Minoru Mori és a Sörnyitó története
 |
| Shanghai skyline |
 |
| Jobboldalt a SWFC |
1993-ban kezdték el a Sörnyitót tervezni, amikor a Pudong skyline-ja még csak egy álom volt...Az épület alapjait 1997-ben fektették le, maga az építkezés pediglen több mint tíz évet vett igénybe, és korántsem volt zökkenőmentes. Ahogy elkezdődött a konstrukció, kisvártatva kitört az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, aztán időközben kétszer is teljesen megváltoztatták a tervrajzokat, egyszer a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, majd egy voltaképpeni kulturális identitászavar miatt: az eredeti tervrajzok szerint ugyanis a Sörnyitó teteje egy kör alakú kivágással végződött volna, mi utóbbi egyben egy működő óriáskerékként is szolgált volna. A kivágás a hagyományos kínai építészet egy gyakori motívumát, a hold kaput szimbolizálta volna, viszont a kínaiak szemében ez inkább tűnt a felkelő Nap, azaz Japán nemzeti jelképeként.
Az pedig, hogy a legmodernebb kínai metropolisz legmagasabb épülete a japán zászlóra emlékeztessen, politikailag teljesen elfogadhatatlan volt, és ezért is lett négyszögletes e kivágás, ezáltal pedig pont úgy néz ki az egész épület, mint egy kolosszális sörnyitó, innen a beceneve is.
Az pedig, hogy a legmodernebb kínai metropolisz legmagasabb épülete a japán zászlóra emlékeztessen, politikailag teljesen elfogadhatatlan volt, és ezért is lett négyszögletes e kivágás, ezáltal pedig pont úgy néz ki az egész épület, mint egy kolosszális sörnyitó, innen a beceneve is.
Aztán végül több mint tíz éven keresztül építették, és mindez több mint 1 milliárd dollárba rúgott, mindenestre elérte célját: ha csak egy tiszavirág életére is, de a világ legmagasabb épületévé vált, és mintegy előfutára lett annak a felhőkarcoló reneszánsznak, ami jelenleg Ázsia-szerte zajlik. 2008-ban a Magasépületek és Városi Lakókörnyezet Tanácsa (Council on Tall Buildings and Urban Habitat - mert hogy ilyen is van) az év legjobb épületének nyilvánította, valamint a Forbes is az év üzletemberének választotta Minoru Morit (森稔), az ingatlan fejlesztőjét.
 |
| Minoru Mori a Sörnyitó makettjével |
A Sörnyitó ugyanis Mori az ázsiai urbanizáció jövőjéről alkotott elképzelésének megtestesülése. William Pedersen, a new yorki Kohn Pedersen Fox (KPF), a felhőkarcolót építő cég egyik vezető tervezője egy 2009-es beszédében úgy fogalmazott, hogy "ha Shànghǎi és felhőkarcolóiról beszélünk, akkor arról az urbanizációról is szót kell ejtenünk, ami ezen égbe szökő épületeket létrehozta. Ha pedig Ázsia urbanizációjáról ejtünk szót, akkor egy embert kell kiemelni: Minoru Morit".
A Sörnyitó tervezetének kezdeti szakaszában, a new yorki KPF építészeti cég igazából Minoru édesapjával, Taikichiróval (森泰吉郎) kezdte meg a tárgyalásokat. Már kilencven évéhez közelített az öreg Mori, aki kimonóban fogadta az amerikai építészeket. Minoru is jelen volt az első találkozón, de egy kukkot sem szólhatott a papi mellett. A papiról egyébiránt annyit érdemes tudni, hogy a tōkyōi ingatlanbefektetésein keresztül Ázsia legbefolyásosabb ingatlanmágnása lett, és 1993-as halálára a világ leggazdagabb embere lett 13 millárd dolláros vagyonával. Fiacskája Minoru sikeresen folytatta a szép családi hagyományokat, beszédes hogy 2004-ben a Times hozott le egy portré interjút a Morikkal, mégpedig a következő címmel: "Családok, akiknek a kezében van Ázsia".
