Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hōtō-tészta

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik.
Gaki zoushi (餓鬼草紙) - gaki tekercsek a Heian-korból
Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.



Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második világháborúban). Mivel kinai példa után Japánban is a nyár folyamán nyilnak meg az alvilág kapui, hogy a szellemek visszatérjenek, ez is magyarázza többek között azt, hogy a kisértet-, és horrortörténetek cselekménye Japánban miért mindig a nyár idejére esik.
obon ünneplése az Edo-kor végéből

Az obon eredetileg egy buddhista ünnep volt, melynek celebrálása legalább i.sz. 606-ra nyúlik vissza a Nihon Shoki (日本書紀) szerint, mely egyike Japán legkorábbi történelmi feljegyzéseinek. Ebben az időben az ünnepet urabonkai (盂蘭盆会) elnevezésben ismerték, s úgy tartották hogy ha ezen ünnep során mutattak be áldozatokat / felajánlásokat a helyi buddhista szerzeteseknek, a szülők illetve az ősök szellemének kevesebb időt kellett az alantasabb túlvilági létsikokon tölteniük, mi több esélyük lett a jobb reinkarnációra.

A korabeli japán képzetek szerint minden embernek van reikonja (霊魂), kvázi lelke, s miután valaki eltávozik, a lelkük a buddizmusból vett elgondolás szerint egyfajta purgatóriumba kerül, ahol - ha megfelelő buddhista temetési szertartásban részülnek akkor - elvileg a család védelmezőivé lesznek (azonban ha valaki nem természetes körülmények között, pl.: erőszakos úton, gyilkosság, öngyilkosság, avagy ha nem részesitik megfelelő temetési szertartásban, akkor yūrei (幽霊), azaz ártó, rosszakaró szellem lesz belőlük, mint Taira no Masakado esetében). 


Az évszádok során azoban a metafizikai világ szabadpiacos liberalizációjával a buddista szerzetesek fokozatosan kikerültek a szellemeknek szánt felajánlások rendszerből, ilymód az áldozati felajánlásokat közvetlenül az ősöknek mutatták be. 

Maga a "bon" az obonban (盆) egyébként tálat, edényt jelent (ugyanaz a bon kinai karaktere, mint a bonsaiban 盆栽), amelyből a rituális felajánlást teszik az elhunytak szellemeinek. Ez az edény maga pediglen az ünnep szimbólumává is vált, a tiszteletreméltóságot kifejező o előtaggal obonként. 

Az egyik legismertebb obonnal kapcsolatos buddista mű az Urabonkyo (盂蘭盆経), ami voltaképpen elmagyarázza ezen ünnep szokásainak eredetét is. E műben azt olvashatjuk, hogy Budda egyik tanitványa, Mokuren (目連, aka Mahāmaudgalyāyana ) arra jön rá, hogy elhunyt édesanyja buddista terminussal élve a preták प्रेत (japánul gaki 餓鬼), vagyis a csillapithatatlan szomjjal és éhséggel sújtott túlvilági lelkek (kinai irásjegyek alapján gyakorta csak mint az éhes szellemekként hivatkoznak rájuk) világába került, és megpróbált valahogy segiteni rajta, hogy enyhüljenek szenvedései. 
Mukoren tanácskozik Buddhával anyukája mibenlétéről
Mokuren úgy vélte, hogy viz és némi élelem felajánlásával kicsit könnyithet anyukája szenvedő lelkén, a felajánlott javak azonban hamuvá lettek, mielőtt anyuka felvette volna a segélyt. 

彼の母親は、骨と皮ばかりで餓鬼界に居た。
彼が、彼女に、御飯を食べさせようとしても、
口に入れた瞬間、炭になって食べられなかった

Mokuren ezért megkérte Buddhát, hogy mégis mi lenne a teendő ebben a helyzetben, aki körtönfalazás nélkül megmondta neki, hogy ha anyuka számtalan rossztette miatt állandó éhező-szomjazó pretává degradálódott, akkor igy járt. 

「モッガラーナよ、母の犯した罪は大きい。
汝一人の力では、これは、どうしようもない。
たとえ、神の力を借りても、どうにもならない。」

Mindazonáltal - folytatta Buddha - amennyiben július 15-én, az esős évszakot követő szünet utolsó napjáig vár, és felajánlást tesz buddista szerzetestársainak és adakozóiknak, megsegitőiknek - vagyis ha mindenkit rendesen megetet, akkor talán anyukának is maradhat a hamikából. 

仏陀は、モッガラーナに、このように言った。
「七代の先祖から、現在の父母に至るまで、
厄難の者の為に、七月十五日の僧自恣の時に、
次に挙げるものを、十方の大徳に供養しなさい。」

Mokuren pedig igy is tesz, és nagy buli kerekedik a szerzetesek valamint a támogatóik között, ital és tánc (innen az obon odori szokása) a palettán, valódi vigadalommá lesz a dolog. Buddha közben megjegyzi, hogy buli közben se feledkezzünk el köszönetet nyújtani azoknak, akik lehetővé tették ezt, és őseinknek sem - emlékezzünk és imádkozzunk nekik egészen a hetedik generációig visszamenőleg. 

