Doufukuai

A Távol-Kelet harcászata sorozat ötödik epizódjában köz épkori kínai lángszórók és félelmetes koreai teknőchajók után a korabeli Japán felé kanyarodunk, s az első Japánban használt muskétákat vizsgáljuk meg.  A tanegashima , vagy hinawajū (火縄銃) néven ismert kovás puska vélhetően a Portugál Indiában, azon belül is Goában gyártott, ún. ütőkakasos elsütőszerkezetű fegyverek képezték (az első szélesebb körben alkalmazott fegyvereknél a formára alakított kovát egy karra szerelt pofákba szorították, ezt pediglen formájából adódóan „kakasnak” nevezték el). A tanegashima elnevezését Tanegashima (種子島)  szigetéről kapta, miképpen ez volt az a hely, ahol az első portugálok kínai dzsunkákon keresztül földet értek Japánban 1543-ban, majd a sziget előkelője, Tanegashima Tokitaka (1528–1579) két puskát bizniszelt a portugáloktól, a kovácsait pedig fegyver reprodukálására utasította. Erről egyébiránt Fernão Mendes Pinto (1509 – 1583) portugál író-utazó maga is beszámolt Peregrinação című,

Egykori kedvenc játékom, az Age of Empires kapcsán jutott eszembe a kínaiak elit egysége, a chu ko nu . Ez viszont nem annyira kínaiul, de japánul hangzik... Arról van szó ugyanis, hogy chu ko nu kifejezést a Zhūgěnǔ (诸葛弩) - 'Zhūgě íja' latinosított kifejezésből eredeztetik. Mi is volt az tulajdonképpen?  A Zhūgěnǔ a három királyság korának (i.u. 220-280) egyik legjelentősebb hadászati invenciója, mely valamennyi korabeli állam legjelentősebb fegyverének számított. Az ismétlő számszeríj hagyományosan  Zhūgě Liàng (诸葛亮) [i.u. 181-234] nevéhez fűzhető, ki Shǔ állam (蜀国) kormányzója, s korának egyik legnagyobb stratégája is volt egyszersmind. Ő szánt elsőként komoly szerepet az ismétlő számszeríj számára - [Zhūgěliánnǔ, 诸葛连弩), amit a kortársak yuánróngnǔ (元戎弩) néven ismertek. Az első ismétlő számszeríjak a hagyományos íjnál (弓) nagyobb hatótávolságú, s nagyobb tűzerejű távolsági lőfegyvernek bizonyultak, további előnyük volt, hogy nagyobb hatásfokkal tudták a célpontra irányt

A Kobukson (거북선) (vagy Geobukseon), a teknős formájú páncélozott hadihajó nagy szerepet játszott abban, hogy a Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉) sógun vezette japán invázió meghökkenjen, illetve hogy a japán flotta a koreai " szalamiszi csatában ", közismertebb nevén talán a Hansan-szigeti ütközetben ( 閑山島大捷/ 한산도대첩) nagy vereségeket szenvedve elsüllyedjen 1592-ben.   A teknőchajókat a Csoszon-dinasztia [Joseon/조선/朝鮮 1391-1897/1910] során folyamatosan használták, első említésük a "Csoszon-dinasztia hiteles történetében" (조선왕조실록/朝鮮王朝實錄) szerepel, az 1413-as, valamint az 1415-ös évből, Gwiseon [귀선; 龜船] névvel, amiket az első generációs teknőchajóknak tekintenek. Az elkövetkező hosszú, viszonylag békés évtizedek miatt azonban átmenetileg kikerültek a forgalomból, csak az előbb említett 1592-1598 közötti japán hódító törekvések ellenében lettek ismételten előkapva. Egyes vélekedések szerint viszont szerepük kissé eltúlzott, miként a teljes koreai flotta hajóál

Az előző posztban a középkori kínai lángszóróról esett szó, mely a középkori kínai tűzfegyverek palettájának csupán egy szeletét képviseli, korántsem az egyetlent. Maradva a Sòng​-dinasztiánál (960-1279): tűzbomba (huǒqiú 火球 - tűzgolyó vagy huǒ ​ yào dàn 火药弹 - puskaporos golyó): vasból/papírból/kenderből/ vékony porcelánból gömbölyűre vagy kocka alakúra formázott, kézi erővel is elhajítható közelharci robbanószer. A puskapor mellé időnként mérgező anyagokat kevertek, melyek robbanáskor szabadultak fel. A tűzbombákat elhajítás előtt olajban is megforgatták, így víz nem hatástalaníthatta azokat.  ' isteni tüzet reptető varjú ' (shénhuǒ fēi yā (神火飞鸦) egy varjú alakúra faragott (vagy díszített) bambuszcső, melyet puskaporral töltöttek meg, és több, mint 100 zhàng (丈) [1 zhàng = 1 öl = 1,89 m] messzire kézbesítették az ellenség táboraiba/vagy hajókra, gyakorta többet is egyszerre.      'levegőben repülő eget rengető mennykő ' (fēikōng zhèntiān ​léipáo 飞空震

Taoista szerzetesek és alkimisták századokon át szakadatlan keresték a halhatatlanság elixírét , mindeközben olyan cuccokat sikerült esetenként feltalálniuk, amivel nem éppen meghosszabbították, ám instant kiolthatták felhasználóik életét. Ilyen volt többek között a puskapor - huǒ​yào (火药) is, melyet sokáig csak a tűzijátékok pufogtatására használták, ám a Sòng​-dinasztia (960-1279) korában arra jöttek rá, hogy robbanószerré alakítva nagyszerűen alkalmas az ellenség számának redukálására is. A puskaport alapvetően salétrom, kén il.. faszén keverékéből állították össze, minderről részletesen az 1044-ben írt Wǔjīng Zǒngyào (武经总要) " A legfontosabb harcászati technikák gyűjteménye " számol be. A Zēng Gōngliàng (曾公亮), Dīng Dù (丁度) s Yáng Wéidé (楊惟德) által szerkesztett mű haditechnikai szempontból a kor legfontosabb munkája, gazdag illusztrációi között a katapultoktól a csatahajókon át többek között a kínaiak által használt lángszóró (喷火器具), s másegyéb tűzfegyverek első ismert