Kínába készülő ösztöndíjasoknak
Az utóbbi pár hónapban rendre kapok leveleket Kínába készülő deákoktól, amikre személyes preferenciám, illetve tapasztalataim alapján szoktam volt nagyjából egyforma választ adni. Ezekkel nem szükséges egyetérteni, pusztán személyes tanácsok három év Kínában való tanulás után.
Hova érdemes menni tanulni?
Teljesen egyénfüggő, kinek az északi, kinek a délebbi országrész jön be jobban. Az én személyes szimpátiám a Jangce delta legjobb városai: Nanjing, Hangzhou, Shanghai.
De hát a nyelvjárások miatt...
Milyen nyelvjárások? Mp3-ban lehet már csak kínai nyelvjárásokat hallani, a KKP sarlóval-kalapáccsal kipusztította a nyelvjárásokat, kiskanállal szedik össze a maradványaikat. Egyetemen mindenhol putonghuát fogunk tanulni. Ha valami elbaszott kínai sivatagban akarunk tanulni, ott is putonghuát fogunk tanulni. Ha egy jak hátán Tibetben, ott is putonghuát fognak tanítani (mi több biztosra veszem, hogy Tibetben, a Góbi-sivatagban, Belső-Mongólia füves pusztáiban, a Turfán-medencében vagy Yunnanban a vietnami határ legeldugottabb dzsungelében is éppen lesz három millió fogatlan zhejiangi vámpír, akivel kedvünkre kínaizhatunk). Én Nanjingban tanultam kínaiul, először kétség kívül szokatlan volt, és alig értettem az embereket, ami legfőképpen azért volt, mert otthon kvázi laboratóriumi körülmények között tanultam éveken keresztül (és csak hittem, hogy tudok kínaiul). Nangjingban és Beijingben tanult, kínait kiválóan beszélő barátaim egyaránt vannak. Túlzottan erős nyelvjárási hatást a Déli Fővárosban nem tapasztaltam. Egymásközt akár a nanjing-i, akár a shanghai-i kínai nagy eséllyel számunkra kevésbé érthető nyelvjárásban beszél, ám ha hozzánk fordulnak mandarinra kapcsolnak. (Már amennyiben valamit szeretnének tőlünk). Ha egy kínai azt akarja, hogy megértsük, úgy beszél, hogy megértjük. Ha nem akarja, akkor sanszos, hogy nem fogjuk megérteni. Ez alapvetően nincs helyhez kötve. Leendő cimboráink pedig vélhetőleg 20-30-as éveikben járó kínaiak lesznek, akik jól beszélik a mandarint. Ha pedig nem beszélik jól, akkor kétséges, hogy cimborákká lesznek, ennyi.
Hova nem érdemes menni?
Én elkerülném a szarfészkeket. Minden 5 +/- 1 milliós kisebb város szarfészek Kínában: Suzhou, Ningbo, Yangzhou, Jinan, etc. Azzal szokták volt indokolni a kisebb kínai városokat, hogy autentikusabbak és kevesebb külföldi van.
Ez önmagában nagyjából igaz. Shanghai például semmiképpen nem autentikus. Nanjing ezzel szemben valóban "kínaiasabb", de nem is tudom, milyen kézzel fogható kínai jellegzetességeket keresünk, valamennyi kínai nagyváros most pattant ki a földből 20-30 éve, ha volt egy ezer éves pagodája, mára maradt belőle egy tégla, ami egy vitrinben van, amúgy az egész épületet egy az egyben restaurálták. Hogy a fenébe ne restaurálták volna, ha a történelem során ezerszer elpusztították saját maguk. Mennyire van jelen a kínai kultúra ezeken a helyeken? Egyáltalán, mennyire van jelen Kínában? Én azt se tudnám megmondani, hogy mi az a kínai kultúra. Várjál, asszem a 粽子 a Starbucksban.
Egyik tanárom mondása, hogy az a külföldi, aki pár hetet tölt el Kínában, egy könyvet tud írni Kínáról. Az a külföldi, aki 5-10 évet tölt el Kínában, egy tanulmányt össze tud hozni. Az, aki 10-20 évet Kínában él, kb. egy mondatot tud kinyögni Kínával kapcsolatban. Van benne valami.
