A KKP vezetőinek nemes cselekedeteiről

Most a Holdújév kapcsán valami szépet szerettem volna írni, ergo mélyen megindító szemelvények következnek a Kínai Kommunista Párt legjobbjainak erkölcsnemesítő tetteiről. Zewa Softis hiányában csak nagykorú felügyelete mellette ajánlott:

A japán-ellenállás idején Yan'an-ban [prefektúra Shaanxi-tartományban] a KKP Központi Bizottságának vezetőinek nem volt automobilja. Akármerre is jártak, mindig lovon, vagy gyalogszerrel tették meg az utat. Egy hazaszerető, külföldön élő kínai honfitárs két gépkocsit adományozott ezért számukra. Az autókért felelős elvtárs elsőként is Mao Zedongnak juttatott egyet belőlük. Mao ezzel szemben kijelentette: "az egyik járművet a katonai ügyek szükségleteinek érdekében használjuk fel, míg a másikat az idősebb elvtársak javára." Ezen elveknek megfelelően egy autót Zhu De katonai megbízott számára, egyet pedig a Yan'an-i 'öt öreg" - Xute Li, Dong Biwu, Xie Juezai, Lin Baibo, Wu Yuzhang - részére juttattak. Ámde mindenki úgy vélte, hogy mégiscsak Mao-nak kellene adni egyet, minden tiltakozása dacára is.

Egy alkalommal Mao lovon vágtázva tartott Zaoyuan-be értekezletre. A visszaúton azonban a megriadó pára ledobta magáról, eltört [a későbbi nagy kormányos] bal keze. Az "öt öreg" mind szerette volna autóba ültetni, ám ő kitartott a lovaglás mellett, s így tért vissza. Noha még meg sem gyógyult, akkor is a központi meghallgatási csarnokba vette útját, hogy jelentést tegyen. Egy elmés őr titokban az autóért szólt, s így e szavakat intézte Mao-hoz: "megsérült az elnök úr keze, ez így túlságosan viszontagságos, üljön [az autóba] kérem!" De Mao viccesen ekképp replikázott: "sérült kezem nem tartja vissza lábaimat a gyaloglástól! Gyerünk hát" - indult nagy léptekkel az előadó felé.

Mao Zedong személye, pozíciója, presztízse megkövetelte volna magának az autót, ő viszont rendületlen kitartott amellett, hogy Zhu De és az "öt öreg" használja azokat. Ezáltal nem pusztán egy nagyszerű ember önzetlenségébe vetett hitét fektette le, de ösztökélt, tüzelte a szellemet, s a nélkülözésben is a közösség egységére szólított.

Mindazonáltal a Központi Bizottság vezetői körében az ily szívfacsaró esetek igen gyakorinak tudhatóak. Chen Yi szobájának felajánlása szintúgy bájos kis történet. 1949 szeptemberében Chen Yi Beiping-be tartott [Peking elnevezése az 1928-1949-es intervallum alatt] egy politikai tanácskozásra. Egy pekingi hotel luxuslakosztályát foglalták le számára. A biztonsági személyzet éppen hogy végzett a lakosztály előkészítésével, ám Chenyi egy kívül eső bungaló szobájába kívánta vitetni magát. Ennek okait tekintve, a pekingi hotel aggódott, hogy a "Guomindang-felkelés" [khm, oké, hagyjuk a narrátort beszélni] magas rangú katonai felügyelője, Fu Zuoyi nem szállásolta el magát [egy általános] pekingi hotelban, s miután ez Chen Yi tudomására jutott, azonmód felajánlotta [az ő luxus] szobáját Fu Zouyi számára. A biztonsági őr képtelen volt megérteni e lépést, erre Chen Yi szóval mondja, fölfeleli: "a Guomindang párttagjai már megszokták az emeletes, modern nyugati házakat [洋房], ha most egy földszintes lakosztályba adnánk neki szállást, úgy érezhetné, a Kommunista Párt megveti őt, kényelmetlen érzések szorongatnák szívét. Márpedig én, Chenyi ebbe nem egyezem bele, nem lakom hotelben, bungalóban lakom, nem alszom matracon, deszkám alszom, hozzatok egy köteg szalmát s terítsétek a földre; én [azon is] ugyanúgy horkolok, ugyanúgy dolgozom, ugyanúgy harcolok a forradalom győzelemre viteléért, máskülönben miféle kommunistának számítanék?!"

Mao az autóját ajánlotta fel, Chen Yi a szobáját, mondhatnók egybeesés, de azt is mondhatnók "a nagy emberek képesek a megegyezésre [英雄所见略同]." A kis dolgokból a nagydolgok felé tekintve, nem nehéz megértenünk, hogy ily nehéz körülmények ellenére is miért gyűlik össze annyi nemes lelkű ember [志士仁人] a pártom körül, bátran küzdve a nehézségekkel, zokszó nélkül a végsőkig elmenve: ezek mind az engedni, engedményt tenni '让' (ràng) írásjegyéhez kötődnek. ​ A kommunista párt [más elnevezésben 中共] vezetői nemcsak hogy együtt osztoznak a jólétben, nyomorban [有盐同咸，无盐同淡 - Sóval sós, só nélkül ízetlen], de mindenhol megtestesítik a gyötrelmekből az öröm felé vezető [út] mögött meghúzódó nemes karaktert, s e vezérek kiváló tehetsége csak fokozza azt a személyes bűverőt, mellyel számtalan követőt ösztönöznek újabb és újabb történelmi csodák alakításában való együttes részvételre.

Ez olyan szép.

(xinhuanet.com)