Doufukuai

A Bundnál lévő Rockbound Art Galleryben először voltunk, hogy  Bharti Kher indiai művész Misdemeanours című kiállítását csekkoljuk le. A galéria személyzete szokatlanul kedves, bizonyára visszajövünk még a későbbiekben.  Ez a radiátor-konstelláció nem tartozott a kiállításhoz, de érdekes összeállítást volt.  Ez egy önmagából kitépődő szex-koponya-kávé-fogsor, ha jól sejtem, elég sokatmondó alkotás, legyen bármi is az valójában. A galéria emeletei közt járva jó kilátásunk van a Bundra, sőt, van egy kellemes kis tetőterasz is kávézóval egybekötve.  A kiállítás eléggé Afrika-központú volt, néhány elég nehézkes, néhány meglehetősen sokatmondó, néhány rendkívül erős és néhány középszerűen semmilyen alkotással.  A kiállításról bővebben : http://www.rockbundartmuseum.org/en/exhibition/overview/457gqs Megközelítés : Nanjing Donglu metrótól 5 perc séta   Szubjektív érdekességi faktor : 3 /5

Ma ad hoc nézzünk meg egy kiállítást képen a programajánlókat látva  Yayoi Kusama  (草間 彌生) műveire esett a választás, pontosabban a Dream I Dreamed nevezetű nem mindennapi felhozatalra. Az 1929-ben született extravagánsan élénk frizurával és alkotóerővel megáldott művésznő az utóbbiakban is rendre a pszichiátrián köt kit folyamatos hallucinációi miatt, ugyanakkor ezek az álmok is nagymértékben befolyásolják munkáját elmondása szerint. E tényeket ismerve talán máris könnyebben emésztjük meg azt az irizáló, pszichedélikus hangulatpanorámát, ami valahol a művész lelkének festékbugyraiban kavarog, mi több gejzírszerűen kicsapódik és mindent kitöltve mindent kitölt. Legalábbis személy szerint egy rendkívül masszív impulzuskolosszust döntött rám a kiállítást, messze a legjobb, amin az utóbbiakban, de talán  Shanghai art  lubickolásaim alatt megtapasztalhattam. Fényképezőm lemerült, ezért csak telefonos képek következnek: Fél órát álltunk sorba ezért a fél percért (30 másodpercig lehe

A Moganshanlu 50 (莫干山路50号), vagy közkedveltebb nevén az M50 Shanghai egyik legfelkapottabb művésznegyede, hol a legkülönbözőbb alkotók galériái, illetve kiállítótermei kapnak helyet. A 2000-es évekig egy elhagyatott ipartelep volt, mígnem Xue Song  shanghai-i művész kezelésébe nem vette az olcsón bérelhető telephelyeket, s rövidesen további menő alkotók költöztek a kerületbe, manapság pedig aki az M50-ben nem képviselteti magát, az aligha számíthat menőnek. A legközelebbi metróállomásnál leszállva mintegy sztoikus laowai-rutinnal nyugtázzuk a csirkéket kergető gyerkőcöket s afféle balett-koreográfiát idéző légies szökdécseléssel suhanunk át egy-egy szupermasszív csurhadolina felett; jóllehet tudjuk, csak pár kilométerre vagyunk a Jing'an templomtól (静安寺). Mégis, a graffitis falak kvázi-enteriőrjébe érkezve valami sejtetni engedi, többről van itt szó, mint a tipikus, sinizáltan urbanizált Mordorról.  A ma virágzó kortárs kínai művészetnek is megvolt a maga előzménye. Még a 8

Pár évvel ezelőtt  Xi’an városában  jártam, lecsekkolni többek között a híres agyaghadsereget, így nagy érdeklődéssel fogadtam a hírt, hogy a terrakotta katonák mintájára született agyagleány-hadsereg kiállítás van Shanghai egyik galériájában, egészen pontosan Magda Danysz galériájában ; ami úgy nagyjából semmihez sincs közel, mégis megérte egy kitérőt tenni. Miről is van szó? Egy fiatal francia művésznő, Prune Nourry – ki előszeretettel ábrázol nőközpontú témákat - nem kevesebb, mint 108 agyagból készült kínai kislányszobrot készített, az eredeti agyaghadsereg elkészítési technikájával, 8 xi’ani árva kislányt modellül véve, hiszen az eredeti agyaghadsereg katonáit is 8 különböző személyről mintázták. Az agyagleány-hadsereg konstellációval a művész a kínai társadalom egyik súlyos demográfiai problémájára fókuszál: a reform és nyitás ( 改革开放 ) kezdetén, a nyolcvanas évek elején bevezetett egy gyermek-politika óta a fiúgyermek hagyományos preferenciájából adódóan jelentő