Szóval, hogy mi az kínai kultúra, arra nehezen tudnék választ adni, a kulturálatlanságra annál inkább, legalábbis az sokkal egyértelműbben kitapintható. Egy a lényeg, nem kell azt gondolni, hogy csak azért, mert kisebb város lesz, ott majd "több kultúra" adódik. Nem feltétlenül. Mellesleg, itt Shanghaiban is számos olyan kis városrész, utcácska, etc. van, hogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy él egy igazi kínai, megtekinthetjük. (Amikor már tudjuk hogyan él, onnantól nem akarjuk, de úgyis látni fogjuk).
Másrészről, a kevesebb külföldi, vagyis kevesebb lehetőség van arra, hogy külföldiekkel lógjunk, azaz végig kínaiakkal fogunk spanolni és kurva jó lesz a kínaink.
Lófaszt.
Shanghaiban is bitang mód meg lehet tanulni kínaiul, ez nincs ahhoz kötve, hogy van-e külföldi, vagy nincs. Továbbá, mindenkinek két választása van, ha Kínába jön, vagy akárhova is megy tanulni: végigtanulja, vagy végigbulizza az egész évet. Ezt mindenki képes eldönteni, és egyensúlyt is lehet találni benne. Mikor Kínába érkeztem, már kezdtem kinőni a partizós korszakomból, de azért a nanjingi 1912 negyed klubjait többnyire végigjártam. Sőt, Nanjing kocsmáit is. Jóllehet nem a kocsmázás miatt jöttem ide, de ha nem lett volna egy jó hely se, ahova a haverokkal be tudunk ülni dumálni egyet, azaz maga a lehetőség nem adatik meg, ha az ember ki szeretne mozdulni, az bizony nem sok jóra vezet. Ha tanulni akarunk - és elsősorban azért jövünk ide, akkor tanulni is tudunk. Órán, órán kívül egyaránt. Külföldiekkel is lehet kínaiul beszélni, a legtöbb haverommal kínaiul beszélünk egymás közt is. Meg kell ragadni minden lehetőséget. A taxisofőrtől az út menti kofáig. Apropó, szerintem semmit ne együnk az utcáról. De dumálni azt lehet.
Mikor először ösztöndíjra jelentkeztem, fingom nem volt, hova kéne menni Kínába. Első helyre Beijing, hisz arról már úgy nagyjából hallottam. Második helyre, nincs megmondója miért, egy Weihai (威海) nevű szarfészket jelöltem meg, mert kicsi, és biztos nincsenek külföldiek: ez kell nekem, gondoltam. Ha oda megyek, egészen biztosan veszettül megutálom Kínát. Harmadik helyként, egyik barátom kérdezte anno: miért nem jelölöd meg Nanjingot? Nanjingot?! - kérdeztem. Az jó? Jó. Rendben. Amikor a MÖB-höz mentem a fogadólevélért, egy kicsit meglepődtem, hogy Nanjingba megyek végül.
Hihetetlen évet töltöttem el ott, ma is megkönnyezve gondolok vissza rá, főleg az ingyen sörökre az Ellen's-ben. Apropó: ingyen sörön kívül lehetőleg semmilyen ingyen piát ne fogadjunk el, ha kínai klubba megyünk. Szoktak volt rendezni laowai partikat, amikor a külföldiek ingyen ihatnak, nekem olyan másnapjaim voltak azoktól a piáktól, hogy három alient megszültem, mire kijózanodtam. Ez még a jobbik eset. Van haverom, aki vért hányt egy kínai klubban kapott pia után. Óvatosan.
A lényeg viszont: hogy Weihaiban semmi, de komolyan mondom semmi nincsen. A kisebb kínai városok számomra mérhetetlenül deprimálóak, ha nincs egy külföldi sem, az önmagában rossz ómen, ha nincs hely egy normális étterem, egy jó bár, egy klub, mozi, etc. Otthoni szobánkból előre tervezve egy évet az gondolhatnók, nem kell az, kemény leszek, rizsen élek majd és kungfuzok, ha viszont egy szarfészekben vagyunk, hosszú az az egy év, és azon kapjuk magunkat, hogy nem Menciuszok és Konfuciuszok szaladgálnak az utcákon.
