SH M50

A Moganshanlu 50 (莫干山路50号), vagy közkedveltebb nevén az M50 Shanghai egyik legfelkapottabb művésznegyede, hol a legkülönbözőbb alkotók galériái, illetve kiállítótermei kapnak helyet. A 2000-es évekig egy elhagyatott ipartelep volt, mígnem Xue Song shanghai-i művész kezelésébe nem vette az olcsón bérelhető telephelyeket, s rövidesen további menő alkotók költöztek a kerületbe, manapság pedig aki az M50-ben nem képviselteti magát, az aligha számíthat menőnek. A legközelebbi metróállomásnál leszállva mintegy sztoikus laowai-rutinnal nyugtázzuk a csirkéket kergető gyerkőcöket s afféle balett-koreográfiát idéző légies szökdécseléssel suhanunk át egy-egy szupermasszív csurhadolina felett; jóllehet tudjuk, csak pár kilométerre vagyunk a Jing'an templomtól (静安寺). Mégis, a graffitis falak kvázi-enteriőrjébe érkezve valami sejtetni engedi, többről van itt szó, mint a tipikus, sinizáltan urbanizált Mordorról. 

A ma virágzó kortárs kínai művészetnek is megvolt a maga előzménye. Még a 80-as években ült össze az entellektüel keménymag Deng Xiaoping Kínájában,  olyan arcokkal mint Ding Yi vagy éppen Li Shan, hogy megvitassák a hagyományos kínai művészetek béklyójából való kitörési lehetőségeket. Ennek első kézzelfogható eredménye lett az 1989-es "No U-Turn/China/Avante-Garde" kiállítás a beijing-i nemzeti galériában, mely 186 művész alkotásait mutatta be. A nagyszabású kiállítás reggel 9-kor nyitott és délután 3-ra a rendőrség szerint megérett a bezárásra, végül hosszas viták után megható maózubbonyos politikai flexibilitás  jegyében újranyitották a kiállítást. Mindazáltal a fővárosi művészmegmozdulás Shanghaiban is lavinát indított el, és Kelet Párizsában is számos  kisebb méretű, ám hasonló jellegű kiállításra került sor. A kínai alkotók lassan lehetőséget kaptak, hogy más nagyobb ázsiai városban is bemutathassák műveiket, ezt követően pedig jött az Amerikai illetve Európa felé 　való nyitás is. Shanghai lassan magától  is kezdte elkapdosni Berlin, Párizs művészhullámait, de az igazi lökést a svájci születésű Lorenz Helbling adta azzal, hogy a városba költözött. A hong kong-i és zürichi művészszcéna birodalmi lépegetője Shanghaiban is némi impetuszt adott a galériaalapításnak, közel ötven shanghai-i galéria alapítása az ő nevéhez fűződik. Hasonlóképp, az M50 sikere is részben Helblingnek köszönhető.  Az M50 köré kisvártatva egy meghatározó, független avantgarde művészklikk szerveződött,a mai is aktív Bizart Art Centre formájában, olyan közreműködőkkel, mint Xu Zhen, Yang Zhenzhong. Nem meglepően itt került sor 2000-ben Ai Weiwei és Feng Boyi kurátori közreműködésével a Fuck Off (不合作的方式) címen futó kiállítás is a folyó évben lezajlott shanghai-i biennále ellen való tiltakozásul.  

A galériákon belül túl sok képet nem lehetett lőni, mindenesetre helyenként elképesztően jó alkotásokat lehetett látni a legkülönbözőbb témákban és műfajokban, amikhez alapvetően nem értek, de így is kellemes volt legeltetni rajta a szemet.

Megközelítés: 3-as metró Zhongtan út (中潭路), onnan 5 perc séta.
Szubjektív érdekességi faktor: 4/5