Doufukuai

Bevezetés a japán sörök világába a kezdetektől a kisüzemi sörökig. A japán sörkultúra kezdetei egészen a XVII. századra vezethető vissza, az Edo-korig ( Tōkyō  régi neve mint tudjuk), amikor is holland tengerészek nyitottak egy sörkertet Nagasakiban a Holland birodalom és Japán között furikázó matrózok számára. Tokugawa Yoshimune shōgun – aki sokat lazított a korábban teljesen bezárkózott, külföldi javakat megtiltó ország politikáján – felvilágosult nézeteinek formálásában egyesek szerint a sörnek is fontos szerepe volt, miután 1724-ben megízlelte a hollandusok különös italát.   Korabeli Sapporo sörreklám 1853-ban Koumin Kawamoto nevű japán orvos nevéhez fűzhető az első dokumentált sörfőzés Japánban, ami az előbbiek alapján nem meglepően szintén egy holland kézikönyv nyomán készült. A szigetország rohamos, nyugati mintájú modernizációja az ún. Meidzsi-korszakban ment végbe, ekkor indult be igazán a söripar is egyrészt külföldi sörfőző mesterek megjelenésével, másrészt pedig külföldön

A nyúl évébe csöppentünk, ami számomra nem csak abból a szempontból különleges, hogy magam is nyúl évének szülöttje vagyok , de a nyúl évére (兎年) legutóbb éppen 12 évvel ezelőtt került sor, mikor is még Nánjīngban tengettem diáknapjaimat, mely nem mellesleg az első Kínában megélt holdújévem volt. S lám a kínai zodiákus köre forgott egyet azóta, hogy repül az idő! De ha már itt tartunk, ahogy azt a korábbiakban is számos esetben tettük - lásd  kígyó , patkány és tigris  - most pár nyúllal kapcsolatos mondást veszek elő a kínai nyelvből , jöjjön először talán az egyik legismertebb: 守株待兔 Tönk mögül várja a nyulat A Tavaszok és őszök korából ( i.e. 771 - i.sz. 476) származó sztori szerint volt egyszer egy paraszt, aki hosszú napjait követően gyakorta heverészett egy fa töviben, s egy nap munka közben arra lett figyelmes, hogy egy megriadó nyúl úgy beleszalad a fába - ahol a paraszt pihenni szokott - hogy menten megdöglött. A paraszt nagy örömében azon kezd el gondolkozni, hogy minek i

Az okuizome (お食い初め) egy japán hagyomány az újszülöttek számára, a kifejezés jelentése az "első étkezés", mely során a baba először kóstol szilárd táplálékot. A ceremóniára a születést követő 100 nap után kerül sor, és kifejezetten erre az alkalomra készített hagyományos menüsor várja a kisdedet, akinek persze nem kell a teljes ételsort végigkóstolni fogak hiányában, nyilvánvalóan egy szimbolikus jelentőségű szokásról van szó, egy pálcikahegynyi rizst, vagy szintén hasonló mennyiségű ünnepi halat, mégpedig tait kap a kölök . Már jó előre lefoglaltuk a tait a helyi halhentesnél, és meg is grilleztettük vele faszenen, ahogy kell - a tait faszenes grill nélkül nehéz ilyen tökéletesre sütni, meg amúgy is mit bajlódjunk vele! Úgy tartják az okuziome már egészen a Heian-éra óta (i.sz. 794-1185) bevett szokás, nyilván az akkori korszakra jellemző higiéniai viszonyok, alultápláltság miatt a csecsemőhalálozás magasabb mértékű volt, ezáltal a gyermek első három hónapjának megélése fo

Hamaya az úr kezében a kép jobboldalán, a tavalyi első szentélylátogatásunk során készült kép A hamaya (破魔矢) nyílvesszőt sintó és buddhista templomokban egyaránt árulnak a japán újév  alatt. A nyílvessző újévhez való kapcsolatának eredetét egy hamauchi (破魔打) nevezetű korabeli ceremóniából eredeztetik, mely során az újév napján mérettették meg nyilazási tudásukat az emberek. Ezen hanayumi történetesen az előszobánkban található, anyós, a fő buddhista-sintóista-fengshui ideológus jóvoltából Szokás Japánban az is, hogy íj és a nyílvessző szettet ajándékozzanak rokonok olyan háztartásnak újévi dekorációként, ahol újszülött kisfiú van, ezt úgy hívják hogy hamayumi (破魔弓). Hogy miért is e szett, erre azt a magyarázatot találtam, hogy mindez annak szimbóluma, hogy legyen nálunk egy komplett, használható ' fegyver ' a gonosszal való harcra, ha arra kerülne sor. Igaz, e spirituális íj és nyíl jóllehet nem bárki által használható, hiszen vagy kaminak vagy egy démonlikvidáló képessé

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Az omiyamairi (お宮参り), vagyis az első szentélylátogatás egy sintóista hagyomány Japánban az újszülöttek számára. Hagyományosan a születést követő első hónapban került sor a ceremóniára (31 nap a fiúk, 33 nap a lányok esetében), a szülők és nagyszülők kíséretében, általában egy közeli szentélyben, hogy köszönetet nyilvánítsanak a babáért, illetve hogy a sintó pap a kisded egészségéért, boldogságáért fohászkodjon. Manapság az omiyamairit általában egyhónapos kortól 100 napos korig bezárólag szokták megejteni, nálunk is így volt, a múlt héten került sor a dologra. A híres, vagy ismertebb szentélyek esetében valódi dugó szokott lenni a várakozó családok hosszú sora előtt, és mivel időpontot foglalni nem lehet, azt a taktikát választottuk hogy korán megyünk a jinjába (神社, azaz szentély), még a gyerekáldó   rush hour előtt, szerencsére pont elsőként érkeztünk meg, igaz, pusztán egy helyi szentélyről volt szó esetünkben. Omikuji "szerencse lottó" Ünnepi ruci is dukál a ceremóniához