Shanghai szellemtúra

Tegnap este részt vettünk a Newman Tours szervezte Shanghai Ghost Tour kísértettúráján, mely a város sötét múlttal rendelkező épületei, illetőleg szellem-járta, parás helyein vezet végig. Az idegenvezetővel együtt öten vágtunk neki, a túra a Jing’an templomtól (静安寺), illetve az azt őrző oroszlánoktól indult. A templom előtt lévő oroszlánokról tudni érdemes, hogy bal oldalt, lábát az oroszlánkölyökre tévő értelemszerűen a nőstény (szárított datolyák vannak a szobor lábánál, melyhez a termékenység növelésének kultusza tartozik) ki a templom belső békéjéért felel, míg jobb oldalt, a labdaszerű tárgyon térdeplő oroszlán a hím, mely úgy univerzálisan őrzi a békét, távol tartja a gonoszt, ergo tipikus szellemcsendőr funkciókkal (驱除邪恶) van ellátva, mint mondjuk a morózus kapuőrzők. Minden egyes célállomásnál volt némi kvíz, és ahogy arra igen hamar rájöttem, ez a túra leginkább azoknak ajánlatos, akik semmit nem tudnak sem Kína, sem Shanghai történetéről. Szóval az első kérdés az volt, az Indiából importált kapuőrző oroszlán a sinizálódás jegyében milyen állatra hasonlít? Gyorsan megválaszoltam, hogy kutya, hiszen a kínaiak olyan állatot kerestek, ami az ő életükben is gyakori szereplő, mellesleg hallottunk-e a már a mai angolból kikopott foo dog kifejezésről? Itt még a jó válaszért kaptam egy cukorkát.A rövidesen elhagyott Jing’an templomról még annyit érdemes tudni, hogy eredetileg a Suzhou-pataknál (苏州河) lokalizálódott – aminek közelében ma az M50 van -, de 1216-ban egyszerűen átköltöztették mai helyére. Egy kicsit később még visszatérünk rá.

A következő állomás a Paramount színház volt (愚园路218号, 近万航渡路), mely valaha a város legmenőbb helyéül szolgált – ma is látható az objektum eredeti rendeltetése – 百楽門 – a „száz boldogság kapuja” –mely boldogság alatt szerencsejáték, ópium és kurvák értendők. A 30-as évekbeli Shanghairól, a modern világ Szodoma és Gomorrájáról alább olvashatunk részletesebben. A Paramount színház sötét legendája egy taxi dancer-hez kapcsolódik. A taxi táncosok a 20-as évek Amerikájában jelentek meg először, fizetett táncpartnerek voltak, a szolgáltatás kizárólag a táncra korlátozódott, minthogy egy taxi sofőr is pusztán egy út erejéig vehető igénybe. Shanghai japán megszállásának idején történt, hogy egy japán tiszt táncra hívott egy kínai taxi táncost, aki visszautasította az ajánlatot, mire a japán katona dühében golyót eresztett belé. A magányosan táncoló lány szelleme ma is a negyedik emeleten riogatja az éjszakai portásokat. Egy 1990-es felújítás során a munkálatok felénél egy építőmunkás alatt összedőlt bambuszállványa, halálát lelte, a kivitelező társaságnak a munkások szellemjárta helyet emlegető szakadatlan panaszait – többek között az ablakból kihulló tárgyakra hivatkozva – kellett elviselniük. Amennyiben a színház felsőbb szinti lakosztályából egy zongora zuhan felénk, ma sem érdemes megvárni.    

A Paramount színház kapcsán a következő találós kérdés a leghíresebb kínai gengszterrel volt kapcsolatos, miszerint hallottunk e már Du Yueshengről? Én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki nem bírja elviselni, ha valaki tájékozottabb nála, és a Do You know-val kezdődő kérdésekre gyilkos elánnal csapok le. A kompániánkból Kayón és rajtam kívül két belga csaj volt, akiknek fingjuk nem volt Kínáról és Shanghairól, Kayo pedig angolul nincs a toppon, így vetélytársam sem akadt. Igen, hallottam Du Yueshengről – kinek az egyik törzshelye volt az egykori színház, aztán tartottam egy kiselőadást a Zöld Bandáról, illetve a különböző kínai titkos társaságokról, az idegenvezető szemében itt értem el a seggfej level 1-et. Ezúttal is kaptam cukrot, kevésbé őszinte mosollyal.

egy külföldieket különösen utáló kínai szelleme rejtezik az épületben

Az újabb állomás egy szellem-járta lilong volt, a shanghai-i urbanizáció történetéről itt –, szó esett Taiping-felkelésről, Hong Xiu Quanról(洪秀全), aki anno háromszor megbukott a császári hivatalnokvizsgákon, végül megvilágosodott, hogy ő maga tulajdonképpen Jézus Krisztus tesója, a mandzsuk pedig kapják be, és a világtörténelem egyik legnagyobb felkelését szervezte, illetőleg a nagy egyenlőség mennyei birodalmának (太平天囯) lett vezetője – amiben a kínai marxista teoretikusok már egy pre-kommunisztikus államszervezetet véltek felfedezni. Hong Xiu Quan bár nem volt császár, tízezres háreme volt a híresztelések szerint.

