマックス) típusú, valamint német Siemens villamosok szállítják az utasok többségét a városban, de a háborúban sérült, de megőrzött hibaku (被爆) villamosok közül a 651-es és 652-es ma is közlekedik, a 653-as különleges alkalmakkor, a 156-os pedig 2020-ban, 33 év után ismét forgalomba állt. 

A hibaku densha öröksége 

A hirosimai villamosok nem csupán közlekedési eszközök, hanem mély kulturális szimbólumok is, amelyek szervesen összefonódtak a város történetével és identitásával. Az atomtámadás utáni újjáépítés és túlélés jelképeiként a villamosok számos művészeti és irodalmi alkotásban, valamint filmekben is megjelennek.

Ilyen par example a Hiroshima (広島, 1953), egy klasszikus japán film, amelyet Sekigawa Hideo (関 川 秀雄) rendezett, és az atombomba ledobásának hatását mutatja be egy tanárokból, diákjaikból és családjaikból álló csoport életén keresztül. Noha a film nem kifejezetten a villamosokra fókuszál, a városi élet hétköznapjait ábrázolja, de a háttérben megjelennek a villamosok is mint a városi közlekedés részei, és a háború utáni újjáépítés részeként. Számos dokumentumfilm, úgymint a Hibaku Tetsudō (Az atomcsapást szenvedő vasút 被爆鉄道) viszont kifejezetten a Hiroshima villamosvasútján történt pusztításról és az azt követő helyreállításról szól, bemutatva a hibaku densha villamosok történetét.

Ezt tavaly fotóztam, amikor a városban jártam. Ezek a 801-es szériák már az 1980-as években kerültek forgalomba

Elmondhatjuk, hogy a hirosimai villamosok az emberi kitartásról, az újjászületésről és a reményről is mesélnek. Ezért is van talán az, ha valaki ma felszáll egy hibaku denshara, nem csak egy városi járaton utazik, hanem a múlt emlékein is keresztül halad, amelyek soha nem engedik elfeledni a történelem sötét napjait. 

Kapcsolódó bejegyzések:

1945. augusztus 6 /9 - A Hiroshimát és Nagasakit ért atomcsapás története dióhéjba

A japán főváros szőnyegbombázása - ami teljesen kiment a köztudatból Hiroshima és Nagasaki tragédiája miatt 

Kúszó sárkányok - Öngyilkos japán búvárok a második világháborúban - a Fukuryū története

Project Fantasia - s rókák móresre tanítják a vakbuzgó Yamato népét

A 731-es alakulat története - középpontban a japánok Dr. Mengeléje, a hátborzongató ember-kísérletek és Amerika pestissel fertőzött bolha-bombázásának kiötlője

Amikor a gonosz Miki Egér bombázta Japánt - propaganda rajzfilm 1936-ból

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága - az ultranacionalista bábmester, aki háborúba sodorta Japánt

Chiune "Sempo" Sugihara - a filantróp japán diplomata, a zsidók megmentője a második világháborúban

Makaót kilóra? - Japán kísérlete Makaó megvásárlására 1935-ben, e bejegyzés bővebben kifejti e korszak rivalizálását Japán és Amerika között

Japán agresszió Mandzsúriában - a bábállam történetéről

Az agymosás kínai művészete - manipulatív technikák a szomszédból

Mao Zedong elit őrgárdája - a 8341-es alakulat története

A szétlőtt Hitachi repülőgépgyár - mai is látható a lövegek nyoma

Fuchu légitámaszpont - urbex egy elhagyott légitámaszponton

Gyilkosságok a Tokyo Ekinél - sötét múlt mementói a város szívében

A Távol-Kelet harcászata - hadtörténelmi bejegyzés sorozat

Amerika, a rizs országa - avagy mi rejlik az USA japán elnevezése mögött?

Vér Dogenzaka felett - etnikai konfliktusok a háborút követően japán fővárásban

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

Hattori "Démon" Hanzō története

A kínai írásjegyek