Előbb-utóbb arra fogunk rájönni, hogy a legjobb dolgok Kínában mind külföldiek. Ebből a legtöbb pedig Shanghaiban van. Shanghait első kínai városnak azonban nem ajánlanám. Én Nanjingot és Hangzhout szoktam szajkózni.
Nanjing, ó a kis Nanjing. Nanjing bájos. Nanjing szép. Kicsit csúnya is persze. Apropó, Kína mindenhol koszos és szennyezett, most komolyan elhisszük, hogy kék az ég a Tiltott város felett? Photoshop, abban jártasak az elvtársak. Ergo Nanjing szép, de legalábbis mérsékelten csúnya, a 南师大 kampusza viszont főnyeremény, én beszartam, amikor először megláttam, tényleg nagyon csudálatos, a városban sok a látnivaló, sokkal olcsóbb, mint SH, egyaránt rengeteg kocsma és múzeum, számos külföldi étterem tarkítja. Van sok külföldi diák is, spanolhatunk kínaiakkal is. A Nanshidánál kettő kolesz van: a 南山专家楼, ami egy hotel, csak az 5-6. szintjén koleszszobák vannak. Teljesen szabályos, recepció, nagy hall, a szobák nem túl nagyok, 2 fősek, külön zuhanyzóval-mosdóval, illetve egy picike előtérrel, gardróbbal. Télen fűtve van, ez óriási előny. A másik a 丁楼, ez egy atom kolesz, én is ebben voltam, a Nanshan hotel mögött van. Előnye: igencsak nagy: konyha, előszoba, zuhany, szoba + ruhaszárító. Itt lehet bulizni, törni-zúzni, részegen hazajönni, etc, senkit nem zavar. Másrészről, ha a Nanshan hotelban lettem volna az akkori szobatársammal összezárva, biztos megfojtottam volna, de a Dinglouban elég hely volt kettőnknek Hátránya: nincs fűtés, bár ha veszel egy hősugárzót, azzal ezt ki lehet küszöbölni. A Nanda koleszában nem voltam, az is kicsi és fűtött, úgy hírlik.
Egy dologra kell nagyon figyelni, ha a Nanshidára megyünk: kettő kampusz van. Én pusztán a 宁海 úti kampuszról beszéltem. A 仙林 kampusz Mordor, pokol, halál. Egy magyar lány ott tanult, meggyűlölte Nanjingot. A 仙林 nagyon messze van és kárhozat. Oda ne kívánkozzunk. Mindenesetre, Nanjing, nekem bejött. A többségnek bejön. Pro: számos történelmi nevezetesség, 1912区, 玄武湖，紫金山, zöld, Nanshida szép kampusz, jobb éttermek. Kontra: elviselhetetlen klíma, 四大火炉, a négy nagy kemence egyike: nyáron megesik a 35-40 fok, iszonyatosan párás, télen lefagynak a tökeink.
Hangzhou: olcsó és ott a 西湖. Itt pedig képek. Legnagyobb előnye talán mégis az, hogy közel van Shanghaihoz. Pro: A Nyugati-tó elbűvölő, sok érdekes látnivaló van a városban, kevesebb, de azért masszív külföldi légió. Kontra: kevés jó bár, étterem, klub.