A fiatal Minoru Mori igazából író-filozófusnak készült, mielőtt beugorott volna a családi ingatlan-birodalomba, ám ezen intellektuális érdeklődése ingatlanfejlesztőként is magával kísérte. "Sima váltás volt" - mondta Mori egy későbbi interjújában "először novellákat írtam az emberek életéről, arról ahogyan azt élték, aztán afelé hajlott érdeklődésem, hogy javaslatokat tegyek nekik, hogy éljék azt". Mori szemében az ingatlanfejlesztés ugyanis jóval többre mutatott épületek felhúzásánál, jobbára az új városi létformák és egy futurisztikus filozófiában kiteljesedő életérzés megalkotása foglalkoztatta. Extrém és kockázatos víziói mindazonáltal számos esetben brutális összegeket emésztettek fel, ami aztán egy családi konfliktus eredményezett a konzervatívabb öcsivel, Akirával, aki végül saját vállalkozásába kezdett: ez lett a Mori Trust.
Minoru Mori tōkyōi és shànghǎii ingatlanfejlesztéseivel apja nyomdokait követve a XXI. század egyik legbefolyásosabb ingatlan moguljává lett. Mori a jövő városát építő futurizmusa viszont masszívan a múltból, vagyis pontosabban az egyik legnagyobb hatású modernista építészegyéniség, Le Corbusier inspirációjából táplálkozik. A Roppongi Hills tetején található Mori Art Gallery a francia mester mintegy 300 festményét, jegyzetét és egyéb műveit őrzi. Jóllehet teljesen más térben és időben működtek, Minoru Morit Le Corbusier egyik leghűségesebb követőinek tartják.
 |
| Charles-Édouard Jeanneret, aka Le Corbusier |
Ez mondjuk abból a szempontból érdekes, hogy a kortárs építész - teoritikusok között kevés vitatottabb egyéniség van, mint Le Corbusier - különösen ázsiai urbanisztikára gyakorolt hatását tekintve - várostervezési ötleteit egyesek túlzottan autoriter, rugalmatlan elgondolás-halmaznak tekintik (miszerint a monolitikus épület-óriások feltörik a társadalom közösségi kötelékeit, izolálják a társadalom technokrata elitjét a szegényebb embertömegektől), mások pedig az extrém magasságokba törő felhőkarcolók létét tekintik indokolatlannak, mivel az szembemegy a város organikus fejlődési modelljével. Mindazonáltal Mori nem pusztán visszaöklendezni próbálta Le Corbusier szellemi örökségét, hanem annak újragondolásával elkötelezett célja volt hogy felülmúlja a mester által elgondolt, jövő városának tájképet.
 |
| a Sörnyitó belseje |
Zhao Qizheng (赵启正) - Shànghǎi egykori alpolgármestere, akinek megbízatása volt a pudongi városfejlesztés a semmiből - visszaemlékezése szerint, amikor Minoru Mori először hallott Pudong városrészének fejlesztési koncepciójáról, valósággal felvillanyozódott. Azonnal terepszemlét tartott az akkor még jóformában teljesen érintetlen városrészen, és elhatározta hogy befektet a területre: amikor pedig híre röppent, hogy a kerületben egy felhőkarcoló-triász felhúzásának kialakítását fontolgatják, Mori rögvest kopogtatott a shànghǎii alpolgármester ajtaján. Zhao Qizheng emlékei szerint mintegy két órán át tárgyaltak, mely során elmondta Morinak, hogy három, az új érát szimbolizáló kereskedelmi toronyépületet terveznek kialakítani, amiből az egyiket a shànghǎi-i kormány megbízásából építtetnek, a másik kettő sorsáról viszont egyelőre nem volt konszenzus, mire Mori rávágta hogy "hadd építsem meg a másodikat".
