Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

摩梭人的走婚文化 - avagy a Mósuō "gyalogló házasság"

Maradva Yúnnán​​-nál, egy másik kínai nemzetiség, a 摩梭 Mósuō-k egyedülálló matriarchális társadalmának egy szintén érdekes tradíciójára, a zǒuhūn-ra​ (婚, egyéb elnevezésben Ā​xiàhūn​ 阿夏婚) vagyis a "gyalogló-házasságra" lesz kitérő.

A zǒuhūn voltaképpen egy yī​yè​qíng​ (一夜情), "egy éjszakás érzelem", s arról szól, hogy házasságkötésnél a férfi elgyalogol az ara házába, ott tölti az éjszakát, majd a felkelő nappal együtt távozik, látszólag a promiszkuitás jellegét öltve, ám nem pusztán erről van szó.

Hagyományosan a
Mósuō​​ asszonyok tetszőlegesen meginvitálhatták magukhoz egy éjszakára a férfit, ki iránt érdeklődést mutattak, viszont ezen afférok többnyire titokban, s az éj leple alatt zajlottak: a férfi sötétedés után érkezett [a 11-es buszon (十一路车), mely alatt a modern szlengben lábbusz értendő, ergo a saját lábán, innen a "gyalogló házasság" elnevezés]; és a rózsaujjú hajnal cirógatásával távozott a kora reggeli órákban.

Tehát a Mósuō hölgyemények számára magától értetődő volt, hogy vágyuk szerint cseréljék partnereiket - ily mód mindössze egy szexuális partner ritkának számított. Egyes Mósuō asszonyságok egyidejűleg több férfit tartottak pórázon, amit az antropológusok "szeriális monogámiának" neveznek, miként az így létrejött kapcsolatok élethossziglan konzerválódhattak.

S mindattól függetlenül, hogy effektíve megházasodtak, ez paradox mód korántsem jelentette az összeköltözést: a férj soha nem költözött a nő családjához vagy vica versa; mindketten folytatták életüket saját családjukban, s nem vállaltak felelősséget egymás iránt. Magától értetődően vagyonmegosztás sem ment végbe.

A férfiak szerepköre e matriarchális társadalomban igencsak leszűkített, a gyermekek sokszor nem is tudták, kitől származnak. Amennyiben az apa részt kívánt venni a gyermeknevelésben, ajándékokat vitt az anya családjának, s bejelentett e szándékát. Ezzel bizonyos fokú státuszhoz juthatott a nő családján belül, viszont továbbra sem lehetett annak része.

Ennek tükrében azt gondolhatnók, a férfi kibújhatott minden gyereknevelési kötelessé alól, viszont ez nem teljesen így volt, ugyanis a saját családjában - vagyis a lánytestvérinek - született gyermekek gardírozásában felelősséggel osztozott. Ekképp a gyermekek a nagybácsik, nagynénik és unokatestvérek gyűrűjében nőttek fel.

A különös családi struktúra ellenére a gyalogló házasságok rendszere nagyfokú stabilitást mutat, par exemple a válás neuralgikus kérdésköre itt ugyebár nem játszik, a született gyerekek felügyelete a tág rokoni kapcsolatok végett adott (az anya családjára korlátozódik); valamint a vagyonmegosztás hiánya is számos problémát küszöböl ki. A szülök esetleges halála esetén is a kiterjesztett családi kapcsolatok útján lesz biztosítva a gyerek további sorsa. Mindennek eredményeként a nemek közti egyenlőség példája valósul meg.

Az idők viszont a Mósuō-k számára is változnak. A modernizáció előrehaladtával, s az infrastruktúra kiépítésével egyre inkább adottak a turizmus feltételei: járható utak, s a Lúgū-tó (泸沽湖) legeldugottabb szegletei is kapcsolatban állnak egymással. A turisták pedig meglehetősen felbolygatták az egykori életvitelt, a földművesek felhagytak munkájukkal, s idegenvezetőknek álltak, a nők tradicionális öltözetükbe bújva készítenek képeket az erre tévedtekkel. A fiatalok körében egyre inkább felhagyóban vannak a szokások, köztük a gyalogló házasságé is. Egy helyi asszony panaszkodásában: "ezt az életformát szántam lányaimnak, és unokáimnak, de nehéz megmondani, hogy e tradíciónk fennmarad-e a távoli jövőben. Részemről mindent megteszek, hogy a jövő generáció is ily mód éljék életüket."

Csak mint érdekességképpen, házsártos feleség (母老虎) birtokában a kínai férfiak gyakorta emlegetik fel a Mósuō férfiak jó sorát...

Extraként egy rövidke dokumentumfilm róluk.

Megjegyzések

  1. Ez érdekes volt!
    Ezek a 摩梭-k azok a 摩梭-k, akik a 納西-kkal vannak atyafiságban, és egy érdekes képírás-jellegű írást használnak? (majd arról az írásról is kéne már írnom egy bejegyzést).

    VálaszTörlés
  2. Pontosan! Láttam képeket az írásukról, vevő lennék arra a bejegyzésre! :)

    Közben találtam egy érdekes blogot, ami Joseph Rock életéről, kínai tripjéről, illetve munkásságáról szól, ő foglalkozott ugyanis először a 摩梭 és 納西 kultúrákkal, de ezenfelül még számos Délnyugat-Kínában élő nemzetiséggel; arról nem is beszélve,hogy alapjáraton botanikus volt:
    http://drjosephrock.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  3. Köszi a linket!

    Ok, akkor májusban lesz egy 东巴文-s bejegyzés :)

    VálaszTörlés
  4. bitxəšï vonatkozó bejegyzése: http://fubito.blogspot.com/2011/05/naxi-iras-1.htm

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…