Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

Ōsaka 1. nap - 道頓堀

Nará-t követően az volt a tervünk, hogy másnap még lecsekkoljuk Kyōto legnagyobb fesztiválját, a Gion matsuri-t. Reggel kicsekkoltunk a hostelből, és a Kyōto Station csomagmegőrzőiben szándékoztuk megőriztetni cuccainkat - kivált az egész hozományomat Kínából. Amint viszont az állomásra értünk, kissé meglepődve kellett tapasztalnunk, hogy egyszerűen nem volt egy üres szekrény sem, egyetlen egy sem a számos teremben. Ennyi cuccal már a hosteltől a buszmegállóig tartó százméteres utat is vesszőfutásnak éltem meg, furtonfurt szentségelés és a teáskészletem csörgésének közepette megfogadtam: legközelebb egy rózsaszín tangába fogok külföldre utazni, de semmi más cuccom nem lesz, és nem is fogok mást venni; tajtékzásom közepette persze arra ügyeltem, hogy el ne szökjenek az agyagkatonáim, és ki ne csússzon a hátizsákom oldalára kötözött csontból faragott pipám, amit még Xī​'ān-ba újítottam anno. Ergo ily mód megmálházva esélytelen lett volna, hogy megtekintsük a felvonulást - esetlegesen a Naginata Hoko helyett húzhattak volna végig engem s pakkomat, bár ettől eltekintettünk. Nagyon csalódott voltam, hogy pont ekkor vagyok itt, és mégsem tekinthetem meg - muszáj volt hát Ōsaka felé venni az irányt, mit csak estére terveztünk.

Átértünk Ōsaka-ba(大阪), mely Tōkyō és Yokohama után Japán harmadik legnagyobb városa a népesség alapján. Ōsaka, Kansai régió dübörgő gazdasági motorja rendelkezik ugyan némi historikus emlékkel, de alapjaiban véve a modern Japán manifesztációja. Kyōto-ban az az érzésem volt, hogy csodálatos ez az ország, miként valahogy Kyōto-ban abba az eszményi Japánba kóstolhattam bele, amiről korábban hasonlómód fantáziáltam. Persze Ōsaká-ban sem változott a véleményem, hogy csodálatos országban vagyok, de hihetetlenül más volt Kyōto-hoz képest. Ha szavakkal kellene illenem: cyberpunk, okonomiyaki, hipertér, pachinko, futurológia, gyaru, jövősokk. A japán urbanisztikai fenomén tudományos-fantasztikus szimfóniája. Mecha, robotto, saibogu: tulajdonképpen azon sem csodálkoztam volna, ha az ottani emberek meghackelt agyú kiborgok lettek volna, vagy négydimenziós, mesterséges intelligenciával bíró hologramok. Totális sci-fi krízis, de nem fokozom, már így is eleget túloztam. Noha kétségkívül Japán egy másik arca. S bár engem az előző jobban vonz, megkockáztatnám, hogy Ōsaka nem kevésbé izgalmas. Sőt!

Miután megérkeztünk a legközelebbi metróállomáshoz, onnantól egy helyi árus elvezetett minket a szállásunkig, a Hotel Taiyo-ig, ráadásul egy bicajra felpakolta a cuccaimat, hogy ne kelljen cipekednem - az Ōsaka-iak híresek vendégszeretetükről. A Hotel Taiyo egy alacsony költségvetésű, és korrekt hotel, elég jó helyen lokalizálódik, teljesen szabályos.

Innen indultunk útra a Dōtonbori-ra (道頓堀), ami már a 80'-as években olyan futurisztikus volt, hogy nem véletlenül forgatták itt a Szárnyas fejvadász egyes jeleneteit (szerintem Harrison Ford volt itt az egyetlen színész). A Dōtonbori korábban szórakoztatónegyed volt - gyakorlatilag ma is az, bár az egykori színházak helyébe jobbára megalomániás óriáskivetítők és éttermek léptek, és jóllehet a Hú​nánlù se egy egyszerű korzó Nán​jīng-ban, vagy éppen a Nán​jīnglù de a Dōtonbori ezeket is übereli. Minden high tech volta ellenére története 1612-ben gyökerezik, mikor egy helyi vállalkozó, Dōton Yasui elhatározta a picike Umezo folyó medrének szélesítését, kereskedelmi célokból. A kanális megnagyobbításának terve egy időre félbeszakadt, mivelhogy Dōton Yasui életét vesztette Toyotomi Hideyoshi védelme, Ōsaka-ostroma során, de 1615-re nélküle is bejeztették. Az Ōsaka-jō új ura s parancsolója, Tadaki Matsudaira nevezte el a kanálist Dōtonbori-nak ("Dōton kanálisa"). 1621-tól a Tokugawák vették kezelésükbe a várostervezést, és ők egy szórakoztatónegyedet képzeltek el e területre, és 1662-re már hat Kabuki-, és öt Banraku-színház kapott itt helyet. Az idők múlása során a hagyományos szórakozási szokások megváltoztak, és csökkent az érdeklődés a színházak iránt, és többségükben be is zártak. A maradék ötöt meg az amcsik jól lebombázták a II. világháborúban, hogy ne járjanak színházba ezek a japánok. A Dōtonbori manapság leginkább éttermekkel és kávéházakkal csalogatja a turistákat, van is egy ehhez kapcsolódó mondás: 京の着倒れ、大阪の食い倒れ, illetve ebből adódóan 食い倒れ (くいだおれ), vagyis tönkretenni magát a bőséges élelemben (?).

Még elnéztünk a közeli Don Quiote áruházába, az őrültségek boltjába, ahol gyakorlatilag bármit lehet kapni, ami japán és perverz. Az első szinten még csak segg alakú párnák vannak, de a harmadikon már olyan távirányítós, sátáni vigyorú, egészen konkrétan párzásra optimalizált játékkutyát lehet kapni, mely bekapcsolását követően felváltva kajánul röhög és kurjongat. Persze hasznos dolgok is vannak itt, úgymint kézi, mobil sörcsapoló, amire kedvem lett volna beinvesztálni, csak nálam nem az előbb említett robotkutya, de a szegínység vonyított.

Beesteledett, és visszaorientálódtunk a hotelba, nos, érdekes élményeket gyűjtöttünk a mai napra nézve is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…