Doufukuai

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja , pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját ( ohakamairi , 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Gaki zoushi (餓鬼草紙) - gaki tekercsek a Heian-korból Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak. Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek  bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár

A tōrō nagashi  (灯籠流し) " lampion folyam " az Obon (お盆) japán ünnepségsorozat része, pontosabban annak utolsó estéjének mintegy záró eseménye, melynek során chōchin (提灯), ergo lampionokkal navigálják vissza a kimenőt kapott szellemeket az alvilágba .  Asakusára vettük az irányt, hiszen a Sumida-folyón került megrendezésre a dolog, hivatalosan este 6:30-kor kezdődött a ceremónia, az érkezés is nagyjából erre ez időre esett esetünkben, csak éppen megelőzött bennünket kb. 120,000,000 másik ember, s abból mintegy 119,000,000 ugyancsak fotózni jött.  Égfa Szóval felgyülemlett a piros hídtól (leánykori nevén Azumabashi, 吾妻橋) lefelé kilométernyi hosszan az emberáradat, várván a szelíd hullámokon suhanó lampionhadat, mely azonban nem nagyon akarózott jönni. S majdan mint a nyúlbogyók el-elkezdtek potyogni, mire kamerák ezrei vad-kegyetlen hiénaként csaptak le.  Irizáló fényekkel kokettáló "Feleségem hídja' (egyes nézetek szerint az Edo-korban az eredetileg Kel