Doufukuai

A Laoximen (老西门), vagy a Régi Nyugati Kapu szomszédsága egykori Shàng​hǎi​ t ölelő városfalon már közel 500 éves történelemmel, mi több számos szép shikumennel (石库门), ergo a város egyik hagyományos építészeti stílusát képviselő épülettel rendelkezik, de ez sem fogja megakadályozni abban, hogy nemsokára a környékbeli területek sorsára jusson és eldózerolják a bús picsába. Legutóbbi shàng​hǎi​i utunk során ebből adódóan el is sétáltunk a szomszédságba, hogy készíthessünk pár koremléket e városrész sajátos hangulatáról, mely a jövőben már egyre kevésbé fogja jellemezni Kelet Párizsát, vagy talán semennyire. A Laoximent magába foglaló terület mintegy két négyzetkilométert ölel át, jóllehet ennek mintegy kb. fele ami ténylegesen kívül esett bárminő felújításon. Az elpusztítandó terület hozzávetőlegesen 111,000 négyzetmétert érint, ami bár nem tűnik olyan veszettül soknak, rengeteg pótolhatatlan kincset rejt. Az egykori városfalat övező terület a XVI. századtól kezdve lako

Alapvetően tévhit Shanghairól, hogy a XIX. századot megelőzőleg pusztán egy jelentéktelen halászfalu lett volna [balra a térkép a fallal körbevett Shanghait ábrázolja 1817-ből], ugyanakkor 1845-előtt (vagyis az ópiumháborúk ill. Kína megnyitása előtt) Shanghai városa 2.04 km2-nyi területre korlátozódott, művelés alatt álló földekkel, ingoványokkal, és keletről a Huangpu-folyóval (黄浦) határolva. Az eredeti városközpontot tehát erődített fal vette körül mintegy 4,5 kilométer átmérőben, hét őrzött kapuval. A belső utcák északról délre, ill. keletről nyugatra szelték át a várost, mint ahogy a hagyományos kínai városok többségében, így Beijingben is. Persze a kortárs Beijinghez viszonyítva jóval szerényebb kiterjedésű volt, miként anno politikai és gazdasági tekintetben sem vehette fel a versenyt a fővárossal. A szűk utcácskák aligha tették lehetővé a kocsikkal való közlekedést, a lakosok többsége halászattal, só-, és textilkereskedelemmel foglalkozott, laowainak nyoma sem volt. Shang