Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Shimoda

Shanghai szellemtúra

Tegnap este részt vettünk a Newman Tours szervezte Shanghai Ghost Tour kísértettúráján, mely a város sötét múlttal rendelkező épületei, illetőleg szellem-járta, parás helyein vezet végig. Az idegenvezetővel együtt öten vágtunk neki, a túra a Jing’an templomtól (静安寺), illetve az azt őrző oroszlánoktól indult. A templom előtt lévő oroszlánokról tudni érdemes, hogy bal oldalt, lábát az oroszlánkölyökre tévő értelemszerűen a nőstény (szárított datolyák vannak a szobor lábánál, melyhez a termékenység növelésének kultusza tartozik) ki a templom belső békéjéért felel, míg jobb oldalt, a labdaszerű tárgyon térdeplő oroszlán a hím, mely úgy univerzálisan őrzi a békét, távol tartja a gonoszt, ergo tipikus szellemcsendőr funkciókkal (驱除邪恶) van ellátva, mint mondjuk a morózus kapuőrzők. Minden egyes célállomásnál volt némi kvíz, és ahogy arra igen hamar rájöttem, ez a túra leginkább azoknak ajánlatos, akik semmit nem tudnak sem Kína, sem Shanghai történetéről. Szóval az első kérdés az volt, az Indiából importált kapuőrző oroszlán a sinizálódás jegyében milyen állatra hasonlít? Gyorsan megválaszoltam, hogy kutya, hiszen a kínaiak olyan állatot kerestek, ami az ő életükben is gyakori szereplő, mellesleg hallottunk-e a már a mai angolból kikopott foo dog kifejezésről? Itt még a jó válaszért kaptam egy cukorkát.A rövidesen elhagyott Jing’an templomról még annyit érdemes tudni, hogy eredetileg a Suzhou-pataknál (苏州河) lokalizálódott – aminek közelében ma az M50 van -, de 1216-ban egyszerűen átköltöztették mai helyére. Egy kicsit később még visszatérünk rá.

A következő állomás a Paramount színház volt (愚园路218, 近万航渡路), mely valaha a város legmenőbb helyéül szolgált – ma is látható az objektum eredeti rendeltetése – 百楽門 – a „száz boldogság kapuja” –mely boldogság alatt szerencsejáték, ópium és kurvák értendők. A 30-as évekbeli Shanghairól, a modern világ Szodoma és Gomorrájáról alább olvashatunk részletesebben. A Paramount színház sötét legendája egy taxi dancer-hez kapcsolódik. A taxi táncosok a 20-as évek Amerikájában jelentek meg először, fizetett táncpartnerek voltak, a szolgáltatás kizárólag a táncra korlátozódott, minthogy egy taxi sofőr is pusztán egy út erejéig vehető igénybe. Shanghai japán megszállásának idején történt, hogy egy japán tiszt táncra hívott egy kínai taxi táncost, aki visszautasította az ajánlatot, mire a japán katona dühében golyót eresztett belé. A magányosan táncoló lány szelleme ma is a negyedik emeleten riogatja az éjszakai portásokat. Egy 1990-es felújítás során a munkálatok felénél egy építőmunkás alatt összedőlt bambuszállványa, halálát lelte, a kivitelező társaságnak a munkások szellemjárta helyet emlegető szakadatlan panaszait – többek között az ablakból kihulló tárgyakra hivatkozva – kellett elviselniük. Amennyiben a színház felsőbb szinti lakosztályából egy zongora zuhan felénk, ma sem érdemes megvárni.    

A Paramount színház kapcsán a következő találós kérdés a leghíresebb kínai gengszterrel volt kapcsolatos, miszerint hallottunk e már Du Yueshengről? Én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki nem bírja elviselni, ha valaki tájékozottabb nála, és a Do You know-val kezdődő kérdésekre gyilkos elánnal csapok le. A kompániánkból Kayón és rajtam kívül két belga csaj volt, akiknek fingjuk nem volt Kínáról és Shanghairól, Kayo pedig angolul nincs a toppon, így vetélytársam sem akadt. Igen, hallottam Du Yueshengről – kinek az egyik törzshelye volt az egykori színház, aztán tartottam egy kiselőadást a Zöld Bandáról, illetve a különböző kínai titkos társaságokról, az idegenvezető szemében itt értem el a seggfej level 1-et. Ezúttal is kaptam cukrot, kevésbé őszinte mosollyal.
egy külföldieket különösen utáló kínai szelleme rejtezik az épületben
Az újabb állomás egy szellem-járta lilong volt, a shanghai-i urbanizáció történetéről itt –, szó esett Taiping-felkelésről, Hong Xiu Quanról(洪秀全), aki anno háromszor megbukott a császári hivatalnokvizsgákon, végül megvilágosodott, hogy ő maga tulajdonképpen Jézus Krisztus tesója, a mandzsuk pedig kapják be, és a világtörténelem egyik legnagyobb felkelését szervezte, illetőleg a nagy egyenlőség mennyei birodalmának (太平天囯) lett vezetője – amiben a kínai marxista teoretikusok már egy pre-kommunisztikus államszervezetet véltek felfedezni. Hong Xiu Quan bár nem volt császár, tízezres háreme volt a híresztelések szerint.