Lecsekkoltuk ma a Desing Art Fashion & Fair rendezvényét, mely divat, designkiállítás, kaja, catwalk, fesztivál, miegymás.  Különböző ruha, divat, design kiállítók, cukrászok, éttermek képviselői, minden ami trend, menő és eladható Lomography - retro/vintage képek lövésére kreált különleges fényképezők, jópofa cuccok, csak éppen méregdrágán és kvázi egy telefonos alkalmazás is képes hasonló képeket produkálni, még ha nem is ilyen minőségben. Ha neked oké haver, nekem is... Jonas, a svéd faszi szarból csinál virágot, majd jó pénzért eladja a trendi haszontalanságot újítani kívánó kínainak, és jól meg is él belőle. Gyakorlatilag szemetet és kacatot hasznosít újra, saját megfogalmazásában nem recycling, ellenben upcycling eljárás keretében. Remek példa arra, hogyan lehet kihasználni az ízléssel aligha rendelkező, de divatra s trendiségre vágyó ember hiúságát, ki egy rakat pénzt fizetve trenddel véli felvértezni magát, ki művészetbe fektet, és rátarti vad fennkölts

Justietől kaptam a tippet, hogy érdemes lehet elnézni a pop art legenda, Andy Warhol Hong Kong és Szingapúr után Shanghaiba érkező gigászi kiállítására, mely közel 500 festményt, fotót, nyomtatványokat, szobrokat, "időkapszulákat" vonultat fel, átölelve a művész karrierjének legfontosabb évtizedeit.  A művész halálának 25. évfordulójára útnak indított vándorkiállítás április 28-án érkezett a Shanghai Power Station-be, és egészen július 26-ig lesz látható 20 yuan ellenértékében. A Shanghai Power Station ( 上海当代艺术博物馆 ) bejáratánál egy rejtélyes vastotem fogad bennünket.  Warhol amúgy maga is járt Kínában, még a nyolcvanas évek elején.  A híres funky-s Maós szitanyomata nem túl meglepően volt a sok száz kiállított darab közül. Nekem leginkább a reklámrajzai jöttek be, de a fotózáshoz is értett a forma.  Elég nagy területen kapott helyet a kiállítás, Warhol készített filmrészletetek, illetve a róla szól dokumentumfilmekkel megspékelve.A tárlaton amúgy tilos fotó

A múlt héten Nanjingban jártam, betértem kedvenc kávéházamba, a Sculp In Time Café , vagy röviden csak S.I.T.-be (雕刻时光咖啡馆), és egy ottani szórólapon lettem figyelmes arra, hogy persze itt Shanghaiban is van képviseletük, mint ahogy számos kínai nagyvárosban. Gondoltam ma leellenőrzöm a helyet, mely gyalog sem volt túl messze tőlem, meglepetésemre viszont egy nagyon trendi kortárs művészetkomplexumban lokalizálódik, mely a Shanghai Sculpture Space (上海城市雕塑艺术中心) névre hallgat. Először is némi képcsokor a S.I.T.-ből, illetve a műtermekről, melyeken keresztül vezet utunk a wc-ig: Maga az alkotó-, és kiállítóközpont eleddig ismeretlen volt számomra, holott már 2005 óta működik, és elég impozáns gyűjteményt halmozott fel a modern kínai szobrászat legkülönbözőbb szegmenseiből. Az avíttnak ható raktárépületek adta testben miriádnyi kreatív kézműves-csoda, lázadó galéria, vérmenő étterem és kávéház légköre által pumpált pulzáló művészvéna egy élettel feszülő v