Ugrás a fő tartalomra

Project Fantasia: a kitsune szerepe az amerikai pszichológia hadviselésben

Amióta léteznek összecsapások, harc, háború, azóta a pszichológiai hadviselés is jelen van. Elég ha elhitetjük az ellenséggel, hogy nincs remény, hiszen a manipuláció, illetve a pszichológiai harc végső soron belső ellentétek kialakulásához, s az ellen összetartó erejének a szétzúzásához vezet. Erre számtalan példát láthattunk a történelem során, a XX. század két világháborújában pedig már nagyon is tervezetten és tudatosan igyekeztek használni a különböző manipulatív technikákat. Mégis az ellenség demoralizásának egyik legegyszerűbb módja, ha saját hiedelmeikben élő félelmet fordítják ellene. Egy erre való extrém kísérletról fog szólni e bejegyzés.
A kontextus megértéséhez a második világháborúra kanyarodunk, mely során a japánok és az amerikaiak széleskörű propaganda-hadjáratot illetve pszichológiai hadviselést folytattak egymás ellen, több-kevesebb sikerrel. Ilyen volt a  Csendes-ócean déli részein, a japánok által közvetitett Tokyo Rose propaganda rádióadása, aminek célja az amerikai alakulatok demoralizásása volt a háború borzalmainak, illetve veszteségeik előtérbe helyezésével. Az amerikaik cserébe a közelgő japán vereségről szóló röpiratok ezreivel szórták tele a japán városokat, ám mindezek pusztán úgymond a hagyományos szeletét képezték az egymás ellen folytatott pszichikai harcoknak. Az amerikai hadseregnek ugyanis volt egy észveszejtően jó ötlete, hogyan lehet a japánok moráját megtörni, mégpedig:

rókákkal. 

Edgar Salinger az Egyesült Államok második világháborús hírszerzési szolgálatának, az OSS, azaz az Office of Strategic Services-nek tisztjeként (a CIA elődszervezete) volt a Project Fantasia (SAC-26) nevű tervezet szülőatyja. Mielőtt komplett kreténnek gondolnánk, tudjunk meg annyit Salingerről, hogy kereskedőként tevékenykedett Tōkyōban még az első világháborút megelőző években, majd később a Wilson-adminisztrációban a Vámtarifa Bizottságban dolgozott. A második világháború után pedig háborús menekültek megsegítésével, rehabilitációs munkákkal foglalkozott. Művészetekben jártas, szofisztikált figura volt, kiváló csellista, aki hosszú éveket töltött antik műtárgyak gyűjtésével, majd egy helyi művészeti központ vezetője is lett egyben. Ezeket mind-mind felsorolja Salinger a New York Timesban 1971-ben megjelent nekrológja, sőt még az OSS pszichológia hadviselési osztályában való szolgálatáról is említést tesz, a Project Fantasiáról azonban egy szót se,  Salinger szerencséjére.  Még mielőtt belegyünk a hadművelet-tervezet konkrét részleteibe, érdemes pár szót ejteni a róka és a japán hiedelemvilág kapcsolatáról. 
Japán őshonos vallási tanításainak, ergo a sintoizmus (神道) "az istenek útja" első írásos emlékei a VIII. századra tehetőek vissza (a gyökerei pedig még ennél is régebbre), s egészen a mai napig elválaszthatatlan részét képzi a japán hagyományoknak. 1868-1945 között ráadásul állami vallásként is működött, a sintó papok állami hivatalnokként is ügyködtek, a kormány pedig aktivan támogatta a sintó szentélyeket, vallási központokat. Ekkoriban ugyanis a vallást a nemzeti identitás, mindenekelőtt a szélsőséges nacionalizmus szolgálatába állitották a császár oltalma alatt, aki a sintó központi személyisége, tulajdonképpen élő isteneként tekintett entitásként működött. A sintóizmus és az állam ezen szoros kapcsolata a japán birodalom második világháborús vereségével befejeződött, a sintóizmus jelentőségén azonban ez mit sem változtatott, a sintó hagyományok ugyanúgy a japán emberek életének részét képzik afféle kulturális szokásrendszerként: még ha az emberek nem is tartják magukat sintó hivőknek, akkor is tartják magukat a sintó szokásokhoz, rituálékhoz. 
Kitsune szobrocskák a Zenkō-ji templomban