Shanghai: Nanjingot imádtam, de Shanghai után már visszalépésnek érezném. Sőt, Shanghai után sehova nem lennék hajlandó Kínán belül menni, most legalábbis így érzem. Shanghai a legkevésbé kínai, talán ez a legjobb tulajdonsága. Minden elérhető, ami Nyugatból elérhető e földkerekségen, itt tényleg semmiből sincs hiány. Unatkozni sem lehet Shanghaiban. A levegő lehet nagyon rossz, és nagyon jó is. A város története nagyon izgalmas, pazar múzeumok, galériák, kiállítások, művésznegyedek, nagyon tuti és nagyon exkluzív éttermek, klubok egész hada a hedonizáló piperkőcöknek, ki ezt megveti, annak sem kell panaszkodnia. Pro: hihetetlenül pörgős, igazi világváros. Kontra: a háborúhoz bár csak három dolog kell, Shanghaihoz viszont négy: pénz, pénz, pénz, pénz. Shanghai drága, a havi ösztöndíjunkat egy este alatt ellehet inni egy jobb helyen. Abból nem fogunk kijönni, ezt is bele kell kalkulálni. Igaz, már Nanjingban sem tudtam kijönni az ösztöndíjból, Shanghaiban erre esély sincs. Két egyszerű pénzkereseti lehetőség van Kínában: kurvák leszünk vagy angoltanárok. A kettő valamilyen szinten átfedi egymást, hisz egyformán szopás.
Sok jót hallottam még 成都-ról, nemrég összefutottam egy magyarral, ki 昆明-ban tanult és jól érezte ott magát. 西安 vagy 青岛, egyaránt jó hely, és az is elképzelhető, hogy valaki Weihaiban fogja jól érezni magát. Hú de elszaladt velem a ló, nem, nem, senki nem fogja jól érezni magát Weihaiban, az teljesen kizárt. Én minél nagyobb várost javaslok, minél Nanjing-abb, minél Shanghai-abb, annál jobb.
Ha valakinek máshol volt jó tapasztalata, és úgy érzi más hazánkfiának vagy lányának is okvetlen ott kell tanulnia, nyomjon egy kommentet. Ha bármi kérdésünk van, jelen hasábokon, illetőleg a blog facebook oldalán szívesen válaszolok.
Ha egy kicsit nyitottak vagyunk, Kína orbitális trip lesz. Próbáljuk a lehető legjobb oldalát megfogni, kerüljünk bárhova is. Elvárásaink jobb, ha nincsenek, de amint betesszük a lábunkat a grandiózus Népköztársaságba, sodorni fog az ár.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kínai felsőoktatási tapasztalat - a mesterképzésről Kínában
Egyik tanárom mondása, hogy az a külföldi, aki pár hetet tölt el Kínában, egy könyvet tud írni Kínáról. Az a külföldi, aki 5-10 évet tölt el Kínában, egy tanulmányt össze tud hozni. Az, aki 10-20 évet Kínában él, kb. egy mondatot tud kinyögni Kínával kapcsolatban. Van benne valami.
Szóval, hogy mi az kínai kultúra, arra nehezen tudnék választ adni, a kulturálatlanságra annál inkább, legalábbis az sokkal egyértelműbben kitapintható. Egy a lényeg, nem kell azt gondolni, hogy csak azért, mert kisebb város lesz, ott majd "több kultúra" adódik. Nem feltétlenül. Mellesleg, itt Shanghaiban is számos olyan kis városrész, utcácska, etc. van, hogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy él egy igazi kínai, megtekinthetjük. (Amikor már tudjuk hogyan él, onnantól nem akarjuk, de úgyis látni fogjuk).
Másrészről, a kevesebb külföldi, vagyis kevesebb lehetőség van arra, hogy külföldiekkel lógjunk, azaz végig kínaiakkal fogunk spanolni és kurva jó lesz a kínaink.
Lófaszt.
Shanghaiban is bitang mód meg lehet tanulni kínaiul, ez nincs ahhoz kötve, hogy van-e külföldi, vagy nincs. Továbbá, mindenkinek két választása van, ha Kínába jön, vagy akárhova is megy tanulni: végigtanulja, vagy végigbulizza az egész évet. Ezt mindenki képes eldönteni, és egyensúlyt is lehet találni benne. Mikor Kínába érkeztem, már kezdtem kinőni a partizós korszakomból, de azért a nanjingi 1912 negyed klubjait többnyire végigjártam. Sőt, Nanjing kocsmáit is. Jóllehet nem a kocsmázás miatt jöttem ide, de ha nem lett volna egy jó hely se, ahova a haverokkal be tudunk ülni dumálni egyet, azaz maga a lehetőség nem adatik meg, ha az ember ki szeretne mozdulni, az bizony nem sok jóra vezet. Ha tanulni akarunk - és elsősorban azért jövünk ide, akkor tanulni is tudunk. Órán, órán kívül egyaránt. Külföldiekkel is lehet kínaiul beszélni, a legtöbb haverommal kínaiul beszélünk egymás közt is. Meg kell ragadni minden lehetőséget. A taxisofőrtől az út menti kofáig. Apropó, szerintem semmit ne együnk az utcáról. De dumálni azt lehet.
