Ugrás a fő tartalomra

I ♥ 侬




Shàng​hǎi​, az egyik kedvenc városom, írtam volt 2011 augusztus havában.

Kibaszott kozmopolita dolognak éreztem akkoriban hogy ilyeneket írhatok, mi több azt a látszatot próbáltam kelteni, mintha már minden szegét ismerném a városnak, pedig hát fingom sem volt róla. 
Aztán ott éltem három évig, igaz jobbára egyetemistaként de végső soron sok szempontból tüzetesebben sikerült megismerni a várost, s hogy kedvencemmé vált-e, az egy fogas kérdés. 
Shàng​hǎi​ és az egyén viszonya afféle BDSM dominancia-alávetett kapcsolat analógiájára épül, Shàng​hǎi​ üt, korbácsol, ami nekünk fáj, ámde élvezzük is, valljuk be.

Shàng​hǎi​ egy korbács. 

Édes korbács

Amit imádunk gyűlölni. Mint valamennyi nagyváros esetében, itt is vannak pozitív és negatív dolgok, nem is lenne érdemes végletekben beszélni róla, legalább annyit ad, mint amennyit elvesz. 
Egyetemre menned Kinában nem kell félned jó lesz. Na de hogy ne csak rébuszokba hajlóan beszéljek, elismerem életre szóló tapasztalat volt, bár a mesterképzés szopórollerén egyre inkább a város utálatába száguldottam, és eszembe sem jutott maradni, miután kiszabadultam a 交大 karmai közül, csak Japánban kerestem munkát. 

Egy biztos, ha három évvel ezelőtt még egy napot Shàng​hǎiban vesztegelek, tuti felkötöm magam a Panyu Lu vadrezervátumában

Tōkyō, hard reset. Ahogy ideköltöztem, igyekeztem minden formában kerülni Kinát, a kinaiakat, a kinai kaját, a kinai nyelvet, mint akinek soha semmi köze nem volt ehhez az országhoz...Hasztalan, hisz Kina megbillogoz mindenkit aki valaha élt ott, és egy idő után hiányozni fog az az abszurd, határok nélküli szabadságérzet, amit talán csak ott lehet megtapasztalni. 
Szabadságérzet Kinában? Elhiszem, hogy ez nettó faszságnak hangzik, hiszen juj komcsi ország mégilyet, ezt vélhetőleg főleg az tudja átérezni, aki valaha élt ott. Kinában élni a legnagyszerűbb dolog éppen a legeslegfrusztrálóbb is egyben: mindent lehet, semmi sem lehetetlen, semmi sincs szabályokhoz kötve, ezért soha semmi nem fog szabályok szerint történni de ha ezt nem várjuk el, saját szerencsénk kovácsai lehetünk. Mint valamennyi kinai. 
A leghasznosabb dolog talán, amint a shàng​hǎi​aktól megtanultam, hogy az előrehaladás egyetlen járható útja az, hogy minden körülmények között érvényesiteni tudjuk a saját akaratunk. 

Akkor is, ha ehhez át kell harapnom a torkod

弱肉強食 - gyöngének húsa az erősnek étke. Japán mondás bár, Kinában nagyjából minden ezen vezérelv szerint működik, tényleg csak rajtad múlik hogy eszel-e vagy esznek. 
Szóval három év után, már parázslani kezdett az bizonyos belénk égett billog, Kayokóban is meg bennem is, aztán március környékén elkezdtünk repjegyet vadászni, már csak drága és baszott drága kategóriák voltak a közelgő japán Golden Week előtt, ezért maradtunk a sima drága alternativánál, annak pedig volt annyi hátulütője, hogy már hajnalban landolt a gépünk Pudongon. 
Ahogy megérkeztünk a reptérre - hol már egyébiránt a seggünkről is ujjlenyomatot vesznek - a biztonsági ellenőrök szentimentálisan termelik ki az endoplazmát megfelelő hanghatások közepette, mély szippantás a natsukashii pm 2,5-ből, ó babám, ez Shàng​hǎi​ újratöltve!
Taxiba be, Bundon ki, életemben először sikerült hajnalban, az arany órákban kimenni a Bundra, de legalább tudtam pár reggeli fényekben úszó fotót késziteni. Aztán séta a Huaihaizhonglun vissza az egyetem felé, Xinhualu, óh Panyu Lu, Wagas, Cityshop, majd maga a Jiaoda kampusza. A Lianxinglou (volt koleszunk) korrupció szőtte falai tovább rohadtak, kerestük kedvenc baoanjainkat, a gnómot, a szófosót és a seggfejt, ám ők már nem voltak sehol. 
Taxi, irány a Pullmann a Tianzifang mellet, hát nem egy Ritz de azért nem volt rá panasz, a személyzet kifejezetten pozitiv csalódás volt. Igen, a Tianzifang turistás meg lófasz de nekem mindig is az egyik kedvenc helyem volt. Illetve az is a mai napig.
Shàng​hǎi​, mint Kina egésze folyamatosan, furtonfurt változik. Ha egy évet kihagysz, mire visszajössz, minden a feje tetejére áll. Ha pedig három évet, még annál is inkább. 

