Doufukuai

LinkedIn felületén követem James Wattot , a kissé ellentmondásos sörpunk BrewDog sörművek alapítóját, és legutóbbi, a kínai piacra való betörési kísérletük kapcsán láttam ezt a fotót. Jó pár évvel ezelőtt írtam már nyugati márkák kínai fordításairól lásd a becses lótól a boldogság ízéig vagy az örömteli dolgoktól a fürge párducig című  posztokat, ezúttal pedig a BrewDog söreinek kínai fordításait vesszük gócsó alá.  Maga a BrewDog kínai fordítása niàngjiǔgǒu (酿酒狗), ami egy puszta tükörfordítás, a niàngjiǔ (酿酒) fermentálás útján készült szeszes ital (úgymint sör vagy bor), a gǒu (狗) pedig a kutya, mi utóbbiról az alábbi posztban írtunk korábban.  A képen szereplő sörök sorrendben: Elvis Juice fordítása Māo Wáng (猫王), egyszerűen így hívják Elvist kínaiul.  "Macska Király"?!  Merthogy az írásjegyek ezt jelentik...Egy kis keresgélés után azt találtam, hogy Elvisre karrierje kezdetén úgy is hivatkoztak, mint " hillbilly cat " (a hillbilly az Appalache-hegyvidék ha

Bevezetés a japán sörök világába a kezdetektől a kisüzemi sörökig. A japán sörkultúra kezdetei egészen a XVII. századra vezethető vissza, az Edo-korig ( Tōkyō  régi neve mint tudjuk), amikor is holland tengerészek nyitottak egy sörkertet Nagasakiban a Holland birodalom és Japán között furikázó matrózok számára. Tokugawa Yoshimune shōgun – aki sokat lazított a korábban teljesen bezárkózott, külföldi javakat megtiltó ország politikáján – felvilágosult nézeteinek formálásában egyesek szerint a sörnek is fontos szerepe volt, miután 1724-ben megízlelte a hollandusok különös italát.   Korabeli Sapporo sörreklám 1853-ban Koumin Kawamoto nevű japán orvos nevéhez fűzhető az első dokumentált sörfőzés Japánban, ami az előbbiek alapján nem meglepően szintén egy holland kézikönyv nyomán készült. A szigetország rohamos, nyugati mintájú modernizációja az ún. Meidzsi-korszakban ment végbe, ekkor indult be igazán a söripar is egyrészt külföldi sörfőző mesterek megjelenésével, másrészt pedig külföldön

A nyúl évébe csöppentünk, ami számomra nem csak abból a szempontból különleges, hogy magam is nyúl évének szülöttje vagyok , de a nyúl évére (兎年) legutóbb éppen 12 évvel ezelőtt került sor, mikor is még Nánjīngban tengettem diáknapjaimat, mely nem mellesleg az első Kínában megélt holdújévem volt. S lám a kínai zodiákus köre forgott egyet azóta, hogy repül az idő! De ha már itt tartunk, ahogy azt a korábbiakban is számos esetben tettük - lásd  kígyó , patkány és tigris  - most pár nyúllal kapcsolatos mondást veszek elő a kínai nyelvből , jöjjön először talán az egyik legismertebb: 守株待兔 Tönk mögül várja a nyulat A Tavaszok és őszök korából ( i.e. 771 - i.sz. 476) származó sztori szerint volt egyszer egy paraszt, aki hosszú napjait követően gyakorta heverészett egy fa töviben, s egy nap munka közben arra lett figyelmes, hogy egy megriadó nyúl úgy beleszalad a fába - ahol a paraszt pihenni szokott - hogy menten megdöglött. A paraszt nagy örömében azon kezd el gondolkozni, hogy minek i

Az okuizome (お食い初め) egy japán hagyomány az újszülöttek számára, a kifejezés jelentése az "első étkezés", mely során a baba először kóstol szilárd táplálékot. A ceremóniára a születést követő 100 nap után kerül sor, és kifejezetten erre az alkalomra készített hagyományos menüsor várja a kisdedet, akinek persze nem kell a teljes ételsort végigkóstolni fogak hiányában, nyilvánvalóan egy szimbolikus jelentőségű szokásról van szó, egy pálcikahegynyi rizst, vagy szintén hasonló mennyiségű ünnepi halat, mégpedig tait kap a kölök . Már jó előre lefoglaltuk a tait a helyi halhentesnél, és meg is grilleztettük vele faszenen, ahogy kell - a tait faszenes grill nélkül nehéz ilyen tökéletesre sütni, meg amúgy is mit bajlódjunk vele! Úgy tartják az okuziome már egészen a Heian-éra óta (i.sz. 794-1185) bevett szokás, nyilván az akkori korszakra jellemző higiéniai viszonyok, alultápláltság miatt a csecsemőhalálozás magasabb mértékű volt, ezáltal a gyermek első három hónapjának megélése fo

Hamaya az úr kezében a kép jobboldalán, a tavalyi első szentélylátogatásunk során készült kép A hamaya (破魔矢) nyílvesszőt sintó és buddhista templomokban egyaránt árulnak a japán újév  alatt. A nyílvessző újévhez való kapcsolatának eredetét egy hamauchi (破魔打) nevezetű korabeli ceremóniából eredeztetik, mely során az újév napján mérettették meg nyilazási tudásukat az emberek. Ezen hanayumi történetesen az előszobánkban található, anyós, a fő buddhista-sintóista-fengshui ideológus jóvoltából Szokás Japánban az is, hogy íj és a nyílvessző szettet ajándékozzanak rokonok olyan háztartásnak újévi dekorációként, ahol újszülött kisfiú van, ezt úgy hívják hogy hamayumi (破魔弓). Hogy miért is e szett, erre azt a magyarázatot találtam, hogy mindez annak szimbóluma, hogy legyen nálunk egy komplett, használható ' fegyver ' a gonosszal való harcra, ha arra kerülne sor. Igaz, e spirituális íj és nyíl jóllehet nem bárki által használható, hiszen vagy kaminak vagy egy démonlikvidáló képessé

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Az omiyamairi (お宮参り), vagyis az első szentélylátogatás egy sintóista hagyomány Japánban az újszülöttek számára. Hagyományosan a születést követő első hónapban került sor a ceremóniára (31 nap a fiúk, 33 nap a lányok esetében), a szülők és nagyszülők kíséretében, általában egy közeli szentélyben, hogy köszönetet nyilvánítsanak a babáért, illetve hogy a sintó pap a kisded egészségéért, boldogságáért fohászkodjon. Manapság az omiyamairit általában egyhónapos kortól 100 napos korig bezárólag szokták megejteni, nálunk is így volt, a múlt héten került sor a dologra. A híres, vagy ismertebb szentélyek esetében valódi dugó szokott lenni a várakozó családok hosszú sora előtt, és mivel időpontot foglalni nem lehet, azt a taktikát választottuk hogy korán megyünk a jinjába (神社, azaz szentély), még a gyerekáldó   rush hour előtt, szerencsére pont elsőként érkeztünk meg, igaz, pusztán egy helyi szentélyről volt szó esetünkben. Omikuji "szerencse lottó" Ünnepi ruci is dukál a ceremóniához