Ha jártál már Japánban, bizonyára láttál már rókaszobrokat a sintó szentélyekben. A róka, azaz a kitsune (狐) a japán folklór egyik ismert alakja, egy intelligens, mágikus képességekkel rendelkező lény. A kitsune képzete a folklórban lehet embereket segitő, jóravaló természetű -  zenko (善狐) - azaz a jóságos róka amihez jószerencse, vagy éppen a bőséges termés képzete kapcsolódik. Vannak azonban ezzel gyökeresen ellentétes, rosszakaró, megrontó, szélhámos rókák, melyeknek gyakorta alakváltó képességük is van, ez a fajta a yako (野狐). A yako becsaphatja és manipulhátja az embereket mindeféle furcsa vagy szörnyű tett elkövetésére a meztelenül szaladgálástól kezdve a gyilkosságra való késztetésig, némelyik pedig akár képes elszivni az ember életerejét is. Ha valaki esetlegesen egy világító kitsunét látott, az nagyon rossz ómen volt. Ugyancsak a róka alakjához kapcsolódik az ún. kitsunebi (狐火, "rókatűz"), az égen minden előzmény nélkül, hirtelen megjelenő különös, lángszerű fények hiedelme, amiről számos helyi legenda beszámol Japán szerte - persze yako áll ezen légköri jelenség mögött is. Mindezt alapul véve, folklórból forgácsolt fegyverrel kellene tehát a japánokat fegyelmezni, gondolta azt Edgar Salinger és az OSS. 

A legelső ezzel kapcsolatos tervekben hőlégballonok voltak. Róka alakú hőlégballonok. Dr. Harris Marshall Chadwell, a nemzeti védelmi bizottság kutatási és fejlesztési osztályának vezetőjét bízták meg 1943-ban a róka-lufi prototípus gyártásával, amiket foszforeszkáló festékkel vontak be (más elgondolás szerint foszforeszkáló gázzal, vagy rádiummal töltötték volna meg) a koncepció szerint az éjszakai harctéren az égbe engedett, világító rókaballonok megrettentik majd a babonás japánokat, akik e mesterséges kitsunebit, rossz óment látva összezavarodnak majd (a kutatók persze kezdettől fogva értelmetlennek tartották az egészet). 
Kép forrása: Secret Weapons, Forgotten Sacrifices Scientific R & D in World War II

Mindeközben az úgynevezett “alvó” ügynökök, az USA szolgálatában álló, Japánban tevékenykedő kémek a városok utcáit járva rémisztő sikolyt keltő sípokkal vegzálnák a népet, vagy éppen maguk is azt a látszatot keltenék, hogy megszállta őket egy kitsune. Olyan szinten belementek ebbe a dologba, hogy az OSS a hadsereg kötelékében dolgozó kémikusokat bízott meg rókaszagú krém illetve por előállítására, hogy ezzel is növeljék az ügynökök jelenetének összhatását. Arra vonatkozólag, hogy mégis hogyan juttatnák ezeket a kémeket a japán városokba, vagy hogy ott élőket szerveznének-e be feladat elvégzésére nem tisztázott a fennmaradt dokumentunok szerint, mindenestre ez a totális audio-vizuális terror érdekes részét képzi a tervezetnek...

Valami azonban mégis hiányzott az ördöngős elgondolásból: a valódi rókák. Végső soron élő állatokkal lehetne talán a legkézenfekvőbb zavarba ejteni a japánokat, jöttek rá az amerikai pszichológiai hadviselés gurujai. Foszforeszkáló festékkel bekent, világító bundájú rókák. Egy teszt során 30 világitó bundájú rókát engedtek New York Central Parkjába, persze hogy a helyi járókelők megijedtek, az OSS ezért pozitívan értékelte a róka-terror emberekre való hatását. 

Ebből adódóan egyre részletesebb tervezésbe kezdte a Project Fantasia kivitelezésével kapcsolatban: első lépésként a japán közelgő vereségére figyelmezető röpiratokkal lepték volna el a szigetország városait, egyrész légi úton, másrészt a már elmitett alvó ügynökök által terjesztve. Ez persze a könnyebb részét képezte a tervnek, hiszen a róka-hadművelethez rókákat is kellően nagy számban volt szükséges beszerezni, ki kellett volna azokat képezni, befesteni a bundájukat és ugyebár Japánba jutattni őket. Elérkezett az idő, hogy tájékoztassák Project Fantasiáról az amerikai hadsereg tábornokát, Douglas MacArthurt is.

MacArthurt korábban is támogatólag viszonyult a különböző pszichológiai hadviselési eszközökhöz, a Project Fantasia kapcsán viszont kapásból kiszúrta a terv legnehezebb részét, hogy mégis hogyan lesznek ezek a rókák Japánba jutattva: ejtőernyő ugyanis nem jöhetett szóba, ha pedig hajóról engednék a rókákat a vízbe a legközelebbi partoknál, a foszforeszkáló festékanyag leperegne a bundájukról. Az 1940-es évek technológiájával a világító festékanyag nem okozott problémát, viszont a vízlepergető-foszforeszkáló festék megalkotása már keményebb diónak bizonyult. Ha pedig a rókák nem világítanak, már nem is annyira félelmetesek, vélte a tábornok. 

