Kínai oroszlántánc

Az előbbiekben említett Nián szörnyeteg legendájához fűződik a kínai oroszlántánc mesés eredete is. A történet szerint egy buddhista szerzetes utasította a terrorizált falu lakosságát önnön oroszlán-szörnyük megalkotására, melyet legkiválóbb harcművészeiknek kellett működtetniük. A következő évben - minthogy arról már szó esett - piros színbe burkolózott falu, petárdák zsivaja és aduászként egy akrobatikus elemeket felvonultató oroszlán várta a meghökkent Niánt, ami maga alá székelését követően távozott. Az oroszlántánc nem pusztán a Nián fölött aratott győzelmet ünnepelte a későbbiekben, de folyamatos készülés is volt az esetleges visszatérése, valamint a gonosz szellemek elriasztására.

Az oroszlántánc(舞狮) wǔshī, széles körben ismert néptáncműfaj Kínában (de jelen van Japánban (獅子舞), Koreában (사자춤) és Vietnanbam is (Múa lân); mely során az oroszlán mozdulatait utánozzák kosztümökben, a gong fu és a színjátszás elemeit kombinálva. Az első információk e táncra vonatkozólag egészen a Han-korig (i.e. 205 - i.u. 220) nyúlnak vissza, zenitjét viszont a Tang-dinasztia érájában (i.u. 716-907) adta.

Általában örömteli alkalmakkor szokás előadni, úgymint holdújév, esküvők, megnyitók, etc., s az alkalom szignifikanciájától függően egy, kettő de akár több oroszlán bemutathatja koreográfiáját. Két táncos performansza, az egyik a jelmez fejét mozgatja, míg a másik a testét. Az oroszlán szerepét illetően megkülönböztethetünk harci/"civil" oroszlánt, mely ennek megfelelően lehet erőt sugárzó, büszke, avagy bohókás, engedelmes. (Az oroszlán szimbolikáját tekintve az erőt, fenségességet és bátorságot jelenti.) S míg a harci változatban jobbára a gong fu elemek dominálnak, addig a civil oroszlán könnyedebb, játékosabb hangvételű.

Az oroszlántáncban két fő irány létezik: az északi (北獅) és déli (南獅) stílus (valamint a tajvani stílust is önállónak volt szokás bélyegezni (台湾狮). Az északi oroszlán vörös, narancs és sárga (általában zöld bundával a nőstény oroszlánnál, vörös bundával a hím oroszlánnál), bozontos kinézetű, arany fejű állat.

Az északi tánc akrobatikus és leginkább szórakoztatás gyanánt mutatják be. Veszélyes mutatványokat is felvonultat, főképp a császári udvarban dominált. A Zhejiang-i Ninghai-t tekintik az északi tánc otthonának (狮舞之乡).

A déli tánc nagyobb népszerűségnek örvend, s inkább szimbolikus töltettel bír, melyet ceremóniaként adnak elő, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és szerencsét, gazdagságot idézzenek elő. A déli oroszlán a színek széles skáláját alkalmazza, és jellegzetes feje van nagy szemekkel, tükörrel a homlokán és egyetlen szarvval a feje közepén. Mozdulatai elegánsabbak, és akrobatikusabbak is egyszersmind. Szülőhelye Kanton, alapítójának a kantoni oroszlánkirályt Féng​gēng Zhǎng​​-t (冯庚长) tartják.

A harmadik kategóriaként kezelt tajvani oroszlán is alkalmaz harcművészeti elemeket, ám radikálisan különbözik a déli tánctól, jobbára show-elemekkel bír, és többnyire cirkuszi előadásokra szánt műfaj. További eltérés a szárazföldi oroszlántánctól, hogy a tajvani oroszlán kevésbé díszesebb, és nem minden esetben lehet mozgatni szemét-száját, így két alkategóriája létezik: nyitott (开口狮) és csukott szájú oroszlán(闭口狮).

Az oroszlántáncra dobokkal, cintányérokkal, gongokkal kísért zenebona szól, miknek üteme az oroszlán mozgásával áll szinkronban.

Az oroszlántánc ma is a kínai kultúra fontos elemét képzi, mi több a kulturális expanzió kapcsán már világszerte ismert, s minden második évben oroszlántánc-világbajnokságot rendeznek a malajziai Genting-ben.