Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

Nara

Kyōto-ból startolva indultunk útnak az alig egy órányira lévő Nara (奈良) városába, mely ugyancsak Japán közkedvelt turistacélpontjaihoz tartozik.

Nará-t Kyōto mellett a japán kultúra bölcsőjének szokták tekinteni, a japán civilizáció is a Nara-medencében jelent meg, a Kofun-kor (古墳時代) ősi sírhalmai a város határán belül lokalizálódnak. Emellett Nará-ban alakult meg Japán első állandó fővárosa (i.u. 710-784, Nara-korszak,de erről majd később bővebben). Gemmei-császárnő (元明天皇) 710-ben tette át rezidenciáját Heijō-kyō-ba (平城京), a mai Nará-tól mintegy két kilométerre, mintául a kínai Táng-dinasztia fővárosa, az ókor egyik legkifinomultabb metropolisa, Cháng'ān, vagyis a mai Xi'an szolgált.

Noha Nara neve a japán történelemben a haladás korszakával függ össze, nem szerezhette meg a végleges főváros rangját, miként 794-ben Kammu-császár (桓武天皇) megépítette Heian-kyō-t, vagyis a mai Kyōto-t, ezzel Nara elvesztette jelentőségét, s mondhatni álomba merült, bár továbbra is a buddhizmus egyik központja maradt. Az évszázadok során nem kímélték a természeti csapások, tűzvészek, valamint a modern kori városfejlesztők perverz alkotóvágya, ám így is olyan ősi épületeket találhatunk Nará-ban, melyeknek fennmaradása is kész csoda.

Nara egy nyugodt kisváros benyomását keltette - legalábbis Kyōto-nál sokkal kisebb - a tovatűnő évezredek álmának őrzője, mely az elképesztő hőség és szarvasinvázió ellenére is ráérős tespedtséggel viseli a turisták szűnni nem akaró, bősz áradatát. Azt kapásból konstatálhattam, hogy július hónap kurvára nem Nara felkeresésére való, tevék és egy tuareg-karaván nélkül már-már veszélyekkel teli, jóllehet pár előre behűtött Kirin csökkentheti a kockázatot.

A látványosságok többsége a Nara Kōen (奈良公園) köré csoportosul, mely a város északkeleti részén található, és gyalog is simán bejárható. A két fő Nara-i vasútállomás, a JR Nara Station, valamint a Kintetsu Station egyaránt nagyjából a város közepén fekszik, onnan nem túl messze fekszik a Wakakusa-yama (若草山), melynek lábánál alapították 1880-ban az 500 hektáros Nara-parkot. A park a mérsékelten szelíd szarvasok totalitárius diktatúrája alatt sínylődik (mára kb. 1500 egyedet számláló shika (鹿) párttagsággal), és töretlenül bíznak a turisták adakozókedvében; mi több egy domináns egyed úgy megkívánt, hogy agancsát csak nehézségek árán bírtam lebeszélni a seggemről.

Miért van ennyi szarvas Nará-ban? Nos, a szarvasokat, melyek még
a japánok előtt jutottak el Japánba - még a jégkorszak folyamán - a shintō istenek hírnökeinek tartották. A helyi folklór szerint a Kasuga-taisha szentély (春日大社) négy istene közül az egyik itt jelent a Wakakusa-yamá-nál egy fehér szarvason pózolva, onnantól kezdve a szarvasokat szentként tisztelték. Ekképp egy szarvas elejtése egészen 1637-ig fővesztéssel járt, legalábbis az utolsó szarvas halálát okozó bűncselekmény értelmében kiszabott halálbüntetést az évben hajtották végre. A második világháborút követően ráadásul minden isteni-szakrális aurájuktól megfosztották, és közönséges szarvasokká degradálták a Nara-i szarvasokat, melyek ugyan továbbra is a park kincseit képzik. Lehet nekik adni őzeledelt, a shika senbei-t (鹿煎餅), mely elmondások szerint nem pusztán a szarvasok, de a tudatlan turisták kedvelt csemegéje is. Lokális finomságnak számít még a Nara-i csoki, melynek megkóstolásától az őzkakira való feltűnő hasonlósága miatt ez alkalommal eltekintettünk.

