Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Túrák Tōkyō körül vol. 6 - 弘法山

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai


A Laoximen (老西门), vagy a Régi Nyugati Kapu szomszédsága egykori Shàng​hǎi​t ölelő városfalon már közel 500 éves történelemmel, mi több számos szép shikumennel (石库门), ergo a város egyik hagyományos épitészeti stilusát képviselő épülettel rendelkezik, de ez sem fogja megakadályozni abban, hogy nemsokára a környékbeli területek sorsára jusson és eldózerolják a bús picsába. Legutóbbi shàng​hǎi​ utunk során ebből adódóan el is sétáltunk a szomszédságba, hogy készithessünk pár koremléket e városrész sajátos hangulatáról, mely a jövőben már egyre kevésbé fogja jellemezni Kelet Párizsát, vagy talán semennyire.


A Laoximent magába foglaló terület mintegy két négyzetkilométert ölel át, jóllehet ennek mintegy kb. fele ami ténylegesen kivül esett bárminő felújitáson. Az elpuszitandó terület hozzávetőlegesen 111,000 négyzetmétert érint, ami bár nem tűnik olyan veszettül soknak, rengeteg pótolhatatlan kincset rejt. Az egykori városfalat övező terület a XVI. századtól kezdve lakott volt ugyan, főleg a XX. század elejétől nőtt meg az itt élő lakosság, miután a külföldi jelenlét következtében felélénkülő kereskedelem Kina számos térségéből mágnesként vonzotta a népességet, Laoximen pedig egy közlekedéssi központtá avanzsálódott, mely körül élénk lakóközösségek épültek ki.
Számos jelenleg itt álló épület története igazából 1912-re nyúlik vissza, mikor is a korabeli városfal elbontásra került. Kevés ilyen hely maradt Shàng​hǎi​ban, ahol efféle régi lakóépületek vannak, azaz hogy pont Laoximen azon területek egyike, mely egészen idáig túlélte a történelem viharait, majd az ingatlanügyeleket, egészen mostanáig. Főképp lakóépületek alkotják az épületek többségét funkciójukat illetően, ámde vannak itt iskolák, boltok, műhelyek, etc.
A város kulturális örökségének magvát jelentő lilong (里弄) szomszédságok (utóbbiról bővebben itt olvashatsz) nem pusztán lélek nélküli dobozházak, ellenben igencsak szoros köteléket alkotó, komplex mikroközösségek is egyúttal. Azáltal, hogy ezeket a régi lilongokat eldózerolják, majd azok lakóit szépen kiköltöztetik a Mordorban (Pudong, Jiading, Fengxiang, Songjiang, etc. egyéb külvárosi kerületekbe) felhúzott új panellakásokba a kormány városújitási programja kapcsán, nem pusztán ezek a klasszikus shàng​hǎi​ architektúra jegyében fogant épületek, de a város tradicionális közösségei illetve együttélési formája is atomjaira hullik.  Erre mondja azt a kinai, hogy mei banfa (没办法) azaz nincs mit tenni
E nagy múlttal rendelkező lilongok elpusztitása Shàng​hǎi​ban persze korántsem újdonkeletű dolog - mi több már régóta zajló folyamat - ilymód egyre kevesebb ilyen régi városrész éli túl a modern várostervezés kissé kaotikus huszárvágásait. A helyzet ugyanis az, hogy a várostervezés Shàng​hǎi​ban meglehetősen decentralizált keretek között zajlik, azaz az egyes kerületek saját várostervezési döntésjoggal birnak a kezelésükben lévő területeket illetően. Miközben a kinai gazdaság rohamos ütemben fejlődött, e helyi kerületek kormányhivatalnokaiból szép lassan de facto ingatlanbrókerek lettek, akik vadkapitalista keretek között sajátitottak ki egész városrészeket, épp a Laoximenhez szerű szomszédságokat, amelyeket a legtöbb (kenő)pénzt felajánló ingatlanfejlesztő cégeknek engedtek át. A shàng​hǎi​ várostervezési hivatal gyakorlatilag semmilyen kényszeritő erővel nem rendelkezik, ezért pedig nincs is központositt várostervezés a metropoliszban. 
A helyi önkormányzatok által irt forgatókönyv rendre ugyanaz: a jővőbeli ingatlanfejlesztési terv kapcsán az adott területen lévő lilong lakói kapnak egy határozatot - miszerint a házuk területe mostantól feljesztés alá vett közterületté vált - kompenzáció gyanát pedig egy új lakást valahol kint a semmi közepén. Ez olyan szinten elterjedt gyakorlattá vált, hogy 2013-ra a helyi önkormányzatok nem pusztán Shàng​hǎi​, de Kina szerte bevételük egyharmadát ilyen ingatlaneladásokból szerezték.  
A Kinai Kommunista Párt top vezetősége pedig nem pusztán tud ezen az egész országot átszelő ingatanügyeletek mibenlétéről, hanem még támogatja is azokat: mivelhogy országosan a helyi önkormányzatok teljes adóbevételének kb. 70%-a közvetlen a központi kormányzathoz kerül, az önkormányzatok bevélelének egyszerűen kulcsfontosságú részét képzik az ingatlaneladások, hiszen e nélkül képtelenek lennének fenntartani magukat.


