Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

Urbex vol. 5 - 上海市商会旧址

礼堂议事厅 - a tanácsterem, a diadalív mellett az épületegyüttes egyetlen fennmaradt objektuma
Mai urbex célpontjául a korábbi shanghai-i kereskedelmi kamara (上海市商会旧址) egykoron impozáns, immáron haikyóvá pusztult épülete szolgált. A Bundtól nem túl messzire található objektumot Guangxu császár (光绪) regnálásának tizedik évében, azaz 1884-ban építették, hiszen ekkoriban, már a harmadik ópium-háborún is túl a Qing-dinasztia igen kiterjedt külkapcsolatokkal rendelkezett, és Kína is számos diplomatát küldött szerte a világba, kiknek tekintélyes hányada a legnagyobb, shanghai-i kikötőből (通商口岸) indult. A hosszadalmas hajóutak biztonságának érdekében, a minnan-i halászok gyakorta építettek Matsu tengeristen számára templomot (妈祖庙 vagy 天后宫), Guangxu pedig e hagyományt követve a messzire utazó magas rangú diplomaták számára szintén biztonságuk érdekében húzatott fel mintegy 8000 négyzetméteren templomot és hivatali épületet (出使行辕) is egyben. A tengeristenhez való fohászkodáson kívül persze gyakorlati szükség volt a Shanghaiból induló (vagy Shanghaiba visszatérő) kínai diplomaták elszállásolához, minekutána akkoriban az átmenetileg Shanghaiban tartózkodó kínai nagykövetek nem lakhattak a külföldi koncessziókban,  a környéken pediglen nem volt a számukra megfelelően kialakítható épület, így többnyire a várostól nem túl messzire lévő tartományi székhelyekben szálltak meg kiküldetésük előtt, illetőleg hazaérkezésük után. Se őket és a Qing-kormányzat helyi üzletembereit (yamen, 衙署/衙门, apropó lásd kínai pidgin) megfelelő formában fogadni képes reprezentatív épület nem volt, így pusztán ez okból is elkerületlen volt az építkezés. 
A mára teljesen elhanyagolt épület egy elkerített területen belül foglal helyet, ahol számos építkezés zajlik, a Suzhoubeilu bejáratnál lévő fogatlan vámpír először nem engedett be, csak miután alaposan szemügyre vette a magyar jogosítványomat, és meggyőződött róla, hogy valóban a New York Times tudósítója vagyok. 
Szerencsém azonban nem röpített túl messzire, miként egy 2-es szintű fogatlan vámpír már nem hitt a mesémnek, és kiebrudalt. Kénytelen voltam egy szimpatikus falszakaszt választani, amin átpókembereztem majd benindzsáztam magam. 
Folytatván a históriát, 1904-ben az objektum a shanghai-i kereskedelmi főkamara kezelésébe került, ezáltal a későbbiekben kereskedelmi hivatalnak (商埠公所) is nevezték, 1912-ben aztán a shanghai-i kereskedelmi hivatal (上海商务公所) és a kereskedelmi főkamara (上海商务总会) egyesült, és a Qing diplomaták korábbi eredeti tanácskozóhelyiségét irodaházzá formálták. Az épületegyüttesben a kereskedelmi kamara kiállítótermeket, áruházat, üzleti iskolát de még egy üzleti lapkiadót is létesített, klasszicistává faragva a dizájnt díszes belépőkapuval és virágágyásokkal. A szintén akkoriban emelt diadalív szerű bejárat ma nem sokat enged elárulni e hajdanvolt nyüzsgésből. 
Akkor...

És most (igaz, a másik oldalról fotózva)
1929-ben a shanghai-i kereskedelmi kamara (上海市商会) átváltoztatta nevét shanghai-i különleges városi kereskedelmi kamarává (上海特别市总商会), egy év után már mégsem érezték magukat annyira különlegesnek, és visszaváltoztatták nevüket shanghai-i kereskedelmi kamarává. 
Ezzel egyidejűleg négy különböző városrészben Nanshi (南市, 'déli város', a mai Lujiabang (陆家浜) és Pudong Shangnan kerülete, 浦东上南地区) Jiangwan (江湾), Pudong (浦东), Wusong (吴淞) nyitottak új irodákat. 1937-ben a shanghai-i kereskedelmi elkényszerülni hagyta a várost, s csak a háborút követően tért vissza eredeti helyére.
Mostani állapotát tekintve nehéz elképzelni, hogy itt valaha császári követek tanácskozhattak...
1949 és Maóék után a shanghai-i kereskedelmi szövetség (上海市工商业联合会) bérelte ki a helyet, mi utóbb 1979-ben a Xiangganglu 51 (香港路51号) szám alá költözött. az épület pedig egy elektronikai-informatikai kutatóintézet birtokába került. 1999-ben Shanghai önkormányzata történelmi jelentőségű épületté nyilvánította, 2014 óta pediglen papíron műemlékvédelem alatt áll, a valóságban basznak rá és hagyják rohadni. Ezért sem látogatható. 
Teljes galéria flickr-ön. 

Kapcsolódó bejegyzések: 

Romvadászat vol. 4 - 康定路



Slaughterhouse 1933

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…