Öngyilkos japán búvárok a második világháborúban - a Fukuryū története

A fukuryū (伏龍, Kúszó Sárkány) nevezetű alakulat a második világháborús japán hadsereg Különleges Támadóegységének (特別攻撃隊, tokubetsu kōgeki tai, röviden tokkōtai 特攻隊) részét képezték, kiket a Szövetséges csaptok Japán szigetek elleni inváziója során terveztek bevetni. E tokkōtai, Különleges Támadóegység részét képezték a kamikaze pilóták (神風特別攻撃隊) is, ergo kapizsgálhatjuk miről is van szó: egy búváralakulatról, amihez öngyilkos békaemberek, hajók és tengeralattjárók tartoztak. 

1944 júniusában, a fülöp-szigeteki vesztes csata után már érződött, hogy Japán nem fog tudni jól kijönni a háborúból, majd 1945 nyarán, a Csendes-óceáni hadszíntér csatáinak utolsó szakászában a japán vezetés egyre inkább tartott a szigeteiket érintő amerikai inváziótól, ezért a háborús stratégia fokozatosan defenzív jelleget kezdett ölteni. 

fülöp-szigeteki csata 1945 júniusában 

A vélt amerikai invázió elhárítására kidolgozott hadművelet a Ketsugō terv (決号作戦, ketsugō sakusen) néven futott, mely a kialakult helyzet alapján úgy ítélte meg, hogy a honvédelem érdekében a hagyományos hadviselési eljárások már nem bizonyultak hatásosnak, ezért egyre elvetemültebb ötletek kerültek terítékre. (Igaz, a másik oldalon is, lásd Project Fantasia).

Öngyilkos különítmények a japán hadseregben 

Egy alapvetően militarizmusra berendezkedett társdalomban, mely a dicsőített szamuráj-örökséget, illetve annak bushidō erkölcsrendszerét emelte pajzsára - ráadásul mindezt tetőzte a honvédelmi pátosz - az öngyilkos missziókra jelentkező hazafiak toborzása gyerekjáték volt. Ezen értékrendszer keretében az öngyilkos támadás gyakorlata a harc teljesen elfogadott módját képezte, afféle idealizált önfeláldozást szimbolizálva. Kezdetben a légierőből rekrutálták a búvárokat, de a háború vége felé az állomány több mint fele önkéntesekből állt. 

お国を守るために 

- a haza védelmére 

Ideák ide vagy oda, az elgyengülő japán hadigépezet arra is rájött, hogy az öngyilkos missziók ROI-ja egészen magas: úgymond alacsony eszközráfordítással meglepően jó eredményeket voltak képesek elérni, plasztikusan szemléltette ezt ezen különleges támadóegységek 1944 nyarán, illetve őszén a Fülöp-szigeteken történő sikeres bevetései, ez által az öngyilkos küldetések taktikája egyre inkább alkalmazott eleme lett a japán háborús gyakorlatnak (összességét tekintve hiába is végződtek japán vereséggel a térségben történt összecsapások). 

Az itt elérhető korabeli amerikai hírszerzési dokumentum szerint egy bizonyos Shintani parancsnok, egy volt romboló hadihajó parancsnok kapott megbízást 1945 áprilisában a különleges búvár hadtest megszervezésére.

Fukuryū grafika

Eredetileg mintegy 6,000 főből álló búvár alakulatot terveztek kiképezni, a búvárfelszerelés részét képezte az öltözeten és a négy csavarral rögzített búvársisakon túl egy 9 kilós ólomnehezék, valamint kettő darab, 3,5 literes oxigénpalack 150 bar nyomással, valamint egy légtisztító berendezés. A teljes felszerelés 68 kilogrammot nyomott, nehezebb volt mint egy középkori európai lovagi páncél, a nehézkes tengerfenéki közlekedés illetve navigáció segítésre a tengerfenékre erősített kötelek mentén, vonalban mozogtak volna a békaemberek. 

Ezzel elvileg 5-7 méteres mélységben lettek volna képesek a tengerfenéken járni, óránkénti két kilométert megtéve, a tervek alapján tíz-tizenöt órán keresztül. Kérdés valóban elegendő lett volna az oxigén ilyen hosszú időtartamra, mely alapján a búvárok akár a reggeli óráktól kezdve a tengerfenékbe mehettek volna, hogy egészen sötétedésig ott maradjanak: beszámolók alapján a maximum 8 órát voltak képesek a búvárok a víz alatt tölteni a kiképzés befejeztével, mely aztán egybeesett a háború végével is.  

A szervezeti egységet tekintve a legkisebb szervezeti köteléket egy hat fős raj alkotta, öt raj képzett egy szakaszt, öt szakasz valamint egy karbantartási osztag alkotott egy századot, három század pediglen egy zászlóaljat, összesen körülbelül 540 embert magába foglalva. 

Az ún. 71. Arashi hadegység (第71嵐部隊) főhadiszállása Yokusukában (横須賀) volt - ennek közelében van a Majomsziget, Sarujima is - volt, két kéképzett zászlóaljat, valamint további négy kiképzésben lévő zászlóaljat foglalt magába. A 81. Arashi hadtest (第81突撃隊) Kuréban (呉市), Hiroshima prefektúrában további ezer ember kiképzését tervezte, ez éppúgy terv maradt mint a Nagasaki prefektúrához tartozó Sesebo (佐世保) ezer fős hadegysége. 

