Kis koreai kaja-történet vol. 2 - Lakomák a Remetekirályságban



1592-ben Toyotomi Hideyoshi, a legtökösebb daimyō in da house, miután rendet tett Japánban, masszív inváziót indított Korea ellen. Hogy felmérjék az offenzíva, illetve a támadó had ellátottságát, a Koreában regnáló Cheoson (magyarosan Csoszon)-dinasztia kémeket küldött a japán hadseregbe, hogy megtudják mennyi rizst hoztak a jápánok magukkal. A koreai kémek megnyugató jelentéssel jöttek vissza: aggodalomra semmi ok, Toyotomi seregeinek mindössze egy hónapra elegendő rizs-ellátmányuk van. Ergo egy hónapnyi hadjárattal számolva, a koreaiak úgy döntöttek, hogy szimplán kivárják az ostrom elapadását.
Mindazonáltal egy hónap múlva is, a japán haderő változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A koreaiak aztán ellentámadásba lendültek, többek között a félelmetes teknőchajóikkal, majd végül hathatós kínai támogattással (Ming-dinasztia) visszaverték a japánokat. A japán sereg maradványai között kutakodó koreai katonák meghökkenve szemlélték, hogy a japánok milyen kis méretű rizses tálakat hagytak hátra: a koreaik számára inkább a szószok számára szolgáló kis csészéknek tűntek, így azt a következtetést vonták le, hogy a japán katonák bizonyára teljesen kiéheztek, ami hozzásegített a vesztükhöz. 

Ez pusztán egyike azon történelmi szájhagyományoknak, amik azt a látszatot keltik, hogy évszázadokon keresztül az élelem ellátottságot illetően a koreaiak sokkal magasabb fejadagokkal rendelkeztek, mint az a kortárs standardokban megszokott volt, legalábbis ami a kelet-ázsiai régiót illeti. A bőséges élelem-ellátottságból adódó koreai lakomák a történelem folyamán nem pusztán a Remetekirályságba látogató külföldieket sokkolta, de a koreai népen belül sem nézte azokat mindenki jó szemmel.

Az egyik legkorábbi feljegyzés az általános koreai étkezéssel kapcsolatosan a XIII. századból származó Samguk Yusa (三国遺事, "a három királyság emlékezete"), a koreai nemzet történetét és legendáit taglaló munkából származik. E mű szerint Taejong Muyeol (太宗 武烈王) király, a VII. század végén regnáló Szilla-dinsztia uralkodójának napi kaja adagja: 

6 du (두 / 斗, ez kb. 18 liter) rizs
6 du bor
valamint 10 fácán volt, ami persze elég brutális mennyiségnek tűnik, a történészek szerint vélhetőleg ez a teljes királyi udvar ellátásához szükséges mennyiségű étel lehetett. 

Viszont egy későbbi, és talán hitelesebbnek tekinthető kútfő szerint nemcsak a királyi udvar, de a korebeli koreai köznép is bőséges mennyiségű élelmet élvezett. Yi Geuk-don (李克墩), egy XV. századi konfuciánus koreai gondolkodó arra a panaszkodott az uralkodónak, hogy a parasztok nem halmoznak fel elegendő tartalékot, még bőséges aratás után sem, mi több egyszeri étkezés alkalmával képesek annyit enni, ami egy kínai számára a napi betevő lenne. 

A már említett japán invázió - mely a koreai hagyományban Imjin-háborúként (1592–1598) maradt fenn - korából származik az O Hwi-mun (呉希文) által szerzett Swaemirok (瑣尾錄) című mű, amely a háborúban lévő, késő XVI. századi Korea mindennapjairól fest érdekes korképet. O Hwi-mun szerint egy átlagos felnőtt koreai férfi napi ételadagja 7 hob-nyi (홉, a kínai ge 合 űrméttékel egyenértékű, kb. 180 ml ) rizs egy étkezés alkalmával, ami tehát hozzávetlőlegsen 1,260 liter. Egyszeri étkezés alkalmával. 

