Doufukuai

Én szeretem a yōkaiokat és a japán folklórt . Nemrég láttam egy plakát ot egy Yokai in the Arts of Japan nevű kiállításról az Edo-Tokyo Museumban , ahol mellesleg 2013 óta nem jártam , ergo jelen alkalomból okvetlen újfent el kellett zarándokolnom és szemrevételeznem a szóban forgó kiállítást! A nagyszabású kiállítás komplex képet kísérel meg alkotni a japán mitológia természetfölötti lényeinek a kezdetekből az Edo-korig (1603-1867) ábrázolásáról, Japán legkülönbözőbb múzeumaiból Fukuokától Tōkyōig, valamint magángyűjtemények darabjaiból több mint 120 kortárs mű került terítékre, méghozzá a lehető legtutibbakból.  A yōkai a szellemektől a démonokig, szörnyekig tulajdonképpen bármilyen általában emberekre ártalmas lény lehet. A japán festészetben a XII. században, a késői Heian korban (794 -1185, 平安時代) jelentek meg először e yōkaiok archetípusai. Ezeknek egyik legismertebb gyűjteménye az  Extermination of Evil (辟邪絵 Hekija-e/A gonosz elűzése) nevű mű, mely számos

A Moganshanlu 50 (莫干山路50号), vagy közkedveltebb nevén az M50 Shanghai egyik legfelkapottabb művésznegyede, hol a legkülönbözőbb alkotók galériái, illetve kiállítótermei kapnak helyet. A 2000-es évekig egy elhagyatott ipartelep volt, mígnem Xue Song  shanghai-i művész kezelésébe nem vette az olcsón bérelhető telephelyeket, s rövidesen további menő alkotók költöztek a kerületbe, manapság pedig aki az M50-ben nem képviselteti magát, az aligha számíthat menőnek. A legközelebbi metróállomásnál leszállva mintegy sztoikus laowai-rutinnal nyugtázzuk a csirkéket kergető gyerkőcöket s afféle balett-koreográfiát idéző légies szökdécseléssel suhanunk át egy-egy szupermasszív csurhadolina felett; jóllehet tudjuk, csak pár kilométerre vagyunk a Jing'an templomtól (静安寺). Mégis, a graffitis falak kvázi-enteriőrjébe érkezve valami sejtetni engedi, többről van itt szó, mint a tipikus, sinizáltan urbanizált Mordorról.  A ma virágzó kortárs kínai művészetnek is megvolt a maga előzménye. Még a 8