Fegyverzet és koncepció 

A búvárok ún. 5-ös típusú tengeri aknát - mely kezdetben kb. 15-20 kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmazott - erősítettek egy öt méteres bambuszbot végére, az elgondolás pedig az volt, hogy a hajók alá sétálva a hajó fenékhez érintve aktiválják, a robbanás ereje számítások alapján a búvár életét követelte volna - számítások szerint legalább 40 méternyi távolság lett volna szükséges ahhoz, hogy a búvár túlélje a detonációt. Tesztek alapján azt is kimutatták, hogy akár egy 10 kilós akna is képes volt megfelelő erősségű pusztítást végezni a hajófenéken, ezáltal tíz kilós aknák gyártására adtak le rendelést. 

Az esetleges amerikai invázió lehetséges partszakain tartalék aknákat horgonyoztak a tengerfenékre, három vonalban, egymástól ötven méternyi távolságra. A búvárok e tengerfenékre erősített kötelek mentén egymástól hat méteres távolságban sorakoztak volna fel, nagyjából a teljes partszakaszt lefedve, húsz méterenként egy búvárt számolva. Az amerikai hírszerzési dokumentum szerint a búvárok a légző-készülékükön keresztül 2-5 méteres távolságig voltak képesek kommunikálni egymással, ennél nagyobb távolságok esetében vascsövek ütögetésével jeleztek egymásnak. Minden búvár lámpával és karra szerelt iránytűvel volt ellátva, a szakaszvezetők továbbá periszkóppal is. 

A kor aknamentesítő eljárásait, par example aknaszedő hajóit, aknákat hatástalanító bombákat figyelembe véve alapvetően a meglepetés elvére igyekeztek alapozni, afféle víz alatti gerilla hadviselés jegyében, egyébiránt víz alatti beton fedezéket kiépítésével is kísérleteztek, melyeket egy acél ajtó zárt le, kutyákkal tesztelték hogy mennyire lenne képes a robbanás erejét egy ilyen óvóhely mérsékelni. 

Atomrobbanás Hiroshimában (balra) és Nagasakiban (jobbra), mely kapitulációra késztette Japánt, és ezáltal az amerikai invázióra sem került sor

Később tervezetek születtek egész rajok (6-8 fő) befogadására alkalmas víz alatti fedezékek kiépítésére is, de ezekre végül nem került sor. 

Milyen messzire kúsztak végül a Kúszó Sárkányok? 

1945. augusztus 15-re közel 1000 búvárruha készült el, és további 8000-re volt megrendelés. Yokosukában 450 búvárruha, Kuréban és Sesebóban egyaránt 60 - 60 állt a helyi erők rendelkezésére, az 5-ös típusú tengeri aknákból hiába rendeltek 10,000 darabot, egy sem készült el belőlük. Jóllehet a kiképzés során mintegy 400, a gyakorlatokra szánt akna készült el, a hadegység legtöbb halálesete éppenhogy kiképzés során történt, többnyire az aknák vagy a búvárfelszerelés meghibásodásaiból adódóan. 

a koncepció a tengerfenéki fedezékkel 

Végeredményben mindössze 1200 különleges búvárt sikerült kiképezni mielőtt Japán kapitulált volna, a szigetország partjaira esedékes invázióra nem került sor, így a Kúszó Sárkányok sem kerültek az eredeti koncepció szerinti bevetésre. Jóllehet két olyan beszámoló maradt fenn, mely során elvileg az öngyilkos búvárok alkalmazására került sor: 

• 1945. január 8-án egy LCI(G)-404 típusú csapatszállító hajót a jelentés szerint öngyilkos búvárok rongáltak meg a Palau-szigeteknél 
• 1945. február 10-én, az USS Hydrographer (AGS-2) amerikai felderítő hajó ellen japán öngyilkos búvárok kíséreltek meg sikertelen támadást, ugyancsak a Palau-szigetekhez tartozó Schonian Harbornál

Owari. 

Kortárs amerikai hírszerzési dokumentum: 

The Fukuryu Special Harbor Defense And Underwater Attack Unit Tokyo Bay. Intelligence Targets Japan (DNI) Of 4 SEPT 1945. FACICLE S-1, TARGET S-91 (N).


Kapcsolódó bejegyzések:

1945. augusztus 6 /9 - Hiroshima és Nagasaki

Project Fantasia - s rókák móresre tanítják a vakbuzgó Yamato népét

A 731-es alakulat története - középpontban a japánok Dr. Mengeléje, a hátborzongató ember-kísérletek és Amerika pestissel fertőzött bolha-bombázásának kiötlője

Amikor a gonosz Miki Egér bombázta Japánt - propaganda rajzfilm 1936-ból

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága - az ultranacionalista bábmester, aki háborúba sodorta Japánt

Chiune "Sempo" Sugihara - a filantróp japán diplomata, a zsidók megmentője a második világháborúban

Makaót kilóra? - Japán kísérlete Makaó megvásárlására 1935-ben, e bejegyzés bővebben kifejti e korszak rivalizálását Japán és Amerika között

Japán agresszió Mandzsúriában - a bábállam történetéről

Az agymosás kínai művészete - manipulatív technikák a szomszédból

Mao Zedong elit őrgárdája - a 8341-es alakulat története

A szétlőtt Hitachi repülőgépgyár - mai is látható a lövegek nyoma

Fuchu légitámaszpont - urbex egy elhagyott légitámaszponton

Gyilkosságok a Tokyo Ekinél - sötét múlt mementói a város szívében

A Távol-Kelet harcászata - hadtörténelmi bejegyzés sorozat

Amerika, a rizs országa - avagy mi rejlik az USA japán elnevezése mögött?

Aokigahara - a halál erdeje a Fuji lábánál, s az öngyilkossággal kapcsolatos koncepciójról Japánban