Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Urbex vol. 6 -商船会馆

Mai romvadászat célpontjául az egykori kereskedő hajók tanácsházát (商船会馆) választottuk ki a Huangpu-folyó (黄浦江) közelében, mely vészesen egyedül áll a körülötte lévő szarsivatag kellős közepén, a háttérben tótágaskodó 632 méteres Shanghai Tower tetejéről Szauron szeme szarik rá, mily pusztítás is ment végbe a város ezen részének régi épületei között. 
A tanácsházat eredetileg a Suiming (祟明) és a Nantongjisha (南通籍沙船业商行) elnevezésű folyami kereskedővállalatok helyi csoportjai használták, amik egyébiránt Shanghai első helyi céhei közé tartoztak. A korabeli kínai tengerpart-menti hajózást a Jangce-osztotta ketté, a folyam torkolatától északra eső területek az Északi-tenger (北洋), míg az attól délre esők a Déli-tenger (南洋) elnevezést kapták (innen ered a Qing-dinasztia északi (北洋水师) illetve déli flottájának (南洋水师) neve is). Shanghai e földrajzi határon helyezkedik bár el, a shanghai-i kereskedők hajók jobbára az Északi-tenger irányultságú kereskedelmet folytattak. 
Valaha így festett a mára megviselt épület...
E part menti vizeken szállítmányozó többárbocos hajók alacsony, széles hajófeneke lehetővé tette a sekély vizeken való hajózást; emellett ha partok menti iszapba ragadt is, akkor sem borult fel, ezért is nevezték ezeket a hajókat homoki hajóknak (沙船). Más vélemények szerint a Shanghai közelében lévő szigeteket utótagjában is gyakorta szerepelt a homok (pl.: 祟明沙, 川沙) és egyszerűen az ezek közt furikázó hajókat homoki hajókként nevezték. Körbefal és zárt kapuk miatt időközben találnunk kellett egy bejáratot az objektumba.
A Yuan-kortól (1279-1368) kezdve a kínai tengeri szállítmányozás igen nagy fejlődésnek indult, Anhui (安徽), Zhejiang (浙江), Fujian (福建), Guangdong (广东), Jiangsu (江苏) tartományok kereskedőházai céhekbe tömörültek, valamit kialakultak azok a kereskedelmi útvonalak, amin a japán kereskedőhajók is rendszeresen elérték Kínát. A Ming- (1368-1644), és Qing-dinasztiákban (1644-1911) bevezetett elzárkózási politikai részeként azonban, többek között a lázadók erejének leverésére, a kalózkodás  és csempészés megfékezésére  tengeri kereskedelem is tiltás alá került (海禁政策), igazából pedig csak a külkapcsolatok, illetve külkereskedelem leépítésére, valamint a halászat visszaesésére, s pont hogy a kalózkodás elharapózására volt jó ez az intézkedés. Minekutána, mivel e korlátozások súlyosan érintették a tengerparti hajózásra épülő céheket, akik az elveszett jövedelmük miatt előbb fegyverkereskedelembe, majd fegyveres rablásba, ergo kalózkodásba fogtak, ami kellőképpen hazavágta Shanghai kikötőjét is.  
A nagy hírnevű Kangxi (康熙) császár 61 éves uralkodásának szinte minden évében történt valami, a huszadikban például a Qing flotta inváziót indított Taiwan szigete ellen, és mellékesen teljesen kigyomlálták a tengeri partvonal-menti Qing-dinasztiát megdönteni készülő, rebellis erőket (反清势力). Két évvel később Kangxi lazított a Ming-dinasztia elejétől bevezetett több évszázados tengerjárási tilalmon, ami egyúttal a tengeri kereskedelem újraindulását, és a shanghai-i kikötő forgalmának, illetve az egykori tengeri kereskedőtársaságok ismételt felélénkülését eredményezte. A kereskedőházak az egyenlő versenyképességének és arányos profitelosztásának érdekében, alig harminc évre Kangxi intézkedéseit követően újfent céhet alapítottak, s annak pedig egy tanácsházat, ez lett a kereskedőhajók tanácsháza (商船会馆), azaz a képeken szereplő épület.




A Kangxi-éra 54. évében, 1715-ben emelt épület kifejezetten a homoki hajó-tulajdonosok tőkéjéből emeltetett, 20 mu (亩, = 13 330 négyzetméter) kiterjedésben. és a későbbi shanghai-i kereskedelmi kamara épületéhez hasonlóan szintén Tianhou(天后), vagy más elnevezésben Matsu (妈祖) tengeristennek szentelték. 
Az eredetileg pusztán e homoki hajósok érdekképviseletére létrehozott testület a korabeli Shanghai valamennyi kereskedelmi szakszervezet közül az egyik legjelentősebb volt, Daoguang (道光) császár regnálása alatt (1821-1850) már több mint 7000 forgalomban álló homoki hajó volt, a nagyobb kereskedőházak akár száz ilyen hajót is birtokolhattak, az akkori Shanghai leggazdagabb kereskedői pediglen e kereskedőházak tulajdonosai közül kerültek ki. 
1862-ben, két évtizeddel az utolsó ópiumháború után a Jiangnan (江南, a mai Jiangsu és Anhui tartomány déli, Jiangxi valamint Zhejiang északi része) régióba való bevonulások során erősen leamortizálták a kereskedőhajók tanácsépületének komplexumát. Néhány évre rá renoválták, ám Guangxu (光绪) császár uralkodása alatt 1890-ben egy heves szélvihar áldozatává vált. Guangxu viszont ebbe nem nyugodott bele, és végül annyit költött rá, hogy megint visszanyerte eredeti alakját. 
Az 1870-es évektől kezdve viszont a gőzhajók megjelenésével párhuzamosan a tengerparti kereskedelemről ismét visszatértek a belföldi kanálisokon kialakított kereskedelmi útvonalakra (漕运), melynek következtében a homoki hajósok tekintélyes hányadának működése ellehetetlenült; miként a gőzhajók (火轮) nem pusztán nagyobb mennyiségű árut, de sokkal gyorsabban is voltak képesek azt szállítani, így minden tekintetben költséghatékonyabbak ill. megbízhatóbbak voltak a homoki hajóknál. Ezáltal a kereskedőhajók tanácsa, s annak épülete is fokozatosan a feledés homályába veszett. 


Kissé ugorva az időben, a köztársaság korában, 1930-ban a kereskedelmi és ipari szakszervezeti törvény《工商同业公会法》értelmében a kereskedő hajók tanácsépületéből a homoki hajósok szakszervezetét hozták létre (沙船号业同业公会). 
ezúttal is gratulálunk a művédelemhez - bár legalább az egykori tanácsépület nem vált a markolók prédájává, már ez is pozitívumként hat
Mára a shanghai-i kormány pedig teljesen kipusztította az egész környéket a bemutatott épület utolsó maradványainak kivételével. Úgy tudtam a placc teljesen elhagyatott, ám az utóbbi pár évben szemlátomást új lakók költöztek bele, legalábbis erre utalt az udvaron talált ruhaszárító, illetve a főépületen lévő rejtélyes antennák, ergo pár fotó készítése után rövidesen távoztam is. Vajon az újdonsült lakók tudják-e, hogy Kangxi császár uralkodásának idején készült épületben élnek? 

Kapcsolódó bejegyzések:

Shanghai urbex

Koreai teknőchajó

Zheng He hajós expedíciója

Japán szerzetesek tripjei Kínában - hajóval 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…