Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

Kínába készülő ösztöndíjasoknak

Az utóbbi pár hónapban rendre kapok leveleket Kínába készülő deákoktól, amikre személyes preferenciám, illetve tapasztalataim alapján szoktam volt nagyjából egyforma választ adni. Ezekkel nem szükséges egyetérteni, pusztán személyes tanácsok három év Kínában való tanulás után.

Hova érdemes menni tanulni? 

Teljesen egyénfüggő, kinek az északi, kinek a délebbi országrész jön be jobban. Az én személyes szimpátiám a Jangce delta legjobb városai: Nanjing, Hangzhou, Shanghai. 

De hát a nyelvjárások miatt...

Milyen nyelvjárások? Mp3-ban lehet már csak kínai nyelvjárásokat hallani, a KKP sarlóval-kalapáccsal kipusztította a nyelvjárásokat, kiskanállal szedik össze a maradványaikat. Egyetemen mindenhol putonghuát fogunk tanulni. Ha valami elbaszott kínai sivatagban akarunk tanulni, ott is putonghuát fogunk tanulni. Ha egy jak hátán Tibetben, ott is putonghuát fognak tanítani (mi több biztosra veszem, hogy Tibetben, a Góbi-sivatagban, Belső-Mongólia füves pusztáiban, a Turfán-medencében vagy Yunnanban a vietnami határ legeldugottabb dzsungelében is éppen lesz három millió fogatlan zhejiangi vámpír, akivel kedvünkre kínaizhatunk). Én Nanjingban tanultam kínaiul, először kétség kívül szokatlan volt, és alig értettem az embereket, ami legfőképpen azért volt, mert otthon kvázi laboratóriumi körülmények között tanultam éveken keresztül (és csak hittem, hogy tudok kínaiul). Nangjingban és Beijingben tanult, kínait kiválóan beszélő barátaim egyaránt vannak. Túlzottan erős nyelvjárási hatást a Déli Fővárosban nem tapasztaltam. Egymásközt akár a nanjing-i, akár a shanghai-i kínai nagy eséllyel számunkra kevésbé érthető nyelvjárásban beszél, ám ha hozzánk fordulnak mandarinra kapcsolnak. (Már amennyiben valamit szeretnének tőlünk). Ha egy kínai azt akarja, hogy megértsük, úgy beszél, hogy megértjük. Ha nem akarja, akkor sanszos, hogy nem fogjuk megérteni. Ez alapvetően nincs helyhez kötve. Leendő cimboráink pedig vélhetőleg 20-30-as éveikben járó kínaiak lesznek, akik jól beszélik a mandarint. Ha pedig nem beszélik jól, akkor kétséges, hogy cimborákká lesznek, ennyi. 

Hova nem érdemes menni? 

Én elkerülném a szarfészkeket. Minden 5 +/- 1 milliós  kisebb város szarfészek Kínában: Suzhou, Ningbo, Yangzhou, Jinan, etc. Azzal szokták volt indokolni a kisebb kínai városokat, hogy autentikusabbak és kevesebb külföldi van. 

Ez önmagában nagyjából igaz. Shanghai például semmiképpen nem autentikus. Nanjing ezzel szemben valóban "kínaiasabb", de nem is tudom, milyen kézzel fogható kínai jellegzetességeket keresünk, valamennyi kínai nagyváros most pattant ki a földből 20-30 éve, ha volt egy ezer éves pagodája, mára maradt belőle egy tégla, ami egy vitrinben van, amúgy az egész épületet egy az egyben restaurálták. Hogy a fenébe ne restaurálták volna, ha a történelem során ezerszer elpusztították saját maguk. Mennyire van jelen a kínai kultúra ezeken a helyeken? Egyáltalán, mennyire van jelen Kínában? Én azt se tudnám megmondani, hogy mi az a kínai kultúra. Várjál, asszem a 粽子 a Starbucksban.

Egyik tanárom mondása, hogy az a külföldi, aki pár hetet tölt el Kínában, egy könyvet tud írni Kínáról. Az a külföldi, aki 5-10 évet tölt el Kínában, egy tanulmányt össze tud hozni. Az, aki 10-20 évet Kínában él, kb. egy mondatot tud kinyögni Kínával kapcsolatban. Van benne valami.

Szóval, hogy mi az kínai kultúra, arra nehezen tudnék választ adni, a kulturálatlanságra annál inkább, legalábbis az sokkal egyértelműbben kitapintható. Egy a lényeg, nem kell azt gondolni, hogy csak azért, mert kisebb város lesz, ott majd "több kultúra" adódik. Nem feltétlenül. Mellesleg, itt Shanghaiban is számos olyan kis városrész, utcácska, etc. van, hogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy él egy igazi kínai, megtekinthetjük. (Amikor már tudjuk hogyan él, onnantól nem akarjuk, de úgyis látni fogjuk).

