Starbucks Tokyo Roastery

Esik, esik ez a nyomorult eső Tōkyōban, hetek óta infatigábilis, milyen volt a Nap szőkesége, sem tudjuk már. Gondoltuk rászánjuk ezt a délutánt, hogy elzarándokoljunk a Starbucks Roasterybe.
A hely maga idén februárban nyílt meg bár Tōkyō Nakameguro negyedében, egy új Starbucks estében azért nem szokott semmilyen hype lenni, lévén minden bokorban van egy, ám a Roastery fajtából pusztán 5 létezik egyelőre széles e világban: Seattle, Shanghai, Milan, NYC és 2019-től Tōkyōban.
Ergo a megnyitóról olvasva gondoltuk, hogy elnézünk ide, viszont a különböző horrorisztikus elmondások szerint 3-4-5 órákat kellett várni a bejutás végett...
Úgyhogy pár hónapot pihentettük ezt a dolgot, s így lett július a dologból, "csak" 1,5 órába telt, mire sorra kerültünk, de szerencsére nem kell egy helyben várakozni, elég ha lescanneljük a qr-kódot a jegyen s kapunk egy e-mailt ha mehetünk, szóval elszöszmötöltünk a környéken. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik hogy túl sok értelemes dolgot nem lehet a környéken csinálni, ergo limitált idővel rendelkező turistaként elég frusztráló lehet ez a várakozás, egy csapat utazó éppen előttünk dobta be a törülközőt és adta továbbb jegyét egy másik bandának miképp nem voltak hajlandóak kivárni, hogy sorra kerüljenek.
Aztán végre kinyitotta kapuit előttünk a világ minden Starbucks Roastery-jénél harder faster better stronger Roastery-je, ugyanis 3000 négyzetméterével ez a legnagyobb a világon. Abban is eltér a többi Roasterytől, hogy ez nem egy már meglévő objektumban lett kialakítva, hanem egy új épületet húztak fel csak erre a célra, amit ráadásul a japán sztárépítész Kengo Kuma (隈研吾) tervezett. Kuma az autentikus japán dizájn jegyében használta az őshonos sugit, azaz japáncédrust (mi utóbbinak pollenjétől folyik Tōkyō népének taknya-nyála minden tavasszal) a belső terek dekorációjához. A belső terek kialakítása Liz Miller - a Starbucks illetve a jelenlegi összes Roastery vezető dizájnerének - nevéhez köthető. 
A Roasterybe való belépés során a Charlie és a csokigyár gyerkőceinek meghökkenését evokálhatjuk, az origami geometrikus alakzatait imitáló mennyezet, vadul burjánzó steampunkos rézcsövek, és a 17 météres pörkölő-obeliszk tényleg nem a megszokott sarki Starbucksra jellemző összhatást eredményez, valóban nagyon impresszív. Nézd meg alább a videót, amit itt csináltam:

Azt olvastam, hogy a dizájn-koncepció alapvetően a közeli Meguro-folyónál megfigyelhető cseresznye-virágzás körül forog: az üvegfalaknak köszönhetően a látogatók minden évszakban (nagyon fontos: ha nem tudtuk volna, Japánban NÉGY, azaz 4 évszak van!*) bámulhatják a környező fákat, de legfőképpen ugyebár a virágzás idején, ami mint tudjuk agykibántóan lenyűgöző

A Roastery gyújtópontjában viszont a már említett gigászi, a padlózattól a mennyezetig ágaskodó pörkölő-torony áll, aminek 121 rézlemezből álló bevonatát az ún. tsuchime-techikával (槌目), hagyományos rézkalapálás útján készítették, és a sakura-fétis bódulatában ugyancsak kézműves cseresznye-szirmokkal dekorálták: 

A második szint a Teavana teázó, de hát ki a fene akar teázni Starbucksban, főleg mikor piázni is lehet a harmadik szinten lévő Arriviamo koktélbárban, ergo mi kapásból a kocsma-részlegre mentünk, ennyi várakozás után kellett valami erős, fel is tankoltunk pár jóféle kávé-alapú koktélból, az espresso martinitől kezdve a kávés mojitóig, és meg kell mondjam a mixológusok értik a dolgukat, kiegyensúlyozott cuccokat kevertek ki. Amúgy a koktélok 1300 - 2000 yenő körül mennek, szóval amíg 2000-ért Port Ellent mérnek az Angel's Share-ben Nikotamánál, addig kocsmológiai kalandozásaim elsődleges célpontja nem az Arriviamo lesz. De hát nem is (csak) arra való. 
Nakameguro Espresso Martini
Mojito
Kiwis-borsos sour
Old fashioned koktél
Meg kell jegyezni továbbá azt is, hogy a személyzet egytől-egyig nagyon profi - azt hallottam hogy a Roasterykbe az egyes helyi Starbucks üzletek legtehetségesebb baristáit, illetve menedzsereit veszik csak fel, miután túlestek egy továbbképzésen Seattleben, a Starbucks központjában. 
A negyedik szinten egy lounge részleg van, ami az AMU Inspiration Lounge névre hallgat, hol is az amu (編む, összekötni) fogalmán alapul nyomják le az emberek torkán a Starbucks újdönsült business modelljét, a "glocal-t", ami azt jelenti, hogy a helyi kultúra és tradíciók felhasználásával (Kínában ennek nyomán lehet például zongzit kapni Starbucksban) hozzák közelebb az embereket egymáshoz. De nem minket, ugyanis nem sajnálták a piát a harmadik szinten bepuszilt koktélokból - jóllehet ugye kávé alapú koktélok közül választhatunk, de korántsem csajos piák ezek! - szóval miután kifotóztuk-videóztuk-kikóstoltuk magunkat, hazajöttünk a kávé-vidámparkból. 
Szívesen visszamennék még egyszer, csak hát várjon a faszom újfent ily sokat.


Doufukuai-kalauz: rinku-wo-kurikku

Kapcsolódó bejegyzések:

Shanghai Sculpture Space S.I.T kávézó - az egyik kedvenc kávézóm volt Shanghaiban, illetve Nanjinban:

Nanjing S.I.T. kávézó - vajh megvan-e még? Tudtok róla valamit?

Puro - egy másik SH-i kávézó 

Zen Escape - teázó, szintén SH



Japán kocsmológia

* a japánok valamiért úgy vélik, hogy csakis az ő kis különc szigetükön követhető nyomon mind a négy évszak, avagy a meg-megújuló természet csodálatos váltakozása. Hiába is próbálod egy japánnak elmagyarázni, hogy igazából a négy évszak nem nagy cucc, Magyarországon is ugyanez a szitu, nem fog hinni neked!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kínai írásjegyek

百度一下,你就知道!

Holdújévi szokások - 春节习俗