Doufukuai

A miso (みそ or 味噌) a használata Japánban mintegy 1300 évre vezethető vissza, s egészen a mai napig is a japán konyha megkerülhetetlen eleme. Sűrű, tápanyag gazdag, paszta állagú alapanyag, melynek készítése során szójababot fermentálnak kōjival és sóval, időnként rizzsel, árpával de akár algával is. Szószok készítéséhez, zöldségek, halak, vagy akár hús savanyításához egyaránt használt, de dashi alaplével összekeverve is a japán konyha slágere, mint miso leves . Magas a protein, vitamin, és ásványi anyag tartalma, ezért is volt kiemelkedő fontosságú alapanyag a japán történelem során, de napjainkban is: a miso széles körben használt mind a hagyományos, mind a modern japán konyhában, sőt azt is mondhatjuk világszerte. A miso eredete Létezik olyan teória, mi szerint már a neolitikus korszaktól kezdve - ez az ún. Jōmon korszak , i.e. 14000–300) a japánok különutas fermentációs eljárásokkal, a szomszéd Kínához hasonlóan készíthettek hal, és szójabab alapú szószokat, pempőket. Ugyanakkor a

Mégpedig három podcast adás formájában, hiszen van miről beszélni Shàng​hǎi​ kapcsán! A Veszegzár podcastet Shàng​hǎi​ban élő magyarok készítik, akik első kézből osztanak meg élményeket, beszámolókat informatív formában a várossal, és Kínával kapcsolatban, a podcast korábbi adásait megtalálhatjátok itt , a   Google Podcastben , Facebookon , Apple Podcaston meg minden hasonló oldalakon.  A podcast immáron második évadának három epizódja is a város történelmével foglalkozik, így kaptam meghívást, Guczóval és Misivel azt hiszem a leglényegesebb dolgokat sikerült elmondani, egészen az ókortól kezdve a közelmúltig bezárólag.  Ha lemaradtatok volna az adásokról, az alábbi linken elérhetitek az epizódokat: 1.  Porfészek a Jangce torkolatában? Fejezetek Shanghai történelméből A város története a kezdetektől fogva , honnan ered  Shàng​hǎi​ neve, mik voltak azok a külföldi koncessziók , mennyi külföldi élt itt, kutyáknak és kínaiak tilos toposzáról , a Jangce Sztálingrádjáról, Soong

Japánban magyar értelemben vett hentesüzlet nemigen akad, ettől függetlenül disznóhús azért persze itt is van, ergo gondoltam ezúttal - saját okulásom végett is - belekezdek egy japán-magyar böllérszószedet összeállításába, először is kezdjük a disznóhússal, a butanikuval (豚肉 / ぶたにく).  Egyébiránt megfigyelhetitek, hogy a buta (ぶた) és a ton (トン) is szerepel disznó értelemben e listán, ennek kapcsán annyit érdemes tudni, hogy a sertés kanjija (豚) kunyomi (訓読み) olvasatban ' buta ' míg onyomiban (音読み) ' ton '. A sertéshús maga butaniku, a szögletes darabokra vágott, párolt hús vagy a hotpotban használt disznóhús páldául buta no kakuni (豚の角煮, apropó itt a receptem! ) illetve a butashabu (豚しゃぶ ), viszont számos más sertéshúsból készült ételben ellenben a ton olvasat szerepel, úgymint tonkatsu (豚カツ), tonjiru (豚汁), etc.  Szóval következzék a lajstrom alább: 背脂（せあぶら）: hátszalonna ロース : karaj 肩ロース （かたロース ）: tarja 鞍下　（くらした）hátszín ヒレ vagy フィレ : szűzpecsenye 頭　（かしら）:fej 耳 :

Viszonylag sok halat eszünk az évben, minden héten van 1-2 "hal nap", de az év nagy részén fogyasztott halak nagy része viszonylag szűk palettán mozog - lazac, tonhal, buri (japán sárgafarkú), hokke (atka makréla), nyáron mondjuk ayu , etc. - de ősszel igencsak kibővül a repertoár. A hét elején vettem sanmát (makrélacsuka), nagyon jó volt, ma pedig két maaji (まあじ / 真鯵, leánykori nevén japán ló-, és vagy fattyúmakréla ) kokettált velem a pult mögül, megkértem az eladót, hogy kapja ki a belsőségeket, kérdi hogy készíted, sós grillen ( shioyaki , 塩焼き)? Mondom igen, ez a terv, oké akkor kikapja a zengót (ゼンゴ, vagy 稜鱗/楯鱗), ami az oldalán található kemény pikkely, ugyanis ez egy tüskésmakréla féle. S így már csak sütni kell. Beraktam még a kosárba egy csomag hotatét (ホタテ、帆立貝), amit óriás Ezo kagylóként is neveznek az angolszászok, amúgy fésűkagylóféle Japán északi részéről. És egy doboz Sapporo Classicot , mert Hokkaidō napok vannak a boltban, és az amúgy csak Hokkaidōn árul

Zhèng Chénggōng (郑成功 / 鄭成功, 1624-1662) első hallásra talán nem sokat mond, de Koxinga neve hallatán ( 国姓爷 / 國姓爺, pinyinben Guóxìngyé vagy Pe̍h-ōe-jī átírással Kok-sìng-iâ, mi utóbbi holland közvetítéssel eredményezte a Koxingát) már máris ismertebb figuráról beszélhetünk, már ami a világ nyugati féltekét illeti. Ő volt ugyanis az a császárhű, Míng-lojalista hadvezér, aki mindvégig ellenállt a mandzsu Qǐng-dinasztia hódításának, és folyamatos harcokba bonyolódott velük a XVII. században Kína délnyugati partjainál. 1661-ban győzelmet aratott a tajvani holland helyőrségen, majd leszármazottjai (鄭氏) egészen 1683-ig, Tungning királyság néven (Dōngníng Wángguó, 東寧王國) uralták Tajvan egy részét. 早年生活 - Korai élete Koxinga 1624-ben született a japán Hiradóban (平戸), a korabeli Hizen tartományban (肥前国), mely a mai Nagasaki és Saga prefektúrákat foglalja magában. Apja Zhèng Zhīlóng (郑芝龙 / 鄭芝龍, 1604-1661), keresztény nevén Nicholas Iquan Gaspard , befolyásos kínai kereskedő-kalóz-hadvezér-politik

Az atomcsapást megelőzően Hiroshima (広島) városa mind ipari , mind hadászati szempontból egy igen jelentős városnak számított. Számos fontos hadosztály állomásozott a környéken, köztük a legfontosabb a Shunroku Hata (1879 - 1962, 畑俊六) tábornagy Második Hadserege (Dai-ni Sōgun, 第2総軍) is, mely gyakorlatilag egész Dél-Japán védelmét irányította.  Hiroshima nyüzsgő belvárosa az atomcsapás előtt A Második Hadsereg köteléke mintegy 400,000 főt számlált, többségük jóllehet Kyūshū szigetén állomásozott, hiszen innen várták a szövetségesek invázióját, a sereg főhadiszállása azonban a hiroshimai várban volt.　Hiroshima városa fontos logisztikai és ellátó hely is volt egyben a japán hadsereg számára, de kommunikációs központként is funkcionált, nagy forgalmú kikötővel.  A Motoyasugawa (元安川) folyó, és az eredetileg a megyei kereskedelmi kiállítócsarnok épülete, melynek maradványai ma Atombomba dómként ismertek A városban a hadiipar számára repülők , hajók , bombák , kézifegyverek alkatrészeinek