Mindazonáltal nem csak a szemtelen szarvasok képzik Nara kincseit, hanem például a Tōdai-ji (東大寺) templománál található a Daibutsuden (大仏殿) csarnokában a Daibutsu Buddha (大仏) gigantikus, 16 méter magas, 437 tonna bronzból és 130 kiló aranyból 1200 évvel ezelőtt öntött bronzszobra, mely máig a világ legnagyobb bronzszobra is egyben. A 752-ben bejezett Daibutsuden a világ legnagyobb faépítménye, bár ma csak az 1709-es rekonstrukciót vételezhetjük szemre, ami bármily hitetetlen, de pusztán csak kétharmada az eredeti építménynek! Az épületen belül az egyik tartóoszlopon egy lyuk található, melynek keresztmetszete pontosan megegyezik a bronz-Buddha szobor orrlyukáéval, és úgy tartja a mondás, hogy akik átvergődnek rajta, megvilágosodáshoz jutnak; magam is szentségelve keresztülkínlódtam rajta, azóta egyik legnagyobb teljesítményeknek tartom. A szoborkolosszus egyébiránt Vairokana Buddhát ábrázolja (akinek tulajdonképpen az összes többi egy-egy aspektusa). A Heinan-kor végi kárhozattal teli időszakban a Tōdai-ji-t felégették többek között, viszont a rekonstrukción ebből túl sokat nem érzékelünk.

A Tōdai-ji után gyalogtúrára indultunk, melynek keretében számos, mohakoronás kőlámpákkal ékesített szentélyt végiglátogattunk az erdei csapások mentén, de olyan hihetetlen hőség volt, hogy kora délután vissza is indultunk Kyōto-ba, ahol a változatosság kedvéért szintúgy hihetetlen hőség volt.

Kitaláltuk, hogy menjünk el egy sentō-ba (銭湯), vagyis egy fürdőházba, cinetrip-es emlékeim kapcsán megörültem neki, ám mosolyomat hamar lefagyasztotta a meztelen japán férfiak látványa, mert ugye kapásból különvált a férfi-női fürdő, ami már elvette a kedvem az egésztől; káromkodva leültem egy sámlira és megmosakodtam. Én nem akarom kioktatni a japánokat fürdőzésből, de megfogadtam, hogy majd a Rudasban egy következő cinetrip alkalmával paradigmát váltunk, hát így jár a tudatlan gaijin.

Utolsó esténket töltöttük el
Kyōto-ban, aztán másnap már tovább is álltunk Ōsaka-ba.

Összességében Nara jó kis trip volt, egy nap elég rá, de júliusban nemigen ajánlott.

Megjegyzések

  1. "ám mosolyomat hamar lefagyasztotta a meztelen japán férfiak látványa, mert ugye kapásból különvált a férfi-női fürdő, ami már elvette a kedvem az egésztől"

    :) Én is hasonló okok miatt nem vagyok lelkes 温泉 és 銭湯 látogató :) Ha csak a feleségemmel ketten lennénk, az Ok, de semmi kedvem ismeretlen japán bácsikkal fürdeni :)

    Durva, hogy átbújtál az oszlop lyukán! Én nem mertem megkockáztatni, hogy beszorulok :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, magam sem ilyenre gondoltam, és nem jött be túlzottképp a szituáció... Ismeretlen MEZÍTELEN japán bácsik, jaj. (笑)

    Hát, szerencsém, hogy Kínában lefogytam, mint az állat, máskülönben máig fába szorult féreg lennék.
    Apropó, azt tudtad, hogy a fába szorult féreg eredetileg csapdába esett farkast jelentett?
    http://www.nyest.hu/hirek/hogyan-ordit-a-faba-szorult-fereg

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…