Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Yayoi Kusama - A Dream I Dreamed - pszichoszomatikus pillengések

Ma ad hoc nézzünk meg egy kiállítást képen a programajánlókat látva Yayoi Kusama (草間 彌生) műveire esett a választás, pontosabban a Dream I Dreamed nevezetű nem mindennapi felhozatalra. Az 1929-ben született extravagánsan élénk frizurával és alkotóerővel megáldott művésznő az utóbbiakban is rendre a pszichiátrián köt kit folyamatos hallucinációi miatt, ugyanakkor ezek az álmok is nagymértékben befolyásolják munkáját elmondása szerint. E tényeket ismerve talán máris könnyebben emésztjük meg azt az irizáló, pszichedélikus hangulatpanorámát, ami valahol a művész lelkének festékbugyraiban kavarog, mi több gejzírszerűen kicsapódik és mindent kitöltve mindent kitölt. Legalábbis személy szerint egy rendkívül masszív impulzuskolosszust döntött rám a kiállítást, messze a legjobb, amin az utóbbiakban, de talán Shanghai art lubickolásaim alatt megtapasztalhattam. Fényképezőm lemerült, ezért csak telefonos képek következnek:
Fél órát álltunk sorba ezért a fél percért (30 másodpercig lehetett az elképesztő fényálomban megmártózni)
Yayaoi Kusama munkájára a pop art, a feminizmus, és a minimalizmus egyaránt rányomta bélyegét, ahogy olvasom - amúgy fingom nincs róla - és munkássága olyan arcokat inspirált, mint mondjuk Andy Warhol vagy Claes Oldenburg. Ennek ellenére Kusama neve mintegy a homályba veszett, miután az 1970-es években elhagyta New York pezsgését, most mégis Japán egyik legfontosabb élő művészszemélyiségeként tartják számon, egyben az avant garde szószólójaként.
Csápos japán polippornó (触手強姦) utánérzés, vagy csak az én fantáziám túl élénk?
Iszonyatosan eklektikusak alkotásai, hol pszichoszomatikus pillengések közepette mintegy halk automata mozgat ide-oda, hol egy tíz méteres brékó-bárka vár ránk rabuho-s megvilágításban. 
Phallus boat avagy a farokcsónak, a pénisztől való félelme valami gyerekkori traumán alapszik, számos alkotásában jelenik meg a hímtag saját dákó-démonjainak legyőzése végett.
http://www.victoria-miro.com/exhibitions/_411/




A jómódú családból származó Kusama egész fiatalon kezdte az ipart, 1948-ban Kyotóba ment hagyományos japán festészetet (日本画) tanulni, a várost pedig gyűlölte (én veszettül imádtam), érdeklődése leginkább az európai és amerikai avant garde felé fordult. Az 1950-es években számos kiállítása volt Tokyóban, majd 1957-ben New Yorkba költözött, ahol megcsapta az absztrakt expresszionizmus szele. Műveit gyakorta Warhol, Oldenburg vagy éppen George Segal alkotásaival együtt állították ki a 60-as években, neve lassan egybemosódott a pop art mozgalommal. A hippi ellenkultúra kibontakozásával számos happeninget szervezett, aminek meztelen résztvevőit színes pöttyök díszítették. A pöttyökhöz úgy fest perverzen vonzódik. 
Újabb nap a gumiszobában, semmi extra. 
1973-ban visszaköltözött Japánba, ahol sokkol konzervatívabbnak érezte a művészvilágot, mint New Yorkban, hallgatag is maradt, műkereskedőként ténykedett. Egyre erőteljesebben jelentkező pszichés problémáit követően önkéntesen kórházba vonult, és lényegében azóta is ott tölti életét. A mosolygóba való bekerülését követően viszont jött az impetus szép számmal, a legkülönbözőbb alkotásokat öntötte magából, mindeközben irodalmi karrierje is felpörgött, novellákat, verseket, és egy önéletrajzot is írt. 
Látványosan lüktető labirintus-lumineszcencia lüke létem letéteményével 
Idén lesz 85 éves Kusama mama
Kusama munkája elsősorban a konceptuális művészeten, gondolati művészeten alapszik, megspékelve némi feminizmussal, Art Brut-tal, egy jó kanál szürrealizmussal, valamint pszichológiai és szexuális tartalommal. Versei és novellái mellett divattervezőként is jelentős, egyébiránt pedig egy 2008-ban 5,1 millió dolcsiért eladott művével rekorder az élő művésznők között. 

A shanghai-i kiállítás március 30-ig látogatható, nagyon ajánlom. Belépő: 50 yuan. 

Kusama fiatalkorában: 


Cím: 231 Nanjing Xi Lu, a Huangpi Bei Lu közelében, Huangpu negyed (黄浦区南京西路231号, 近黄陂北路). Metró: Renminguangchang (人民广场), Moca Shanghai múzeum. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…