Doufukuai

Xiǎo'érjīng (小儿经 ), vagy  xiǎojīng (arabul شِيَوْ عَر دٍ), "gyermekek írása"/"kis írás", a sinitikus nyelvek  (kivált  兰银官话 ,  中原官话,   东北话 ) illetőleg a dungáni nyelv (东干语) átírására használt arab írásváltozat, melyet elsősorban Kína iszlám hitű nemzetiségei - Huí (回族), Dōngxiāng (东乡族), Salar ( 撒拉族), valamint a dungánok közép-ázsiai leszármazottai használtak.* Az írásnak területenként eltérő elnevezései lehetnek: xiāojīng (消经), xiāozì (消字), xiǎo'érjǐn (小儿锦), Dōngxiāngwén (东乡文), huíhuíwén (回回文), etc. A kínai nyelv fonetikus átírására (拼音文字) való törekvések egyik igencsak régi változatáról van szó a xiǎo'érjīng esetében, melynek története az iszlám Kínába érkezének korába - VII. század közepe, Táng-dinasztia alatt - nyúlik vissza.   Az iszlám Kínában való térnyerésével párhuzamosan ugyanis jelentős számú arab, ill. perzsa ajkú etnikumok települtek az országba, melyek az elkövetkező századok során fokozatosan asszimilálódtak a hanokkal - ilyenek a

Japántanulás során a kínai írásjegyek ismerete nagy előnyt jelenthet az írás-olvasást illetőleg és vica versa, mindazonáltal akadnak kivételek is, mikor egyes írásjegyek/összetételek kapcsán igencsak eltérő jelentést fedezhetünk fel a japán, és a kínai nyelvben.  Ezekből következik pár példa. Először a japán, aztán a kínai olvasat ill. jelentés.  愛人 (あいじん) - szerető ≠  爱人 (àiren) férj/feleség, kedves [Kínában a szerető az mondjuk az 二奶 , vagy a  小三 ] 石頭 (いしあたま) - túl merev gondolkodású, szellemileg hajthatatlan ≠  石头 (shítou) - kő, kavics 暗算 (あんざん) - fejben számolni ≠  暗算 (ànsuàn) - ármánykodni, összeesküvést szőni  一味 1.（いちみ）résztvevő, bandatag 2. (ひとあじ ) - különleges, sajátos íz/tulajdonság ≠  一味 (yīwèi) - egyszerűen, csupán/vak, vakbuzgó módon   得体 (えたい) - természet, jellem, karakter ≠ 得体 (détǐ) - alkalomhoz illő, megfelelő, adekvát  演出 (えんしゅつ) - színdarabot rendezni ≠ 演出 (yǎnchū) - színdarabban szerepelni, előadni, performansz,  遠慮 (えんりょ) - ö

Japán szleng második rész, melyben találkozáskor történő helyzetfelméréseket végezhetünk. Idegeneknek, vagy első találkozás alkalmával nem ajánlott.  こんにちは  - jó napot kívánok  こんちゃ →  helló, szeva,  a jó öreg こんにちは lerövidítése, ami lehet még こんちは is.  ちわっす → szintén köszönés, szia, szeva, etc.  こんちゃっす→ szervusz, cső んちゃっ → cső, helló   おっす - mi újság ? [押っ忍/押っ忍 eredetileg egy formális kifejezés volt, de szleng kontextusban főképp férfiak közti üdvözlésre használt; azt is olvastam, hogy az おはようございます-ból vett rövidítés] うっす！ → az előbbi kérdésre adekvát válasz  ういっすー → mi a tééézma?  うっすっす！→  szintúgy az előbbi kérdésre adekvát válasz  おはよう / こんばんわ a jó reggelt / jó estét kifejezésnek is vannak informális változatai:  おっはー → jóó reggelt!  おはよーん → 'reggelt!  こんばんちゃ → 'estét!   おひさしぶり - rég találkoztunk  おひさ  →  rég láttalak  調子どうよ？→ mi újság  [調子はどう？] ぼちぼちでんな。→ megvagyok, megyeget  おげんこ？→ hogy va