Mikor először ösztöndíjra jelentkeztem, fingom nem volt, hova kéne menni Kínába. Első helyre Beijing, hisz arról már úgy nagyjából hallottam. Második helyre, nincs megmondója miért, egy Weihai (威海) nevű szarfészket jelöltem meg, mert kicsi, és biztos nincsenek külföldiek: ez kell nekem, gondoltam. Ha oda megyek, egészen biztosan veszettül megutálom Kínát. Harmadik helyként, egyik barátom kérdezte anno: miért nem jelölöd meg Nanjingot? Nanjingot?! - kérdeztem. Az jó? Jó. Rendben. Amikor a MÖB-höz mentem a fogadólevélért, egy kicsit meglepődtem, hogy Nanjingba megyek végül.
Hihetetlen évet töltöttem el ott, ma is megkönnyezve gondolok vissza rá, főleg az ingyen sörökre az Ellen's-ben. Apropó: ingyen sörön kívül lehetőleg semmilyen ingyen piát ne fogadjunk el, ha kínai klubba megyünk. Szoktak volt rendezni laowai partikat, amikor a külföldiek ingyen ihatnak, nekem olyan másnapjaim voltak azoktól a piáktól, hogy három alient megszültem, mire kijózanodtam. Ez még a jobbik eset. Van haverom, aki vért hányt egy kínai klubban kapott pia után. Óvatosan.A lényeg viszont: hogy Weihaiban semmi, de komolyan mondom semmi nincsen. A kisebb kínai városok számomra mérhetetlenül deprimálóak, ha nincs egy külföldi sem, az önmagában rossz ómen, ha nincs hely egy normális étterem, egy jó bár, egy klub, mozi, etc. Otthoni szobánkból előre tervezve egy évet az gondolhatnók, nem kell az, kemény leszek, rizsen élek majd és kungfuzok, ha viszont egy szarfészekben vagyunk, hosszú az az egy év, és azon kapjuk magunkat, hogy nem Menciuszok és Konfuciuszok szaladgálnak az utcákon.
Nanjing, ó a kis Nanjing. Nanjing bájos. Nanjing szép. Kicsit csúnya is persze. Apropó, Kína mindenhol koszos és szennyezett, most komolyan elhisszük, hogy kék az ég a Tiltott város felett? Photoshop, abban jártasak az elvtársak. Ergo Nanjing szép, de legalábbis mérsékelten csúnya, a 南师大 kampusza viszont főnyeremény, én beszartam, amikor először megláttam, tényleg nagyon csudálatos, a városban sok a látnivaló, sokkal olcsóbb, mint SH, egyaránt rengeteg kocsma és múzeum, számos külföldi étterem tarkítja. Van sok külföldi diák is, spanolhatunk kínaiakkal is. A Nanshidánál kettő kolesz van: a 南山专家楼, ami egy hotel, csak az 5-6. szintjén koleszszobák vannak. Teljesen szabályos, recepció, nagy hall, a szobák nem túl nagyok, 2 fősek, külön zuhanyzóval-mosdóval, illetve egy picike előtérrel, gardróbbal. Télen fűtve van, ez óriási előny. A másik a 丁楼, ez egy atom kolesz, én is ebben voltam, a Nanshan hotel mögött van. Előnye: igencsak nagy: konyha, előszoba, zuhany, szoba + ruhaszárító. Itt lehet bulizni, törni-zúzni, részegen hazajönni, etc, senkit nem zavar. Másrészről, ha a Nanshan hotelban lettem volna az akkori szobatársammal összezárva, biztos megfojtottam volna, de a Dinglouban elég hely volt kettőnknek Hátránya: nincs fűtés, bár ha veszel egy hősugárzót, azzal ezt ki lehet küszöbölni. A Nanda koleszában nem voltam, az is kicsi és fűtött, úgy hírlik.Egy dologra kell nagyon figyelni, ha a Nanshidára megyünk: kettő kampusz van. Én pusztán a 宁海 úti kampuszról beszéltem. A 仙林 kampusz Mordor, pokol, halál. Egy magyar lány ott tanult, meggyűlölte Nanjingot. A 仙林 nagyon messze van és kárhozat. Oda ne kívánkozzunk. Mindenesetre, Nanjing, nekem bejött. A többségnek bejön. Pro: számos történelmi nevezetesség, 1912区, 玄武湖，紫金山, zöld, Nanshida szép kampusz, jobb éttermek. Kontra: elviselhetetlen klíma, 四大火炉, a négy nagy kemence egyike: nyáron megesik a 35-40 fok, iszonyatosan párás, télen lefagynak a tökeink.