Mi az, ami szembetűnő változásként éltünk meg?


1. Kinában megszűnt a készpénz. Nem vicc: Wechat Pay, Alipay megy mindenhol, több olyan étteremben voltunk a pár nap alatt, ahol szólunk a pincérnek, hogy fizetnénk, jön oda hogy scannelje le a telónkat, mondjuk bocsi készpénzzel fizetnénk, mire vágja a pofákat, hogy asztalnál csak app-en keresztül lehet, ilyen magunkfajta őskövületek húzzanak a pénztárhoz...

2. Didi Dache(嘀嘀打車) - a kinai Uber taxihivó alakalmazás olyan elterjedt lett, hogy egyik itt élő barátunk se használ már hagyományos taxit, csak a Didi, ami ráadásul még olcsóbb is. Rendesen kezdtük valami kihalt laowaiszaurusznak képzelni magunkat, kik marhára lemaradtak a korral. 

3. Illemtudó kinaiak(!): egymásnak dolgokat megköszönő, előzékeny kinaiak -  a saját szememmel láttam. Én egy posztapokaliptikus Shàng​hǎi​ból jöttem el, ahol már arra is összesküvés-elméleteket szőttem, ha egy shàng​hǎi​-i rámmosolygott: Kinában a kamat-nélküli kedvesség fogalma ugyanis nem létezik, most meg már-már szobahőmérséktelen kedves kinaiak tömkelegét - igaz, nem tömkelegét, de több mint egyet - láttam. 

4. Persze rengeteg hely, ahova korábban jártunk már rég bezárt, köztük kedvenc underground klubunk, a Shelter, a Yongkanglu kocsmautcája is a múltté, a menő laowaiok már a Jululu 158 labirintusába járnak. 

De szerencsére van, ami nem változik

1. A jó öreg Mos Eisley bár hangulat a városban, steampunkos robogók ádáz küzkelme az aszfaltpokolban
2. A kinaiak mégiscsak kinaiak: rendelsz valamit egy étteremben, aztán majd kapsz valamit, összefüggés pusztán vakszerencse függvénye, városnéző taxisok, utcai kiabálások és veszekedések, hol mosoly és könny karöltve táncol, s azok a világmindenséget kifejző emberi orcák, oh, hány SD-kártyát füstöltem ki, nem győztem gyönyörködni e vad, nyers emberi, nagyon is emberi érzelemkben:
3. Helyenként bűz, bűzorkán az utcákon: a nappali és esti bűzök is olyan nosztalgikusak voltak, az esti Fuminlun sétálni, áh, emlékszem erre a szagra
4.  A "city érzete" - az esti Shàng​hǎi​ban suhanva a toronyházak fényáradatában, valahogy Tōkyōban sokkal kevésbé van olyan érzetem, hogy "A városban" vagyok, itt sokkal kevesebb felhőkarcoló van, max Marunouchi meg Roppongi környékén, mig Shàng​hǎi​ban tényleg mindenhol felhőlékelők ágaskodnak, időközben meg Barad-dûr is elkészült a Lujiazui skylineban - ahhoz képest a Sörnyitó is szobainas a maga 474 méterével -  ergo valóban massziv urbanisztikai Gargantua. 
5. A régi helyek, ahova diák koromban a vesémet is el kellett adnom, hogy itt lézengjek: Dr. Wine, Dr. Beer, Flair a Ritzben, na jó utóbbiban diák koromban sem jártam...Régi kedvenc éttermek: Waipojia, Xibei, Simply Thai, az ordas Bar Rouge, minden Xujiahuiban lakó külföldi Mekkája, a Cityshop (sokkoló hirként kell közölnöm, hogy nincs többé dinnyelé a Cityshopban, legalábbis a Xinhua úton lévőben).
6. Az esti Lujiazui skyline látványa: ezt sosem lehet megunni, bármennyiszer is látja az ember, s főleg a rengeteg élmény ami e városhoz köt minket, különös érzelmi köntöst fon köré.  
7. A barátok, akik itt vannak: sajnos csak nagyon kevés barátunkra tudtunk időt szakitani, egyszerűen mert effektive csak egy hosszú hétvégre ugrottunk át, ám mindig jó érzés tudni, hogy vannak itt barátaink, akikkel dumálhatunk egy jót. 
Mielőtt visszaindultunk volna, még tettünk egy sétát Laoximen lilongjaiban, ugyanis úgy hirlik ezt is eldózerolják akárcsak a Dongtailút (itt van róla a poszt), ettünk a Waipojiában, szereztünk némi teát - amióta Japánban élek, kvázi teljesen elfelejtettem, milyen jó is a kinai tea - hoztunk is bőven, mintegy újra felfedeztük. 
Ergo jó volt visszajönni na. Olyannyira hogy jövök majd megint, ahogy időm, azaz időnk engedi, hisz rajtunk van a billog, mi jönni kötelez. 
Shàng​hǎi​ billoga. 


Kapcsolódó bejegyzések: 

Shàng​hǎi​ - minden, a várossal kapcsolatos korábbi bejegyzésem 

Utazás - minden utazással kapcsolatos bejegyzés

Megjegyzések

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…