Kétség kívül nehezen hihetőnek tűnik, viszont nem csak koreai források, de példának okáért a XIX. századi Koreába látogató európai utazók is megemlítik, hogy a koreaiak átlagban véve egy kínai vagy japán ember étel adagjának két-háromszorosát is elfogyasztották. Ernst von Hesse-Wartegg (1851 - 1918) utazó 1894-es útinaplójában a következőket jegyzi meg:

"Mikor Japánban jártam, úgy hallottam a japánoktól hogy a szomszédaik háromszor annyit esznek, mint ők. Miután később megérkeztem Jemulpo kikötőjébe (a mai Incheon), a saját szememmel láthattam ennek igazát. A kínaiakhoz vagy a japánokhoz képest, ki utóbbiak meghatározott időközönként esznek, a koreaiak folyamatosan esznek. Elképzelhetetlen mennyiségű rizs, egy ökölnyi csilipaprikával egy szemvillanás alatt képes eltűnni". 

Vélhetőleg a jobb élelem-ellátásból is adódóan, Hesse-Wartegg azt is hozzáteszi, hogy a koreai katonák "izmosak, vaskosak és jól tápláltak", mi több "sokkal jobb kondícióban vannak" mint a kínai vagy japán katonák.

Az alábbi fotó plasztikusan szemlélteti, hogy mennyit ehetett egy koreai a XIX. században, már ha ez valóban ennyire általános gyakorlatnak bizonyult. A késő XIX. századi Franciaországban árult képeslap fotó egy koreai férfit ábrázol az étkező asztala előtt, "Bon appetit" képaláírással. E korebeli fotóval kapcsolatban Ju Yeong-ha szerző a Korean History on the Table című művében úgy vélekedik, hogy a fotón szereplő rizses tál 3,5 inch magas (kb. 9 centi) mintegy 6 inches átmérővel (kb. 15 centi), amiben nagyjából egy liternyi rizs lehet, s mindehez egy még nagyobb tálnyi leves, valamint további köretek tartoznak. Ismételten egy személy részére, egyszeri étkezés alkalmával. 


Marie-Nicolas-Antoine Daveluy (1818 – 1866) francia misszionárius - aki püspökként tevékenykedett Koreában 1845-től egészen 1866-os mártír haláláig - szintén érdekes feljegyzéseket hagyott hátra a korabeli koreai étkezésről. Az első francia-koreai szótár elkészítése mellett 1860-as években írt, a Cheoson-dinasztia keresztényeiről illetve mártírjairól szóló Notes pour l'histoire des martyrs de Corée című műve jóllehet mai szemmel nézve meglehetősen rasszista, a korabeli Európai felsőbbrendűségbe vetett hitben írott munka, viszont érdekes beszámolót ad a kortárs koreai lakomákról: 

"A dolgozók általában egy liternyi rizst esznek, mely megtölt egy hatalmas tálat. Nem mindegyiküknek elegendő ebből egy tál, hiszen máris képesek újra enni. Többen is gond nélkül megesznek két-három tálat. Egy férfi a plébániánkról, valahol 30 és 45 év között lehet, hét tálnyi rizset evett meg egy fogadás alkalmával - és ebben nincs benne a rizsbor mennyisége, amit megivott hozzá. Egy idős férfi, 64-65 éves lehetett, modván nincs étvágya, megevett 5 tálnyi rizst".

Daveluy atya szerint a koreaiak nem csak a rizst ették ilyen eszement mennyiségben: "ha gyümölcsök felszolgálásáról van szó, például jókora barackról, még a legtartózkodóbb is megeszik vagy tizet, nem szokatlan látvány ha valaki 30, 40 vagy akár 50 barackot megegyen. A dinnyét illetően (Cucumis melo, sárgadinnyei fajta, melyet koreai dinnyének is neveznek, koreaiul cham-oe) általában tizet esznek egyszerre, de néha 20-30-at is".

