Doufukuai

A Shirasagi-no-mai (白鷺の舞), azaz a fehér kócsag táncát minden év április második (illetve november harmadik) vasárnapján rendezik meg a tōkyō-i Sensōji-templomban , mely a japán főváros legrégebbi buddhista komplexuma. Az idők során csaknem végleg homályba süllyedt hagyományt a közelmúltban, 1968-ben élesztette fel az asakusai turisztikai szövetség, hogy ezzel emlékezzenek a Meiji-korszak kezdetének 100. évfordulójára (1868-1912), mely a modern Japán létrejöttének korszaka volt, mi több ezen éra kezdete során nevezték át Edōt Tōkyō ra. A tánc története azonban ennél sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. A Sensōji-templom tulajdonában lévő Keian Engi Emaki (慶安縁起絵巻, 1652-ből) tekercsek emlitést tesznek az esemény eredetéről, mely szerint a fehér kócsag tánc egyike volt azon rituáléknak, melyet a béke megőrzése érdekében végeztek. Egyes fejtegetések szerint rituálét eredetileg feltételezhetően a Kyōtō ban (a korábbi japán főváros) található Yasaka-szentély (八坂神社) illetv

Leszáll az éj Shanghaiban. Mamika begombolja köténykéjét, befűzi cipőjét, és kivonszol egy hangfalat a tér közepére. Végigmustrálja a környéket, közben kitol némi endoplazmát. Összehúzza szemét, feltekeri a hangerőt, majd táncra int élőt s holdat midőn a rettenetes, vaspórázon tartott mandopop melódiák vérebekként ugrasztják ki környék tv előtt zombuló apraja-nagyját.Így kezdődik a 广场舞, amire az angolszászok fitness dancingként referálnak. Ímhol a ma készített videó: A Kína-szerte gyakorta megfigyelhető csoportos manőver lényege a testmozgás, de remek szocializálódási lehetőség, és mókának sem utolsó. 20 éves kortól felfele voltaképpen bárki részt vehet benne, ki képes mozogni, de leginkább közép-, és idős korúak preferálják, főként nők, akiket csak a téren táncikáló nagymamiknak (广场舞大妈 ) neveznek. E rave partik főként parkokban és nagyobb köztereken kerülnek megrendezésre, a legprofibbnak ítélt táncos vezeti a mérsékelt rituális extázisba oltott foglalkozást,  Nem Kínában le

Az előbbiekben említett Nián szörnyeteg legendájához fűződik a kínai oroszlántánc mesés eredete is. A történet szerint egy buddhista szerzetes utasította a terrorizált falu lakosságát önnön oroszlán-szörnyük megalkotására, melyet legkiválóbb harcművészeiknek kellett működtetniük. A következő évben - minthogy arról már szó esett - piros színbe burkolózott falu, petárdák zsivaja és aduászként egy akrobatikus elemeket felvonultató oroszlán várta a meghökkent Niánt, ami maga alá székelését követően távozott. Az oroszlántánc nem pusztán a Nián fölött aratott győzelmet ünnepelte a későbbiekben, de folyamatos készülés is volt az esetleges visszatérése, valamint a gonosz szellemek elriasztására. Az oroszlántánc(舞狮) wǔshī, széles körben ismert néptáncműfaj Kínában (de jelen van Japánban ( 獅子舞) , Koreában ( 사자춤) és Vietnanbam is ( Múa lân); mely során az oroszlán mozdulatait utánozzák kosztümökben, a gong fu és a színjátszás elemeit kombinálva. Az első információk e tánc ra vonatkozólag egé

Nem tudok szakadni Kelet öleléséből - igaz, már több, mint három éve- , és nem is áll szándékomban, de ahogy ígértem jön egy szösszenet a hastáncról, mi minden fantáziát megmozgat. Nos, a világ egyik legrégibb múltra visszatekintő, s az alatt mi keveset változó tánca a hastánc. Kezdjük mindjárt azzal, hogy eleve téves fordítások egymásutániságban lett az eredeti arab raqs sharqi , szó szerint a Kelet táncából hastánc. Mikor is az első franciák a XIX. században közel-keleti túrára adták fejüket, meglepően konstatálták, hogy mit művelnek Seherezádéék , lévén az európai táncokban ismeretlen volt a törzs és a csípő külön mozgása, tévesen danse du ventr e -nek nevezték, amely az angol tükörfordításban ugye belly dance , így a magyarban hastánc . Az elnevezés téves szókép, miképp a hastáncban a táncosnő egész teste aktív mozgásban van, beleértve az oly tipikus fej, váll és mellmutatványokat, melyeket lágy karmozgásokkal fűszereznek. Gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaiban erede