Ugrás a fő tartalomra

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik.
Gaki zoushi (餓鬼草紙) - gaki tekercsek a Heian-korból
Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.



Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második világháborúban). Mivel kinai példa után Japánban is a nyár folyamán nyilnak meg az alvilág kapui, hogy a szellemek visszatérjenek, ez is magyarázza többek között azt, hogy a kisértet-, és horrortörténetek cselekménye Japánban miért mindig a nyár idejére esik.
obon ünneplése az Edo-kor végéből

Az obon eredetileg egy buddhista ünnep volt, melynek celebrálása legalább i.sz. 606-ra nyúlik vissza a Nihon Shoki (日本書紀) szerint, mely egyike Japán legkorábbi történelmi feljegyzéseinek. Ebben az időben az ünnepet urabonkai (盂蘭盆会) elnevezésben ismerték, s úgy tartották hogy ha ezen ünnep során mutattak be áldozatokat / felajánlásokat a helyi buddhista szerzeteseknek, a szülők illetve az ősök szellemének kevesebb időt kellett az alantasabb túlvilági létsikokon tölteniük, mi több esélyük lett a jobb reinkarnációra.

A korabeli japán képzetek szerint minden embernek van reikonja (霊魂), kvázi lelke, s miután valaki eltávozik, a lelkük a buddizmusból vett elgondolás szerint egyfajta purgatóriumba kerül, ahol - ha megfelelő buddhista temetési szertartásban részülnek akkor - elvileg a család védelmezőivé lesznek (azonban ha valaki nem természetes körülmények között, pl.: erőszakos úton, gyilkosság, öngyilkosság, avagy ha nem részesitik megfelelő temetési szertartásban, akkor yūrei (幽霊), azaz ártó, rosszakaró szellem lesz belőlük, mint Taira no Masakado esetében). 


Az évszádok során azoban a metafizikai világ szabadpiacos liberalizációjával a buddista szerzetesek fokozatosan kikerültek a szellemeknek szánt felajánlások rendszerből, ilymód az áldozati felajánlásokat közvetlenül az ősöknek mutatták be. 

Maga a "bon" az obonban (盆) egyébként tálat, edényt jelent (ugyanaz a bon kinai karaktere, mint a bonsaiban 盆栽), amelyből a rituális felajánlást teszik az elhunytak szellemeinek. Ez az edény maga pediglen az ünnep szimbólumává is vált, a tiszteletreméltóságot kifejező o előtaggal obonként. 

Az egyik legismertebb obonnal kapcsolatos buddista mű az Urabonkyo (盂蘭盆経), ami voltaképpen elmagyarázza ezen ünnep szokásainak eredetét is. E műben azt olvashatjuk, hogy Budda egyik tanitványa, Mokuren (目連, aka Mahāmaudgalyāyana ) arra jön rá, hogy elhunyt édesanyja buddista terminussal élve a preták प्रेत (japánul gaki 餓鬼), vagyis a csillapithatatlan szomjjal és éhséggel sújtott túlvilági lelkek (kinai irásjegyek alapján gyakorta csak mint az éhes szellemekként hivatkoznak rájuk) világába került, és megpróbált valahogy segiteni rajta, hogy enyhüljenek szenvedései. 
Mukoren tanácskozik Buddhával anyukája mibenlétéről
Mokuren úgy vélte, hogy viz és némi élelem felajánlásával kicsit könnyithet anyukája szenvedő lelkén, a felajánlott javak azonban hamuvá lettek, mielőtt anyuka felvette volna a segélyt. 

彼の母親は、骨と皮ばかりで餓鬼界に居た。
彼が、彼女に、御飯を食べさせようとしても、
口に入れた瞬間、炭になって食べられなかった

Mokuren ezért megkérte Buddhát, hogy mégis mi lenne a teendő ebben a helyzetben, aki körtönfalazás nélkül megmondta neki, hogy ha anyuka számtalan rossztette miatt állandó éhező-szomjazó pretává degradálódott, akkor igy járt. 

「モッガラーナよ、母の犯した罪は大きい。
汝一人の力では、これは、どうしようもない。
たとえ、神の力を借りても、どうにもならない。」

Mindazonáltal - folytatta Buddha - amennyiben július 15-én, az esős évszakot követő szünet utolsó napjáig vár, és felajánlást tesz buddista szerzetestársainak és adakozóiknak, megsegitőiknek - vagyis ha mindenkit rendesen megetet, akkor talán anyukának is maradhat a hamikából. 

仏陀は、モッガラーナに、このように言った。
「七代の先祖から、現在の父母に至るまで、
厄難の者の為に、七月十五日の僧自恣の時に、
次に挙げるものを、十方の大徳に供養しなさい。」

Mokuren pedig igy is tesz, és nagy buli kerekedik a szerzetesek valamint a támogatóik között, ital és tánc (innen az obon odori szokása) a palettán, valódi vigadalommá lesz a dolog. Buddha közben megjegyzi, hogy buli közben se feledkezzünk el köszönetet nyújtani azoknak, akik lehetővé tették ezt, és őseinknek sem - emlékezzünk és imádkozzunk nekik egészen a hetedik generációig visszamenőleg. 