A Taiping felkelők lényegében a külföldiek jelenléte miatt hagyták békén Shanghait, ám mivel a menekültek özönlöttek a városba, a koncessziós területek határában újonnan kialakított, természetesen külföldi ingatlanügynökök kezelésében lévő longtang-ok (弄堂) busás hasznot hoztak tulajdonosaiknak; a külföldi erők pontosan ezért nem alkalmaztak intervenciót tizennégy évig, csak már mikor a taipingek igencsak a regnáló Qing-dinasztia nyakát szorongatták. Ezzel kapcsolatban nem volt túlságosan képben az idegen vezető, helyenként kijavítgattam, továbbá nem bírtam ki azt sem, hogy ennek kapcsán mintegy véletlenül fel ne hozzam a Kis kardok társaságát. Itt értem el a seggfej level 2-t, kaptam cukorkát, de már csak megszokásból. 
A következő állomás szintén a Nanjing út közelében lévő (南京西路, 近永源西路) tűz martalékává vált, halott hotel volt. Az ominózus objektum valaha felkapott hotel volt még a nyolcvanas években, ma már korántsem olyan nyüzsgő, ám nem teljesen elhagyatott. A legenda szerint a hotel fiatal pincérnője véletlenül teát öntött egy vendégre, aminek következtében a felbőszült főnöke szobafogságra ítélte. A szobafogság során váratlan tűz ütött ki, mely a szobába zárt lány életét követelte. A leégett hotel a lány szellemének örök börtöne lett, aki városi legendák szerint időnként a képen szereplő ablakból kukucskál. Az épület valóban nem bizalomgerjesztő, érthetetlen, miért nem bontották még le. Én személy szerint a túrával kapcsolatban valami mozgalmasabb dolgot vártam, pontosan azt, hogy be is merészkedünk efféle helyekre, az izgalmak a történetmesélésben azonban kifakadtak. 
Ezt követően egy kis parkba sétáltunk, ahol az idegenvezető elmesélte a shanghai-i alvó sárkány legendáját, nem akartam elrontani a kedvét azzal, hogy már erről is írtam egy bejegyzést a városi legendák kapcsán. A túra a Jing’an parkba vezetett tovább, út közben nagyszerű kilátás nyílt a szikrázó Jing’an templomra, ami valóban kemény hátszelet kapott, hogy egy átlagos kínai buddhista templommal szemben ennyire aranylik: régtől fogva kereskedők adományát élvezi – manapság pedig a mendemonda szerint tehetős üzletemberekét – a sikeres üzletekért való fohászok fejében. Adalékként az idegenvezető elmesélte, hogyan lett az eredetileg ábrázolás nélküli Buddhából Apolló arcú Buddha, azaz hogy az első Buddha ábrázolások igencsak hellenisztikus hatásra születtek; többek között Nagy Sándor végett is, igen-igen, Horváth Vera: Görög istenek Indiában – Gandhára művészete, Körősi Csoma Kiskönyvtár, kinek nincs meg?! – gondoltam. Útközben rálátásunk volt a Plaza 66-ra, melynek sztorija szerint az építése véget nem érő mizériába torkollott, mígnem az építtető vállalat végső elkeseredésében egy fengshui mesterhez fordult, aki felfedte a titkot: a készülő pláza alapzata egy ősi istennő lakhelyéül is szolgált, és a készülő bevásárló centrum tervei egyaránt nem nyerték el tetszését. A tervezők kénytelenek voltak megváltoztatni a terveket: az épület ma egy égő füstölőt idéz. Végül is azt is bele lehet képzelni. A plázákhoz tartozó további anekdotaként azt is elmesélte a tag, hogy a Xuhui negyedben lévő Taipingyang (太平洋百货) bevásárló centrumban az esti záróra során gyerekdalok szólnak, mivel a régi Shanghaiban egy árvaház volt a helyén, ezért a gyermekek szellemeinek békéjéhez szükséges nótákkal zárják be a boltot.
A Jing’an parktól (静安公园)kezdve viszont számos új információ ért: a park eredetileg a külföldiek temetője volt 1898-1951 között Bubbling Well Cemetery (静安寺外国坟山) nevén, a Bubbling Well mellesleg a korábbi Nanjing Xilu utat takarja. Miután Maóék kikiáltották a Népköztársaságot, véget kívántak vetni a nyugati fertőnek,  a korábbi laowai-temetőt egyszerűen eldózerolták, a halottak exhumálták és valahova Pudongra száműzték őket. A sötét park platánfái állítólag a korábbi temető egyetlen túlélő darabjait képzik, itt szó esett a szellemfákról (树鬼), akik  legfőbb feladat az erdőbe tévedt emberek eltévesztése. A parkban található még Cai Yuabei ( 蔡元培, 1868 -1940) szobra is, ki nagy hatású kínai pedagógus, a Pekingi Egyetem lektora, amúgy meg méregkeverő volt.  