Doufukuai

1592-ben Toyotomi Hideyoshi, a legtökösebb daimyō in da house , miután rendet tett Japánban, masszív inváziót indított Korea ellen . Hogy felmérjék az offenzíva, illetve a támadó had ellátottságát, a Koreában regnáló Cheoson (magyarosan Csoszon)-dinasztia kémeket küldött a japán hadseregbe, hogy megtudják mennyi rizst hoztak a japánok magukkal . A koreai kémek megnyugató jelentéssel jöttek vissza: aggodalomra semmi ok, Toyotomi seregeinek mindössze egy hónapra elegendő rizs-ellátmányuk van. Ergo egy hónapnyi hadjárattal számolva, a koreaiak úgy döntöttek, hogy szimplán kivárják az ostrom elapadását. Mindazonáltal egy hónap múlva is, a japán haderő változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A koreaiak aztán ellentámadásba lendültek, többek között a félelmetes teknőchajóikkal , majd végül hathatós kínai támogattással (Ming-dinasztia) visszaverték a japánokat. A japán sereg maradványai között kutakodó koreai katonák meghökkenve szemlélték, hogy a japánok milyen kis mére...

Ami Petőfinek a szabadság meg a szerelem, az nekem a sajtos dak galbi és a samgyeopsal:  Sajtos dak galbi, samgyeopsal!  E kettő kell nekem.  Samgyeopsalért föláldozom Az életet, Sajtos dak galbiért föláldozom Samgyeopsalomat.  (Doufukuai, Seoul, 2019. augusztus 2.) Kína és Japán gigantikus kulturális farpofái mélységesen összenyomták érdeklődésem a remetekirályság, Korea irányába, ez a Doufukuai blog bejegyzéseinek Koreát illető csekély száma is hűen tükrözi. Mindazonáltal a koreai kaja az már azóta szívem csücske volt, hogy Nanjingban az egyetem közelében lévő kis, erőteljesen sinizált koreai kajázdában először kóstolóra vettem, s azóta kézenfogva, mi több keblemre ölelve a kimchit szökkelek a koreai kulinisztika megunhatatlan világában. S mivel hogy a kaja volt az, ami igazán elvitt minket Seoulba, gondoltam saját okulásom végett is, hogy megvizsgáljuk a koreai kaja történetét mielőtt rátérnék, hogy miket is burkoltunk infatigábilis. ...