Másrészről, a kevesebb külföldi, vagyis kevesebb lehetőség van arra, hogy külföldiekkel lógjunk, azaz végig kínaiakkal fogunk spanolni és kurva jó lesz a kínaink.

Lófaszt.

Shanghaiban is bitang mód meg lehet tanulni kínaiul, ez nincs ahhoz kötve, hogy van-e külföldi, vagy nincs. Továbbá, mindenkinek két választása van, ha Kínába jön, vagy akárhova is megy tanulni: végigtanulja, vagy végigbulizza az egész évet. Ezt mindenki képes eldönteni, és egyensúlyt is lehet találni benne. Mikor Kínába érkeztem, már kezdtem kinőni a partizós korszakomból, de azért a nanjingi 1912 negyed klubjait többnyire végigjártam. Sőt, Nanjing kocsmáit is. Jóllehet nem a kocsmázás miatt jöttem ide, de ha nem lett volna egy jó hely se, ahova a haverokkal be tudunk ülni dumálni egyet, azaz maga a lehetőség nem adatik meg, ha az ember ki szeretne mozdulni, az bizony nem sok jóra vezet.  Ha tanulni akarunk - és elsősorban azért jövünk ide, akkor tanulni is tudunk. Órán, órán kívül egyaránt. Külföldiekkel is lehet kínaiul beszélni, a legtöbb haverommal kínaiul beszélünk egymás közt is. Meg kell ragadni minden lehetőséget. A taxisofőrtől az út menti kofáig. Apropó, szerintem semmit ne együnk az utcáról. De dumálni azt lehet.

Mikor először ösztöndíjra jelentkeztem, fingom nem volt, hova kéne menni Kínába. Első helyre Beijing, hisz arról már úgy nagyjából hallottam. Második helyre, nincs megmondója miért, egy Weihai (威海) nevű szarfészket jelöltem meg, mert kicsi, és biztos nincsenek külföldiek: ez kell nekem, gondoltam. Ha oda megyek, egészen biztosan veszettül megutálom Kínát. Harmadik helyként, egyik barátom kérdezte anno: miért nem jelölöd meg Nanjingot? Nanjingot?! - kérdeztem. Az jó? Jó. Rendben. Amikor a MÖB-höz mentem a fogadólevélért, egy kicsit meglepődtem, hogy Nanjingba megyek végül.

Hihetetlen évet töltöttem el ott, ma is megkönnyezve gondolok vissza rá, főleg az ingyen sörökre az Ellen's-ben. Apropó: ingyen sörön kívül lehetőleg semmilyen ingyen piát ne fogadjunk el, ha kínai klubba megyünk. Szoktak volt rendezni laowai partikat, amikor a külföldiek ingyen ihatnak, nekem olyan másnapjaim voltak azoktól a piáktól, hogy három alient megszültem, mire kijózanodtam. Ez még a jobbik eset. Van haverom, aki vért hányt egy kínai klubban kapott pia után. Óvatosan.

A lényeg viszont: hogy Weihaiban semmi, de komolyan mondom semmi nincsen. A kisebb kínai városok számomra mérhetetlenül deprimálóak, ha nincs egy külföldi sem, az önmagában rossz ómen, ha nincs hely egy normális étterem, egy jó bár, egy klub, mozi, etc. Otthoni szobánkból előre tervezve egy évet az gondolhatnók, nem kell az, kemény leszek, rizsen élek majd és kungfuzok, ha viszont egy szarfészekben vagyunk, hosszú az az egy év, és azon kapjuk magunkat, hogy nem Menciuszok és Konfuciuszok szaladgálnak az utcákon.

Előbb-utóbb arra fogunk rájönni, hogy a legjobb dolgok Kínában mind külföldiek. Ebből a legtöbb pedig Shanghaiban van. Shanghait első kínai városnak azonban nem ajánlanám. Én Nanjingot és Hangzhout szoktam szajkózni.