A túra végéhez közel a parknál lévő baljós tóhoz értünk, itt a vízi szellemekről (水鬼) esett szó, illetve egy bizonyos Khi Vehdu apát legendájáról. Az 1930-as években, a már említett Jing’an templom apátja nem éppen puritán életet élt, hét felesége volt, de szeretett volna egy nyolcadikat is magának, egy suzhou-i lányra esett választása, aki azonban visszautasította a nagyszerű ajánlatot: az apát olyan szinten pipa lett, hogy az ősi Kína legsúlyosabb ítéletével, azaz a nemzetség kilenc íziglen való halálra kiirtásával ( 株连九族) sújtotta a leányt, illetve annak rokonait.  A legendák szerint a családtagok feldarabolt tetemeit a Jing’an parknál lévő tóba dobálták, s szellemeik a mai napig nem tértek nyugovóra. Szó esett a kínai túlvilági képzetekről, én is némi szót ejtettem, nos, asszem’ itt értem el seggfej level 3-mat, pedig igyekeztem visszafogni magam. Ettől kezdve legalábbis nem kaptam több cukrot. 
Végezetül, az utolsó lerótt írásjegy a 篡 volt, melyhez Fang Xiaoru (方孝孺) története kapcsolódik. Fang Xiaoru egy nagy hírnévnek örvendő ortodox konfuciánus hivatalnok volt a Ming-dinasztia korában, mígnem nem túl vidám véget ért élete. Történt ugyanis, hogy Zhu Di (朱棣)– kihez császárrá való kinevezését követően Yongleként (永乐) számtalan nagy tett fűzhető: a főváros Nanjingból Beijingbe költöztetése, a Tiltott Város építtetésének elkezdése, a császári hivatalnokvizsgák kiterjesztése, Yongle-Enciklopédia, etc. – csak éppen kinyíratta az előző császárt, Jianwent (建文), aki az unokaöccse is volt egyben; emellett annak közel 20.000 hívét, hogy megszilárdítsa saját hatalmát. Ennek kapcsán Yongle népszerűségi indexe nem volt valami magas, ennek kapcsán előrángatta Fang Xiaoru-t, hogy kreáljon neki valami hangzatos császári nevet, Fang azonban a Jianwenhez való hűsége miatt megtagadta azt. Yongle ekkor a már említett legrettentőbb büntetéssel, a kilenc nemzetségig való kiirtással fenyegetőzött, mire Fang Xiao olyat szólt, hogy a császárban megállt az ütő: 莫說九族,十族何妨 – ami szabados fordításban „ne állj meg kilenc (nemzetség)nél, mi akadálya van a tíznek?” Ekképp Fang Xiaoru esete az egyetlen a kínai történelemben, hogy valakit tized íziglen irtsanak ki, ezt nagyjából úgy kell elképzelnünk, hogy facebook profilunkkal együtt minden ismerősünket halálra ítélnek. Így járt Fang Xiaoru is, tökössége miatt minden rokona, és tanítványa odaveszett, de ezzel még nem ért véget a sztori. A császár a derekánál fogva kettévágatta Fangot (腰斬), mivel a létfontosságú szervei épek maradtak, annyi ereje még maradt Fangnak, hogy saját véréből a 篡, azaz az uzurpátor avagy trónbitorló írásjegyét vésse a földre. Ennek elmesélésével ért véget a túra.
Összességében nem volt rossz - és olyan dolgokat is megtudtam, amiről korábban még nem hallottam - viszont lényegében csak egy alig két órás gyalogtúra volt a Jing’an negyedben, sztori-meséléssel, amiért a diákkedvezményes 240 yuant (nem sok különbséggel a felnőtt 260) igencsak sokallottam, megbánni nem bár nem bántam meg, izgalmasabbra számítottam. 

Szubjektív érdekességi faktor: 3/5

Megjegyzések

  1. A Bubbling Well Road a Nanjing meghosszabbitasa volt (a jelenlegi Nanjing Xi Lu).
    A kulfoldieket nem Pudongra vittek a belvarosi temetokbol hanem Xujingbe illetve Jiadingba.
    A Huashan Hotel (gondolom ez lehet a szalloda a Nanjing Lun) nem leegett hanem bezartak felujitashoz aztan idokozben elfogyhatott a penzuk (en meg jartam oda ugyfelekhez a kilencbvenes evek masodik feleben, kozepesen draga irodaepulet volt a fele).

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a pontosításokat!

    VálaszTörlés
  3. ”Én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki nem bírja elviselni, ha valaki tájékozottabb nála, és a Do You know-val kezdődő kérdésekre gyilkos elánnal csapok le. ”

    笑!

    Ezt a 篡-t eddig nem ismertem, de tetszik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem vágtam legnagyobb sajnálatomra! 笑

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…