Az OSS a Chesapeake-öbölben végzet kísérleteket a hajóról vízbe engedett, festett bundájú rókákon, és valóban a festék nagy része le is pergett a rókákról. Sőt, miután kiértek a partra a rókák lenyalták magukról a megmaradt festéket, szóval nem sok esély mutatkozott a projekt gyakorlatban való sikers alkalmazására. S még mielőtt egy vízálló festék kifejlesztésére, vagy éppen a róka-terror célországban való tesztelésére sor kerülhetett volna, időközben egy egészen más jellegű fejlesztés is végső stádiumba ért, mi több éles bevetésre került, ez pedig nem volt más mint a Manhattan Project és az atombomba, ami véget vetett a japán ellenállásnak, ezáltal a megtörésükre irányuló egyéb furcsa kisérleteknek, mint a Fantasia Projectnek is.

Felhasznált irodalom:

Adam Kline with Robyn Dexter: Secret Weapons, Forgotten Sacrifices Scientific R & D in World War II

Vince Houghton: Nuking the Moon: And Other Intelligence Schemes and Military Plots Left on the Drawing Board

Robert J. Kodosky: Psychological Operations American Style: The Joint United States Public Affairs Office, Vietnam and Beyond


Kapcsolódó bejegyzések:

Az agymosás kínai művészete - manipulativ technikák a szomszédból  

A 731-es alakulat története - középppontban a japánok Dr. Mengeléje, a hátborzongató ember-kísérletek és amerika pestissel fertőzött bolha-bombázásának kiötlője 

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága - az ultranacionalista bábmester, aki háborúba sodorta Japánt 

Gyilkosságok a Tokyo Ekinél - sötét múlt mementói a város szivében

Mao Zedong elit őrgárdája - a 8341-es alakulat története

A Távol-Kelet harcászata - hadtörténelmi bejegyzés sorozat 

Japán folklór sorozat - nekomatától a ribancpókig 

Fuchu légitámaszpont - urbex egy elhagyott légitámaszponton

Amerika, a rizs országa - avagy mi rejlik az USA japán elnevezése mögött?

Megjegyzések

Népszerű tofuszeletek

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Holdújévi szokások - 春节习俗

A holdújév, vagy tavaszünnep - Chūnjié (春节) - az egyik legősibb, és a legfontosabb ünnep Kínában, mely a tradicionális holdnaptár alapján január vége és február eleje közötti dátumokra esik, idén január 23-ra. Az ünnephez számos hiedelem kapcsolódik - míxìn (迷信). Például az újév első holdhónapjában - zhēngyuè (正月) - nem szerencsés hajat vágatni, vagy cipőt venni. A cipő esetében ugyanis - xié (鞋) - kiejtése megegyezik a gonosszal - xié (邪). Holdújév előtt érdemes rendezni az adósságokat, hogy ne kerüljön át az újévbe, s ildomos továbbá piros ruhákat (jószerencse) magunkra ölteni. 
Újév előtt szokás kitakarítani, kisöpörni a házat - dǎ sǎo fáng zi (打扫房子/掸尘扫房子, délen a söprést dǎnchénnek (掸尘) mondják) - az előző év összes balszerencséjével (破旧立新), viszont arra ügyelni kell, nehogy a jószerencsét is véletlenül kiebrudaljuk, ergo a sarakban megrekedt pormacskákat nem szükséges egytől-egyig lemészárolni. A kínaiak a nagytakarítás során a sörprésen túl persze leszedik és kimossák a függöny…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Kínai felsőoktatási tapasztalat

Kínai egyetemi mesterképzésem befejeztével írom e sorokat, mely alapjáraton a 上海交通大学国际与公共事务学院-ben megélt tapasztalataimat mutatja be, de tetszés szerint Kína valamennyi egyetemének valamennyi szakját ideképzelhetjük. Sőt, azt is ideképzeljük, hogy valamennyi kínai egyetem mérföldekkel leprább, mint a 交大. Ezúttal is pusztán egyéni tapasztalatról van szó, egy fiktív beszélgetés formájában. 
Elsőként is, mit tanultam meg a 2,5 év alatt?
Szopni, mint egy idomított fóka.
Az universitas univerzumában ily univerzális vegzatúra aligha adódik. Szóval Kínába jössz már megint tanulni, mi?
Tételezzük fel, esetedben egy szorgalmas deákról van szó, ki már végzett az alapképzéssel, és Kína felé kacsintgat valamely oknál fogva. Mondjuk abból kézenfekvő okból kifolyólag, hogy már jártál Kínában, és nagyon jó buli volt, meg amúgy is Kínával akarsz foglalkozni valamilyen formában, de már valami többre vágysz, mint puszta nyelvtanulás, ergo jöhet a mesterszak/phd! Nyugi a képen nem Te vagy, hanem én, mi…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 9 - Asahi sörgyár

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez. A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik. A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.  Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyipari előállításh…