Nanjing, ó a kis Nanjing. Nanjing bájos. Nanjing szép. Kicsit csúnya is persze. Apropó, Kína mindenhol koszos és szennyezett, most komolyan elhisszük, hogy kék az ég a Tiltott város felett? Photoshop, abban jártasak az elvtársak. Ergo Nanjing szép, de legalábbis mérsékelten csúnya, a 南师大 kampusza viszont főnyeremény, én beszartam, amikor először megláttam, tényleg nagyon csudálatos, a városban sok a látnivaló, sokkal olcsóbb, mint SH, egyaránt rengeteg kocsma és múzeum, számos külföldi étterem tarkítja. Van sok külföldi diák is, spanolhatunk kínaiakkal is. A Nanshidánál kettő kolesz van: a 南山专家楼, ami egy hotel, csak az 5-6. szintjén koleszszobák vannak. Teljesen szabályos, recepció, nagy hall, a szobák nem túl nagyok, 2 fősek, külön zuhanyzóval-mosdóval, illetve egy picike előtérrel, gardróbbal. Télen fűtve van, ez óriási előny.  A másik a 丁楼, ez egy atom kolesz, én is ebben voltam, a Nanshan hotel mögött van. Előnye: igencsak nagy: konyha, előszoba, zuhany, szoba + ruhaszárító. Itt lehet bulizni, törni-zúzni, részegen hazajönni, etc, senkit nem zavar. Másrészről, ha a Nanshan hotelban lettem volna az akkori szobatársammal összezárva, biztos megfojtottam volna, de a Dinglouban elég hely volt kettőnknek Hátránya: nincs fűtés, bár ha veszel egy hősugárzót, azzal ezt ki lehet küszöbölni. A Nanda koleszában nem voltam, az is kicsi és fűtött, úgy hírlik.

Egy dologra kell nagyon figyelni, ha a Nanshidára megyünk: kettő kampusz van. Én pusztán a 宁海 úti kampuszról beszéltem. A 仙林 kampusz Mordor, pokol, halál. Egy magyar lány ott tanult, meggyűlölte Nanjingot. A 仙林 nagyon messze van és kárhozat. Oda ne kívánkozzunk.  Mindenesetre, Nanjing, nekem bejött. A többségnek bejön. Pro: számos történelmi nevezetesség, 1912区, 玄武湖,紫金山, zöld, Nanshida szép kampusz, jobb éttermek. Kontra: elviselhetetlen klíma, 四大火炉, a négy nagy kemence egyike: nyáron megesik a 35-40 fok, iszonyatosan párás, télen lefagynak a tökeink.

Hangzhou: olcsó és ott a 西湖. Itt pedig képek. Legnagyobb előnye talán mégis az, hogy közel van Shanghaihoz. Pro: A Nyugati-tó elbűvölő, sok érdekes látnivaló van a városban, kevesebb, de azért masszív külföldi légió. Kontra: kevés jó bár, étterem, klub.

Shanghai: Nanjingot imádtam, de Shanghai után már visszalépésnek érezném. Sőt, Shanghai után sehova nem lennék hajlandó Kínán belül menni, most legalábbis így érzem. Shanghai a legkevésbé kínai, talán ez a legjobb tulajdonsága. Minden elérhető, ami Nyugatból elérhető e földkerekségen, itt tényleg semmiből sincs hiány. Unatkozni sem lehet Shanghaiban. A levegő lehet nagyon rossz, és nagyon jó is. A város története nagyon izgalmas, pazar múzeumok, galériákkiállítások, művésznegyedek, nagyon tuti és nagyon exkluzív éttermek, klubok egész hada a hedonizáló piperkőcöknek, ki ezt megveti, annak sem kell panaszkodnia. Pro: hihetetlenül pörgős, igazi világváros. Kontra: a háborúhoz bár csak három dolog kell, Shanghaihoz viszont négy: pénz, pénz, pénz, pénz. Shanghai drága, a havi ösztöndíjunkat egy este alatt ellehet inni egy jobb helyen. Abból nem fogunk kijönni, ezt is bele kell kalkulálni. Igaz, már Nanjingban sem tudtam kijönni az ösztöndíjból, Shanghaiban erre esély sincs. Két egyszerű pénzkereseti lehetőség van Kínában: kurvák leszünk vagy angoltanárok. A kettő valamilyen szinten átfedi egymást, hisz egyformán szopás.

Sok jót hallottam még 成都-ról, nemrég összefutottam egy magyarral, ki 昆明-ban tanult és jól érezte ott magát. 西安 vagy 青岛, egyaránt jó hely, és az is elképzelhető, hogy valaki Weihaiban fogja jól érezni magát. Hú de elszaladt velem a ló, nem, nem, senki nem fogja jól érezni magát Weihaiban, az teljesen kizárt. Én minél nagyobb várost javaslok, minél Nanjing-abb, minél Shanghai-abb, annál jobb.

Ha valakinek máshol volt jó tapasztalata, és úgy érzi más hazánkfiának vagy lányának is okvetlen ott kell tanulnia, nyomjon egy kommentet. Ha bármi kérdésünk van, jelen hasábokon, illetőleg a blog facebook oldalán szívesen válaszolok.

Ha egy kicsit nyitottak vagyunk, Kína orbitális trip lesz. Próbáljuk a lehető legjobb oldalát megfogni, kerüljünk bárhova is. Elvárásaink jobb, ha nincsenek, de amint betesszük a lábunkat a grandiózus Népköztársaságba, sodorni fog az ár.

Kapcsolódó bejegyzések: 

Kínai felsőoktatási tapasztalat - a mesterképzésről Kínában 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…