A korai 1990-es évekbeli Shànghǎiban egy új, szimbolikus gazdasági negyed városfejlesztési tervezete ugyanis megtestesítette azt, amiről minden modern urbanista valaha álmodott: egy voltaképpeni gigantikus, absztrakt vásznat, ahol szabad az alkotás. Ahogy Thomas Campanella városterező, történész fogalmazott, "Pudong egy üres oldal, hol Shànghǎi jövőjét fogják írni".
Mori víziójában - Le Corbusier elgondolása mentén - modern város általános zsúfoltságának csökkentése érdekében mindenekelőtt a város központi magjában élő populációt szükséges mind lakhatási lehetőséget biztosító, mind adminisztratív szerveknek teret adó toronyépületekbe sűríteni. E látszólag paradox elgondolás éppenhogy szembemegy az általános decentralista várostervezési iránnyal, mely a szennyezett ipari városok élhetőségének javítását a külvárosi, "kertvárosi" kerületekbe való lakóövezetek kiterjeszkedésében vélte megvalósítani. Le Corbusier élesen kritizálta ezt az elgondolást, benne a külvárosi területek eltörölve, egy a lakosságot jobban összefogó kompakt város képe élt az egyre terjeszkedő, extenzív urbanizációval szemben. Ezen elgondolás egyik központi eleme pedig, hogy magát e tömörített várost szükséges zölddé tenni, hogy az ott lakóknak ne kelljen a város peremvidékein elterülő kertvárosi körzetekbe menekülnie a természetért.
E gondolatvonal mentén, Mori szerint a kortárs Tōkyō egyszerűen nem volt elég tömített: a város központi kerületein található földterületek kihasználatlansága miatt a túlnépesedett városi lakosság a külvárosi területekre özömlött, ami egy kontrollálhatatlanul növekvő, kaotikusan terjeszkedő várost eredményezett. Mori Tōkyō iparosodás-korabeli alacsony építésű körzeteit egy modern nagyvárosi környezetre szeretett volna formálni, ám Tōkyōban ez rengeteg pusztítással járt volna, míg Pudong tökéletes "játszóteret" biztosított e vízió, az ún. "vertikális kertváros" megvalósítására.
Extrém magas toronyházak, város a városon belül, ahol az emberek egyszerre tudnak dolgozni, lakni, szórakozni, tanulni vagy éppen vásárolni: egy épület, ami képes ellátni a város minden szükségletét. E vertikális kertvárosok ezen elgondolásban csökkentik a város zsúfoltságérzetét, és kellő mennyiségű nyitott térrel ellátott, parkosított udvar kialakításával növeli az emberek komfortérzetét, valamint a természethez való közelgésének benyomását. Mori talán legjobban megvalósított vertikális kertvárosa a Roppongi Hills Tōkyōban, ami magában foglal többek között egy múzeumot, egy mozit, köztereket, parkokat, éttermeket, üzleteket illetve cégek irodáit is. A Shanghai World Financial Center pedig éppenhogy a Roppongi Hills mintájára épült.
 |
| Roppongi Hills |
A közel ötszáz méter magas Sörnyitó ma már csak szobainasnak számit a Shanghai Tower 632 métere mellett, de szerintem még mindig menő. Sosem feledem viszont, mikor az ordas Bar Rouge teraszáról egy pillantást vetve Pudongra, a rúdtáncos sziporkázó mozdulatait követve, mintegy csak képzeletben, átnyúltam a Huangpu-folyón, kivetettem a Sörnyitót és bontottam egy sört.
Felhasznált irodalom:
Anna Greenspan: Shanghai Future: Modernity Remade. London, 2014. pp. 17-28.
Kapcsolódó bejegyzések:
Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai
Hudec nyomában vol.1. - Normandie apartments
Hudec nyomában vol. 2. - Gongchengguang, Shanghai Jiao Tong University
Sìhéyuàn - Běijīng hagyományos építészeti stilusa
Dòng cölöpházak - Délnyugat-Kína dòng nemzetiségének jellegzetes architectúrája
Takino-temető: Beton kozmodrom és sci-fi Buddha
Shànghǎi vágóhid - I love beton
Urbex-sorozat: további városi felfedezések
Megjegyzések
Megjegyzés küldése