「比丘達よ、七月十五日に供養を受ける時、
施主の家の為に祈り、七世の祖先の為に祈り、
坐禅をして心を静めて、然る後に、頂きなさい。」

「比丘達よ、初めて御飯の供養を受ける時、
施主の家の為に祈り、七世の祖先の為に祈り、
霊前で祈願をしてから、然る後に、頂きなさい。」

それを聞いた、比丘達は、法悦に包まれて、
モッガラーナの涙も、完全に止ったのである。
そして、母親も、一劫続く餓鬼道から救われた。

Hogy rövidre fogjuk a dolgot, a szerzetesek üdvözültek Mokuren anyukája pedig megmenekült az éhes szellemek világából. Buddha pedig megigérte ugyanezt a szertartást minden szerzetesnek vagy követőjének, akik résztvesznek a július 15-én tartandó vigadalomban. (A pontosság kedvéért ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy e szútra hitelessége széles körben vitatott).  
A tekercsen a magyarázat szerint az éhes szellemek világa, valamint kiengesztésükre való módszerek kerülnek bemutatásra

Mindenestre az obont Japán-szerte, különböző helyeken és időben is ünneplik. A képzetek szerint a halottak szelleme valamikor augusztus 11-én kapnak kimenőt a túlvilágról, és augusztus 15-16 környékén térnek vissza (a közlekedési dugók is erre az időre esnek...mármint az élők világában)

Az obon során a családok egybegyűlnek, üdövlik az eltávozottak szellemét (kik az emberek közé jönnek), majd útra bocsátják őket - lásd példának okáért a Tōrō nagashi szokását. Bizonyos helyeken jókora tűzrakással "üdvözlő tűz" (mukaebi, 迎え火) várják a szellemeket - mi tűz továbbá segit nekik hazakerülni -, ugyanazen navigációs okok miatt is gyakorta helyeznek el lampionokat a házak elé. Az ünnep végezetével hasonlóképp, tűzrakás / vagy lampionok fénye által vesznek tőlük búcsút (ez pedig az okuribi, 送り火, vagy az imént emlitett toro nagashi 灯籠流し).

Ilyenkor, háztartásonként / tájegységenként eltérően bár, néhány családban kitisztitják a buddishta házioltárokat (butsudan, 仏壇), és felajánlásokat (ozen, お膳) tesznek a szellemekneknek, sőt előfordul a padlizsánból vagy uborkából készitenek lóbábút (shōryōma, 精霊馬) a kóborló szellemek számára. Vannak akik úgy tartják, hogy a füstőlő felemelkedő füstje utat, mig az uburoka ló közelekedési eszközt biztosit e túlvilági lelkeknek.

Számos helyen ilyenkor rendezik meg obon odorit (お盆踊り), azaz az obon táncos mulatságot, melynek eredetét egészen a Heian-korig (i.sz. 794-1192) vezetik vissza. A tánc rituáléja egyaránt a szintén a szellemek üdvözlésére szolgál, továbbá emlékük megőrzésére, mi több szórakoztatásukra is egyszersmind. Egyesek szerint a tánc maga az alvilágban vonaglók mozgását imitálja  (és hát a japán nyár az bizony a megtestesült pokol, ahogy amúgy is mindenki úgy vonaglik, mint a preták). Az 1600-as évektől kezdve az obon odori számos változata fejlődött ki, hogy jó kedve deritse a nyughatatlan szellemeket. És persze az élőket is. 


Felhasznált irodalom:

Jake Adelstein: O-bon: Festival of The Dead or “Please Feed The Hungry Ghosts Day” (Japan Subculture Research Center)

Jonathan DeHart: Obon: Japan Welcomes the Ancestors (And Other Spirits Too) (The Diplomat)


Kapcsolódó bejegyzések:

Tōrō nagashi  - lampionfolyam a Sumidán, mely a szellemeknek segit hazanavigálni az alvilágba

Kínai túlvilági képzetek - mikor a szellemek kimenőt kapnak a szomszédban

Yokai kiállitás - szellemben s egyéb természfeletti entitásokról szóló tekercskép kiállitásról szóló beszámoló

Japán ünnepek - falloszfesztiváltól a tengu-omikoshin át a nagy hagyományos nyári fesztiválokig

Japán folklór - blogcsokor a Patkánykölyöktől az edó kori csáppornóig

Kínai ünnepek - blogcsokor

Megjegyzések

  1. Általában úgy tartják, hogy az 盂蘭盆 az ullambana átírása, de a 日本国語大辞典 megemlíti 岩本裕 Ivamoto Jutaka(「目連伝説と盂蘭盆」 elképzelését, miszerint az 盂蘭盆 a "lélek" jelentésű iráni urvan-ból ered, és maga az ünnep is szogd közvetítéssel jutott el Kínába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi a kiegeszitest, ez erdekes! Ahogy most rakerestem azt talaltam hogy a szogdoknak korabban voltak telepuleseik Dunhuangtol egeszen Luoyangig Kina-szerte, amit nem is tudtam.

      Törlés
    2. Itt van egy elég hosszú, több részes cikk az iráni-kínai kapcsolatokról:
      http://www.iranicaonline.org/articles/chinese-iranian-index

      Törlés
    3. 有難うございます!Érdekesnek tűnik, ránézek!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…