A kínai családneveknek éppoly hosszú történettel rendelkeznek, mint maga az ország. A család/nemzetségnevek xìng (姓)/ xìngshì (姓氏) az adott illető személyes történetére utaltak, s az adott névvel  - míng (名) - szemben nem lehetett változtatni rajta. A családnév gyakorta szolgált a büszkeség és becsület szimbólumaként, mely a tiszteletre méltó ősök vérrel-verítékkel szerzett dicsőségét örökíti tovább.  A 姓 xìng írásjegye a nőből (女) és a születésből (生) tevődik össze, ergo a nő gyermeket szül jelentéssel bír, aminek magyarázatul a kezdeti matriarchális társadalmat, vagy klánszövetséget (母系氏族社会) hozzák fel, melyben a nőknek meghatározó szerepe volt. Egyébiránt a legkorábbi kínai családnevek szinte mindegyike rendelkezik  nőgyökkel - 女 -, pl.: Yáo (姚), aminek magyarázatul szintén a matriarchális társadalom szolgálhat. Ezekben a korai időkben a gyermekek ugyanis az anyjuk családnevét örökölték, csak a patriarchális társadalom fejlődésével együtt vált elterjedtté, hogy az utódok apjuk

2012-re esik  Léi Fēng  halálának 50. évfordulója, s az utóbbiakban talán kissé megkopott, egykori kultúrikont ennek megfelelően idén igen nagy fejhajtás övezi.  Számot vetés az elmúlt évekkel, visszatekintés az örök derűs, infatigábilis, megfeddhetetlen fiatal elvtársra; a kérdésfeltevés, hogy az elmúlt generációk mit tanultak Léi Fēngtől, illetve, hogy a mai generációk mit tanulhatnak tőle. Elsőként is, in medias res  Léi Fēng bölcseletének határtalan tengerében búvárkodunk egy kicsit,  melyek (néhány segítőkész kortárs pártfunkcionárius által szerényen feltuningolt, avagy teljes egészében általuk írt) naplójából valók, szabados interpretációban: "人的生命是有限的，可是，为人民服务是无限的，我要把有限的生命，投入到无限的“为人民服务”之中去。”  "Az emberek élte határok közé szorul, mindazáltal az emberekért tett szolgálat határok nélküli, korlátolt életemet a korlátlan emberi szolgálatokért szeretném felhasználni" "一个共产党员是人民的勤务员，应该把别人的困难当成自己的困难，把同志的愉快看成自己的幸福。”  "Egy kommunista a nép szo

Kissé furcsán hangzik. A minap azonban beleütköztem a 米国/べいこく kifejezésbe, mely a alatt a " rizs országát " is érthetnénk. Természetszerűleg valamelyik kelet-ázsiai, de legalábbis ázsiai országra asszociáltam volna, így igen meglepődtem, amikor a szótárban Amerika állt a jelentés mellett.  Amerika a rizs országa?!  egy japán fórumozó is fennakadt ezen: “アメリカはなぜ「米国」－米の国なのでしょう？米を主食としている国ではないのにどうして米の国なのでしょう。"  Amerika [a rizs országa] -hogy lehet a rizs országa? A rizsre nem meghatározó ételként tekintő ország hogyan lehet a rizs országa?! Hát ez az.  A válaszért ráadásul Kínába kell visszamenni.  Ám először is tudniillik, Amerika ugyebár Americo Vespucci után kapta nevét, aki 1501-1502 körül kijelentette: új földrészről van szó Amerika esetében. Martin Waldseemüller német térképész 1507-es világtérképén nevezik először Amerikának az új kontinenst.   Néhány évtizeddel később, az olasz jezsuita, Matteo Ricci (利玛窦) atya 1582-ben Dél-Kínába,

A chánzú (缠足), a nők lábelkötése Kína régmúlt időinek rossz hagyományát (陈年旧俗), avagy a (mai szemmel) a szépség oltárán való félresikerült áldozatot (装饰陋习) jelentette mintegy ezer éven keresztül.  Kialakulása vélhetően a kínai férfiak társadalmi státus megszerzésére irányuló törekvésében keresendő. Elkötött lábú nőt feleségül venni csak megfelelő egzisztenciális háttérrel rendelkező férfi volt képes, miként az ilyen nők dolgozni képtelenek voltak, így egyrészről a férfiak rajtuk keresztül adhatták környezetük tudatára jómódjukat  - hisz el tudta tartani nejét anélkül, hogy annak segítségére szorulna.   Kialakulására vonatkozólag számos lehetséges magyarázat létezik, de pontos eredete homályba vész. Az egyik hagyomány szerint elsőként az  Öt dinasztia korabeli (907-960) Lǐ Hòuzhǔ (李后主), a Déli Táng-dinasztia császára javallotta egyik ágyasának, Yǎo Niángnak (窅娘), hogy selyemmel kösse el lábát az újhold idejére.  Mellesleg olyannyira szerette ágyasát, hogy egy közel 2 méteres arany