Rob Scmitz: Street of Eternal Happiness nevű művében, Shàng​hǎi​ egyik régi utcájának (Changlelu) lakóinak a történetén keresztül Shàng​hǎi​ illetve Kina nagyszerű társadalomrajzát kapjuk, és a könyv egyik fejezétében egy ilyen tipikus ingatlanügylet áldozatának esett család sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen gazember, sokszor egyenesen maffia módszerekkel él az önkormányzat, ha mondjuk olyan idős lakókat kell kipenderiteni, akik nem akaródznak a város egyik központi körzetében lévő otthonukból - és magából a közösségből hol egy életet leéltek - távoli, ismeretlen külvárosi kerületekben felhúzott panellakásokba költözni.
Megéri eltörölni mindenezen értékes kulturális hagyatékot egy újabb bevásárlócentrum kedvéért? A sztori azért nem pusztán ilyen egyszerű. Azt azért hozzá kell ugyanis tenni, hogy jóllehet sok esetben valóban erőszakos módon költöztetik ki a régi lakókat hogy elbonthassák a régi szomszédságot és azok ósdi épületeit - hogy aztán felhőkarcoló irodaépületeket vagy éppen modern apatmanokat épithessenek a helyükre - ezen hagyományos városrészek épületeinek nagy része valóban nagyon ramaty, romos avagy esetenként egyenesen életveszélyes állapotban vannak, ahonnan legalább annyi lakó szeretne azon bizonyos új épitésű társasházakba költözni, ott a messzi külvárosi területeken, mint amennyi maradni szeretne.
E lilongok egyszerűen túl központi, értékes területen belül vannak Shàng​hǎi​ban, s képtelenek visszatükrözni azt a hatalmas fejlődést, amin Kina, és maga Shàng​hǎi​ keresztül megy. E féktelen, kissé disztópikus modernizációban pediglen halálra lett itélve e gyönyörű és értékes történelmi emlékekkel, bennük megannyi generáción átivelő emberek gazdag múltjával élő, a régi Shanghai mindennapjait idéző szomszédság.
Az örökségvédelem fogalmáról azért Kinában is hallottak már: a történelmi jelentősséggel biró objektumok Shàng​hǎi​ban is számos esetben műemlékvédelem alá kerülnek, 1989 óta nagyszámú 1840 és 1949 között épült objektum kapott ilyen védelmet, a lilongok többsége bár a Laoximen sorsának mintájára valahogy kifelejtődik ezen töreksévekből, mindazonáltal pozitiv példa is akad, par exemple a Xintiandi vagy éppen a Tianzifang esete, mi utóbbikat a 2000-es évektől kezdte felkarolni a város, és ragyogóan szemléltetik, hogy bizony egyensúlyt is lehet találni az egyes városrészek fejlesztésben és konzerválásban. Kérdés, hogy a Laoximen, és számos egyéb hasonló régi városrész esetében miért nem lehetett.
Macskakrónikák
Kutya Kinában
Persze hogy én is, mint sokan mások siránkozom, hogy nem lesz alkalmunk a jövőben hasonló shàng​hǎi​ szomszédságokban sétafikálnunk, és hát szomorú hangulatban fotóztam Laoximen utcáin sétálva, de legalább még láthattam egyszer élőben mindezt, hisz lassan ez már ez is csak a múlt része lesz. 

Kapcsolódó bejegyzések:

A shanghai urbanizáció története - A lilongokról bővebben 

Urbex - egy lilong pusztulása képekben 

Urbex - még lilong halál

Urbex - Kangdilu

Urbex - Qing-dinasztiabeli diplomaták épületébe való besurranás 

Urbex: Urbánus kalandok egy Kangxi-császár korabeli épületben

Életképek: korábbi fotóim a környékről 

Dongtailu - egy már korábban elpusztitott városrész

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…