A Taiping felkelők lényegében a külföldiek jelenléte miatt hagyták békén Shanghait, ám mivel a menekültek özönlöttek a városba, a koncessziós területek határában újonnan kialakított, természetesen külföldi ingatlanügynökök kezelésében lévő longtang-ok (弄堂) busás hasznot hoztak tulajdonosaiknak; a külföldi erők pontosan ezért nem alkalmaztak intervenciót tizennégy évig, csak már mikor a taipingek igencsak a regnáló Qing-dinasztia nyakát szorongatták. Ezzel kapcsolatban nem volt túlságosan képben az idegen vezető, helyenként kijavítgattam, továbbá nem bírtam ki azt sem, hogy ennek kapcsán mintegy véletlenül fel ne hozzam a Kis kardok társaságát. Itt értem el a seggfej level 2-t, kaptam cukorkát, de már csak megszokásból. 

A következő állomás szintén a Nanjing út közelében lévő (南京西路, 近永源西路) tűz martalékává vált, halott hotel volt. Az ominózus objektum valaha felkapott hotel volt még a nyolcvanas években, ma már korántsem olyan nyüzsgő, ám nem teljesen elhagyatott. A legenda szerint a hotel fiatal pincérnője véletlenül teát öntött egy vendégre, aminek következtében a felbőszült főnöke szobafogságra ítélte. A szobafogság során váratlan tűz ütött ki, mely a szobába zárt lány életét követelte. A leégett hotel a lány szellemének örök börtöne lett, aki városi legendák szerint időnként a képen szereplő ablakból kukucskál. Az épület valóban nem bizalomgerjesztő, érthetetlen, miért nem bontották még le. Én személy szerint a túrával kapcsolatban valami mozgalmasabb dolgot vártam, pontosan azt, hogy be is merészkedünk efféle helyekre, az izgalmak a történetmesélésben azonban kifakadtak. 

Ezt követően egy kis parkba sétáltunk, ahol az idegenvezető elmesélte a shanghai-i alvó sárkány legendáját, nem akartam elrontani a kedvét azzal, hogy már erről is írtam egy bejegyzést a városi legendák kapcsán. A túra a Jing’an parkba vezetett tovább, út közben nagyszerű kilátás nyílt a szikrázó Jing’an templomra, ami valóban kemény hátszelet kapott, hogy egy átlagos kínai buddhista templommal szemben ennyire aranylik: régtől fogva kereskedők adományát élvezi – manapság pedig a mendemonda szerint tehetős üzletemberekét – a sikeres üzletekért való fohászok fejében. Adalékként az idegenvezető elmesélte, hogyan lett az eredetileg ábrázolás nélküli Buddhából Apolló arcú Buddha, azaz hogy az első Buddha ábrázolások igencsak hellenisztikus hatásra születtek; többek között Nagy Sándor végett is, igen-igen, Horváth Vera: Görög istenek Indiában – Gandhára művészete, Körősi Csoma Kiskönyvtár, kinek nincs meg?! – gondoltam. Útközben rálátásunk volt a Plaza 66-ra, melynek sztorija szerint az építése véget nem érő mizériába torkollott, mígnem az építtető vállalat végső elkeseredésében egy fengshui mesterhez fordult, aki felfedte a titkot: a készülő pláza alapzata egy ősi istennő lakhelyéül is szolgált, és a készülő bevásárló centrum tervei egyaránt nem nyerték el tetszését. A tervezők kénytelenek voltak megváltoztatni a terveket: az épület ma egy égő füstölőt idéz. Végül is azt is bele lehet képzelni. A plázákhoz tartozó további anekdotaként azt is elmesélte a tag, hogy a Xuhui negyedben lévő Taipingyang (太平洋百货) bevásárló centrumban az esti záróra során gyerekdalok szólnak, mivel a régi Shanghaiban egy árvaház volt a helyén, ezért a gyermekek szellemeinek békéjéhez szükséges nótákkal zárják be a boltot.