「比丘達よ、七月十五日に供養を受ける時、
施主の家の為に祈り、七世の祖先の為に祈り、
坐禅をして心を静めて、然る後に、頂きなさい。」

「比丘達よ、初めて御飯の供養を受ける時、
施主の家の為に祈り、七世の祖先の為に祈り、
霊前で祈願をしてから、然る後に、頂きなさい。」

それを聞いた、比丘達は、法悦に包まれて、
モッガラーナの涙も、完全に止ったのである。
そして、母親も、一劫続く餓鬼道から救われた。

Hogy rövidre fogjuk a dolgot, a szerzetesek üdvözültek Mokuren anyukája pedig megmenekült az éhes szellemek világából. Buddha pedig megigérte ugyanezt a szertartást minden szerzetesnek vagy követőjének, akik résztvesznek a július 15-én tartandó vigadalomban. (A pontosság kedvéért ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy e szútra hitelessége széles körben vitatott).  
A tekercsen a magyarázat szerint az éhes szellemek világa, valamint kiengesztésükre való módszerek kerülnek bemutatásra

Mindenestre az obont Japán-szerte, különböző helyeken és időben is ünneplik. A képzetek szerint a halottak szelleme valamikor augusztus 11-én kapnak kimenőt a túlvilágról, és augusztus 15-16 környékén térnek vissza (a közlekedési dugók is erre az időre esnek...mármint az élők világában)

Az obon során a családok egybegyűlnek, üdövlik az eltávozottak szellemét (kik az emberek közé jönnek), majd útra bocsátják őket - lásd példának okáért a Tōrō nagashi szokását. Bizonyos helyeken jókora tűzrakással "üdvözlő tűz" (mukaebi, 迎え火) várják a szellemeket - mi tűz továbbá segit nekik hazakerülni -, ugyanazen navigációs okok miatt is gyakorta helyeznek el lampionokat a házak elé. Az ünnep végezetével hasonlóképp, tűzrakás / vagy lampionok fénye által vesznek tőlük búcsút (ez pedig az okuribi, 送り火, vagy az imént emlitett toro nagashi 灯籠流し).

Ilyenkor, háztartásonként / tájegységenként eltérően bár, néhány családban kitisztitják a buddishta házioltárokat (butsudan, 仏壇), és felajánlásokat (ozen, お膳) tesznek a szellemekneknek, sőt előfordul a padlizsánból vagy uborkából készitenek lóbábút (shōryōma, 精霊馬) a kóborló szellemek számára. Vannak akik úgy tartják, hogy a füstőlő felemelkedő füstje utat, mig az uburoka ló közelekedési eszközt biztosit e túlvilági lelkeknek.

Számos helyen ilyenkor rendezik meg obon odorit (お盆踊り), azaz az obon táncos mulatságot, melynek eredetét egészen a Heian-korig (i.sz. 794-1192) vezetik vissza. A tánc rituáléja egyaránt a szintén a szellemek üdvözlésére szolgál, továbbá emlékük megőrzésére, mi több szórakoztatásukra is egyszersmind. Egyesek szerint a tánc maga az alvilágban vonaglók mozgását imitálja  (és hát a japán nyár az bizony a megtestesült pokol, ahogy amúgy is mindenki úgy vonaglik, mint a preták). Az 1600-as évektől kezdve az obon odori számos változata fejlődött ki, hogy jó kedve deritse a nyughatatlan szellemeket. És persze az élőket is. 


Felhasznált irodalom:

Jake Adelstein: O-bon: Festival of The Dead or “Please Feed The Hungry Ghosts Day” (Japan Subculture Research Center)

Jonathan DeHart: Obon: Japan Welcomes the Ancestors (And Other Spirits Too) (The Diplomat)


Kapcsolódó bejegyzések:

Tōrō nagashi  - lampionfolyam a Sumidán, mely a szellemeknek segit hazanavigálni az alvilágba

Kínai túlvilági képzetek - mikor a szellemek kimenőt kapnak a szomszédban

Yokai kiállitás - szellemben s egyéb természfeletti entitásokról szóló tekercskép kiállitásról szóló beszámoló

Japán ünnepek - falloszfesztiváltól a tengu-omikoshin át a nagy hagyományos nyári fesztiválokig

Japán folklór - blogcsokor a Patkánykölyöktől az edó kori csáppornóig

Kínai ünnepek - blogcsokor

Megjegyzések

  1. Általában úgy tartják, hogy az 盂蘭盆 az ullambana átírása, de a 日本国語大辞典 megemlíti 岩本裕 Ivamoto Jutaka(「目連伝説と盂蘭盆」 elképzelését, miszerint az 盂蘭盆 a "lélek" jelentésű iráni urvan-ból ered, és maga az ünnep is szogd közvetítéssel jutott el Kínába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi a kiegeszitest, ez erdekes! Ahogy most rakerestem azt talaltam hogy a szogdoknak korabban voltak telepuleseik Dunhuangtol egeszen Luoyangig Kina-szerte, amit nem is tudtam.

      Törlés
    2. Itt van egy elég hosszú, több részes cikk az iráni-kínai kapcsolatokról:
      http://www.iranicaonline.org/articles/chinese-iranian-index

      Törlés
    3. 有難うございます!Érdekesnek tűnik, ránézek!

      Törlés
  2. anyuka, hamika... pusztultam (ismét) :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…