Hangzhou: olcsó és ott a 西湖. Itt pedig képek. Legnagyobb előnye talán mégis az, hogy közel van Shanghaihoz. Pro: A Nyugati-tó elbűvölő, sok érdekes látnivaló van a városban, kevesebb, de azért masszív külföldi légió. Kontra: kevés jó bár, étterem, klub. 
Shanghai: Nanjingot imádtam, de Shanghai után már visszalépésnek érezném. Sőt, Shanghai után sehova nem lennék hajlandó Kínán belül menni, most legalábbis így érzem. Shanghai a legkevésbé kínai, talán ez a legjobb tulajdonsága. Minden elérhető, ami Nyugatból elérhető e földkerekségen, itt tényleg semmiből sincs hiány. Unatkozni sem lehet Shanghaiban. A levegő lehet nagyon rossz, és nagyon jó is. A város története nagyon izgalmas, pazar múzeumok, galériák, kiállítások, művésznegyedek, nagyon tuti és nagyon exkluzív éttermek, klubok egész hada a hedonizáló piperkőcöknek, ki ezt megveti, annak sem kell panaszkodnia. Pro: hihetetlenül pörgős, igazi világváros. Kontra: a háborúhoz bár csak három dolog kell, Shanghaihoz viszont négy: pénz, pénz, pénz, pénz. Shanghai drága, a havi ösztöndíjunkat egy este alatt ellehet inni egy jobb helyen. Abból nem fogunk kijönni, ezt is bele kell kalkulálni. Igaz, már Nanjingban sem tudtam kijönni az ösztöndíjból, Shanghaiban erre esély sincs. Két egyszerű pénzkereseti lehetőség van Kínában: kurvák leszünk vagy angoltanárok. A kettő valamilyen szinten átfedi egymást, hisz egyformán szopás.Sok jót hallottam még 成都-ról, nemrég összefutottam egy magyarral, ki 昆明-ban tanult és jól érezte ott magát. 西安 vagy 青岛, egyaránt jó hely, és az is elképzelhető, hogy valaki Weihaiban fogja jól érezni magát. Hú de elszaladt velem a ló, nem, nem, senki nem fogja jól érezni magát Weihaiban, az teljesen kizárt. Én minél nagyobb várost javaslok, minél Nanjing-abb, minél Shanghai-abb, annál jobb.
Ha valakinek máshol volt jó tapasztalata, és úgy érzi más hazánkfiának vagy lányának is okvetlen ott kell tanulnia, nyomjon egy kommentet. Ha bármi kérdésünk van, jelen hasábokon, illetőleg a blog facebook oldalán szívesen válaszolok.
Ha egy kicsit nyitottak vagyunk, Kína orbitális trip lesz. Próbáljuk a lehető legjobb oldalát megfogni, kerüljünk bárhova is. Elvárásaink jobb, ha nincsenek, de amint betesszük a lábunkat a grandiózus Népköztársaságba, sodorni fog az ár.
Kapcsolódó bejegyzések:
Kínai felsőoktatási tapasztalat - a mesterképzésről Kínában
Megjegyzések
Megjegyzés küldése