De hogy a fenébe ehettek ilyen sokat a korabeli koreaiak? Bizonyára egyrészről a kedvező földrajzi adottságok, úgymint a termékeny földek valamint a magas szintű földművelési eljárások is szerepet játszottak a bőséges élelem-ellátottságban, miként Korea az egyik legkorábbi alkalmazója volt az intenzív rizstermesztési technológiáknak.

Ju Yeong-ha megjegyzi továbbá a Daedongbeob (大同法)adózási rendszer szerepét is, ugyanis a XVII. század kezdetén a Cheoson-dinaszita nem csak politikai, de jelentős gazdasági változásokon is keresztül ment, ennek egy része pedig az ún. 1623-as Injo restaurációval az adózási reform volt. 

A XVII. század több szempontból is elég kaotikus volt Korea részére, egyrészről a folyamatos háborúk miatt: épp hogy visszaverték a japánokat az előző évszázad végén, nemsokára jöttek az új hódítók, a mandzsuk, nem mellesleg gyakoriak voltak a járványok is, az adóterhek pedig éppen azok vállát nyomták a legjobban, akik a legkevésbé voltak képesek kifizetni azt.

A reformok célja tehát a megművelt földterületből származó bevétellel arányos adózási rendszer bevezetése volt. Az adónemet, mely korábban olyan terményekben szedtek, amelyre az uralkodóháznak éppen szüksége volt - fa, ló, selyem, helyi termények vagy éppen fizetetlen "közmunka", ezt váltotta fel az egységesített Daedongbeob adóneme, ami a rizs lett. Ennek jegyében pedig az emberek egyszerűen a lehető legtöbb rizs termelésére lettek bíztatva, amivel egyszerűen többet termeltek, mint amennyi a megélhetéshez feltétlen szükséges volt. Ergo ezáltal nem csak az adót tudták kifezetni, de nagyobb mennyiségű rizst, azaz az elsődleges táplálékot voltak képesek előállítani. 

Manapság, a modern koreaiaknál a felhozott példákhoz hasonlatos, kimagasló mértékű rizsbevitel már nem létezik. A koreai étrend diverzifikálódásával párhuzamosan a rizs, illetőleg az általánosan bevitt ételek mennyisége is csökkent - hiszen a változatosabb étkezés táplálóbb is egyben. Érdekes adatok szerint ennek jegyében az 1940-es években megszokott - 680 mililiteres rizses tálak mérete 2012-re 290 mililiterre csökkent, ami közel 60%-os méretbeli csökkenés hetven év leforgása alatt. 

A jókora adagok hagyománya azonban nem veszett ki teljesen a koreai konyhából. Jeonju (전주시 / 全州市) városát illetően - amelyet egyébiránt számos nagyszerű koreai étel, többek között a bibimbap szülővárosának is tartanak - az egyetlen panasz, amit egy külföldi turistákkal készített felmérésből visszaköszönt, hogy a helyi étteremek egyszerűen brutális mennyiségű kosztot adnak. Asszem' ezt meg kéne vizsgálni személyesen is!

Forrás: 

T.K. PARK: For Centuries, Massive Meals Amazed Visitors to Korea. Scholars, writers, and missionaries all exclaimed over how much food was available. In: Atlas Obsura. September 12, 2019.

Lee Jung-chul: Analysis of the Studies on Taedongpŏp from the Historical-institutional Perspective. In: International Journal of Korean History. Vol.6, Dec.2004. 


Kapcsolódó bejegyzések:

Kis koreai kajatörténet vol. 1 - történelmi áttekintés a hagyományoktól a streetfoodig

Koreai kocsmológia - The Booth Brewing 

Toyotomi muskétái - amiket többek között Korea ellen is bevetett

Koreai teknőchajók - amivel elkergették a japánokat

Koreai családnevek - Kim, Lee, Park

Zainichi koreaik nyomában - urbex Shinokubóban 

Amerika, a rizs országa - nem pedig a hambié, legalábbis a japánok szerint

Bozóky utazásai Kelet-Ázsiában - Bár arról nem sok szó esik a bejegyzésben, de Koreában is járt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kínai írásjegyek

百度一下,你就知道!

Hattori "Démon" Hanzō története