A Jing’an parktól (静安公园)kezdve viszont számos új információ ért: a park eredetileg a külföldiek temetője volt 1898-1951 között Bubbling Well Cemetery (静安寺外国坟山) nevén, a Bubbling Well mellesleg a korábbi Nanjing Xilu utat takarja. Miután Maóék kikiáltották a Népköztársaságot, véget kívántak vetni a nyugati fertőnek,  a korábbi laowai-temetőt egyszerűen eldózerolták, a halottak exhumálták és valahova Pudongra száműzték őket. A sötét park platánfái állítólag a korábbi temető egyetlen túlélő darabjait képzik, itt szó esett a szellemfákról (树鬼), akik  legfőbb feladat az erdőbe tévedt emberek eltévesztése. A parkban található még Cai Yuabei ( 蔡元培, 1868 -1940) szobra is, ki nagy hatású kínai pedagógus, a Pekingi Egyetem lektora, amúgy meg méregkeverő volt.  A túra végéhez közel a parknál lévő baljós tóhoz értünk, itt a vízi szellemekről (水鬼) esett szó, illetve egy bizonyos Khi Vehdu apát legendájáról. Az 1930-as években, a már említett Jing’an templom apátja nem éppen puritán életet élt, hét felesége volt, de szeretett volna egy nyolcadikat is magának, egy suzhou-i lányra esett választása, aki azonban visszautasította a nagyszerű ajánlatot: az apát olyan szinten pipa lett, hogy az ősi Kína legsúlyosabb ítéletével, azaz a nemzetség kilenc íziglen való halálra kiirtásával ( 株连九族) sújtotta a leányt, illetve annak rokonait.  A legendák szerint a családtagok feldarabolt tetemeit a Jing’an parknál lévő tóba dobálták, s szellemeik a mai napig nem tértek nyugovóra. Szó esett a kínai túlvilági képzetekről, én is némi szót ejtettem, nos, asszem’ itt értem el seggfej level 3-mat, pedig igyekeztem visszafogni magam. Ettől kezdve legalábbis nem kaptam több cukrot. 

Végezetül, az utolsó lerótt írásjegy a 篡 volt, melyhez Fang Xiaoru (方孝孺) története kapcsolódik. Fang Xiaoru egy nagy hírnévnek örvendő ortodox konfuciánus hivatalnok volt a Ming-dinasztia korában, mígnem nem túl vidám véget ért élete. Történt ugyanis, hogy Zhu Di (朱棣)– kihez császárrá való kinevezését követően Yongleként (永乐) számtalan nagy tett fűzhető: a főváros Nanjingból Beijingbe költöztetése, a Tiltott Város építtetésének elkezdése, a császári hivatalnokvizsgák kiterjesztése, Yongle-Enciklopédia, etc. – csak éppen kinyíratta az előző császárt, Jianwent (建文), aki az unokaöccse is volt egyben; emellett annak közel 20.000 hívét, hogy megszilárdítsa saját hatalmát. Ennek kapcsán Yongle népszerűségi indexe nem volt valami magas, ennek kapcsán előrángatta Fang Xiaoru-t, hogy kreáljon neki valami hangzatos császári nevet, Fang azonban a Jianwenhez való hűsége miatt megtagadta azt. Yongle ekkor a már említett legrettentőbb büntetéssel, a kilenc nemzetségig való kiirtással fenyegetőzött, mire Fang Xiao olyat szólt, hogy a császárban megállt az ütő: 莫說九族，十族何妨 – ami szabados fordításban „ne állj meg kilenc (nemzetség)nél, mi akadálya van a tíznek?” Ekképp Fang Xiaoru esete az egyetlen a kínai történelemben, hogy valakit tized íziglen irtsanak ki, ezt nagyjából úgy kell elképzelnünk, hogy facebook profilunkkal együtt minden ismerősünket halálra ítélnek. Így járt Fang Xiaoru is, tökössége miatt minden rokona, és tanítványa odaveszett, de ezzel még nem ért véget a sztori. A császár a derekánál fogva kettévágatta Fangot (腰斬), mivel a létfontosságú szervei épek maradtak, annyi ereje még maradt Fangnak, hogy saját véréből a 篡, azaz az uzurpátor avagy trónbitorló írásjegyét vésse a földre. Ennek elmesélésével ért véget a túra.

Összességében nem volt rossz - és olyan dolgokat is megtudtam, amiről korábban még nem hallottam - viszont lényegében csak egy alig két órás gyalogtúra volt a Jing’an negyedben, sztori-meséléssel, amiért a diákkedvezményes 240 yuant (nem sok különbséggel a felnőtt 260) igencsak sokallottam, megbánni nem bár nem bántam meg, izgalmasabbra számítottam. 

Szubjektív érdekességi faktor: 3/5