Az elmúlt napokban a sino-japán viszonyon aligha javított sokat a magas fokú érzelmi intelligenciával betárazott  nagoyai polgármester múlthoz való hozzáállása. Ezen felül Kawamura állítólag folyton Zhīnà 支那/ しな (Shina) elnevezéssel borzolja a kínaiak kedélyeit, miként ez derogálónak hat a szomszédos ország hagyományos aposztrofálásával szemben, mely a 中国/ちゅうごく (Chūgoku).  Mikortól vált elterjedtté a 支那?  Kezdődött minden az első újkori sino-japán háborúval (1894-1895), mikor is a vérrel-verítékkel megkomponált Qīng hadiflottát megalázóan gyorsan tönkreverték a Wōkòu-k (倭寇) [vagyis a "törpe kalózok", ahogy Jiang Jieshi is nevezte a japánokat naplójában], s a szigetországiak már inkább le, mintsem felnéztek a Középső Birodalomra, ekkor kezdték el a 支那/ しな kifejezést újbóli használatát.  1913-ban egy Kínában tartózkodó japán diplomata indítványozta, hogy hivatalosan is しな-ként illessék az országot, ami a kínaiak részéről igen nagy ellenállásba ütközött. Ugya

Kínai marslakónyelvezet , forró írásjegyek ( 热字 ) második felvonás. 巭 a pingvin kiejtése, ill. hangsúlyai nem tisztázottak, lehet bu (ㄅㄨ) és pu (ㄆㄨ) is. A 功 és 夫 írásjegyiből áll, 'tanulás' értelemmel bír. Egyik oldalon azt találtam a Kāngxī-ból halászták, egy másikon, hogy hanjából (韩国汉字). Úgy emlékszem, valamelyik kommentben is szerepelt már, de meg nem mondom, melyik bejegyzésnél.  槑 méi: két hülye együtt 呆 + 呆 nagyon hülye (kétszeresen hülye). 你太槑了, 上次把手机掉到游泳池, 这次又掉到厕所里了- 'te tényleg seggtitán vagy, múltkor az úszómedencébe ejted a telefonod, most meg a vécébe'. Shǎnxī nyelvjárásból származik, ahol gyakorta mondják 槑怂, 槑得很，老槑, etc.; minden esetben hülyét, idiótát jelöl, esetlegesen gyerekeknek szokták még mondani, persze ily mód jóval kevesebb éllel.  烎 yín: a kínai gémerek fejlesztése, a játékvilág zsargonjából került a szlengbe, vélhetően a játékosok saját kivételes képességeik jelzőjeként, vagy az adott játékban beállt szituációra értették, a

A kínai internetes nyelvhasználatról , illetve internetszlengről többször is esett már szó, és még fog is, hiszen napról-napra fejlődő jelenségről van szó. A kínai internet virtuális nyelvkovácsai gyakorta rég elfeledett, vagy kevéssé használt írásjegyeket porolnak le, s állítanak újra hadrendbe, irányt adva ezzel az új trendeknek,  vagy pusztán a cukiság manifesztálódásának. Jelen sorozatban ezekből fogunk mazsolázni.  兲 tiān: a 天 (ég) írásjegyének egy korábbi változata, mely fentről lefele olvasva a 王 (wáng), ill. a 八 (bā) alkotóelemekből összeállva 王八 -t (wángbā), vagyis teknősbékát , ill. a teknősbéka fiát adja (王八蛋) - mely alatt felszarvazott férfit, valamint fattyúgyermeket értünk.  氼 nì: egy ember 人 kerül a víz 水 alá, ergo elsüllyed, víz alá kerül. 瞬间狂风暴雨，路上的行人马上成了“水人”。- szemvillanást hatalmas vihar kerekedett, a járdán sétáló embereket máris majd' elnyelte a víz. 砳 lè: egyik érdekes magyarázat szerint két kavics 石-石összecsendülése kellemes, vidám hang