Doufukuai

A kínai családneveknek éppoly hosszú történettel rendelkeznek, mint maga az ország. A család/nemzetségnevek xìng (姓)/ xìngshì (姓氏) az adott illető személyes történetére utaltak, s az adott névvel  - míng (名) - szemben nem lehetett változtatni rajta. A családnév gyakorta szolgált a büszkeség és becsület szimbólumaként, mely a tiszteletre méltó ősök vérrel-verítékkel szerzett dicsőségét örökíti tovább.  A 姓 xìng írásjegye a nőből (女) és a születésből (生) tevődik össze, ergo a nő gyermeket szül jelentéssel bír, aminek magyarázatul a kezdeti matriarchális társadalmat, vagy klánszövetséget (母系氏族社会) hozzák fel, melyben a nőknek meghatározó szerepe volt. Egyébiránt a legkorábbi kínai családnevek szinte mindegyike rendelkezik  nőgyökkel - 女 -, pl.: Yáo (姚), aminek magyarázatul szintén a matriarchális társadalom szolgálhat. Ezekben a korai időkben a gyermekek ugyanis az anyjuk családnevét örökölték, csak a patriarchális társadalom fejlődésével együtt vált elterjedtté, hogy az utódok apjuk

Kissé furcsán hangzik. A minap azonban beleütköztem a 米国/べいこく kifejezésbe, mely a alatt a " rizs országát " is érthetnénk. Természetszerűleg valamelyik kelet-ázsiai, de legalábbis ázsiai országra asszociáltam volna, így igen meglepődtem, amikor a szótárban Amerika állt a jelentés mellett.  Amerika a rizs országa?!  egy japán fórumozó is fennakadt ezen: “アメリカはなぜ「米国」－米の国なのでしょう？米を主食としている国ではないのにどうして米の国なのでしょう。"  Amerika [a rizs országa] -hogy lehet a rizs országa? A rizsre nem meghatározó ételként tekintő ország hogyan lehet a rizs országa?! Hát ez az.  A válaszért ráadásul Kínába kell visszamenni.  Ám először is tudniillik, Amerika ugyebár Americo Vespucci után kapta nevét, aki 1501-1502 körül kijelentette: új földrészről van szó Amerika esetében. Martin Waldseemüller német térképész 1507-es világtérképén nevezik először Amerikának az új kontinenst.   Néhány évtizeddel később, az olasz jezsuita, Matteo Ricci (利玛窦) atya 1582-ben Dél-Kínába,

A kínai nyelv mintegy 1.3 milliárd ember anyanyelve, a kínai Népköztársaság, a Kínai Köztársaság (Taiwan), Szingapúr hivatalos nyelve, mi több az ENSZ hivatalos nyelveinek egyike is egyúttal. Standard változata - pǔtōnghuà (普通话) - az egykori hivatalnoknyelv mintájára kialakított, javarészt az északi nyelvjárásokon alapuló nemzeti nyelv. Kína nyelvi egységének nagy kérdése, hogy regionális változatait pusztán nyelvjárásként, vagy önálló nyelvként kell-e tekinteni: számos kutató önálló nyelvként kezeli Kína nyelveit, melyeket összefoglalóan sinitikus nyelveknek nevezünk.  A kínai nyelvet története során elsősorban a Kína területén élő han népesség használta, mivel azonban a kínai kultúra igen nagy hatást fejtett ki mind a kelet-ázsiai, mind a délkelet-ázsiai régióra, ezért a Kína területén élő egyéb népek (köztük a mai nemzetiségek is) gyakorta második, vagy akár első nyelvként beszélték. Ezen túlmenően számos környező nép (japán, koreai, vietnami) írástudó elitje számára évszázad

A mai kínaiban használt le 了 partikulát illetően két változata ismeretes. A le1 egy cselekmény egészének végbe mentét, mondatbeli állítás lezárását jelöli, míg a le2 a cselekvés teljességét/lezárását, új állapot beálltát, állapotváltozást fejez ki. 我吃了饭了 - az első le perfektív aspektusjelölő (perfective-aspect suffix), a mondatvégi le perfektum aspektusjelölő (perfect marker): az 'evés' cselekvése végbement, a szituáció megváltozott. 吃饭了 - az állapot megváltozott, de a cselekvés nem feltétlenül záródott le (lehet, hogy folytatja az evést, lehet, hogy befejezte) 吃了饭  - 'evett' a 吃了饭 mondatvégi le nélkül nem hangzik teljes állításnak. Aspektusjelölőként a le1 közvetlenül az ige után kell kerüljön, míg a le2 előfordulhat ige, főnév, vagy határozói elem után is mondatvégi pozícióban (vö. igei-mondatvégi le).  le1  A 了 partikula használata feltehetően a 了 közép-kínai szóbeli használatára vezethető vissza, egészen addig nem volt elterjedt. Forrásának, va

A nǚshū (女书/女書), vagyis a nők írása egy, anyáról lányára továbböröklődött, kizárólag nők által használt egyedi írásrendszer volt, Húnán tartomány déli Jiāngyǒng járásában (江永县), valamint a nem túl messzi területeken, így  Guìlín -ban (桂林) is. Eredetileg qīyánshī (七言诗) versformában íródott, mely alkotás vagy összesen hét szótagot tartalmaz, vagy nyolc/négy soros vers soronként hét szótaggal/írásjeggyel. A nǚshū leginkább nászajándékok (婚嫁礼物) tárgyain lelhető fel, így legyezőkön (扇面), kendőkön (布帕), különböző hímzéseken (绣) etc., ebből adódóan elnevezései közé tartozik a xiùzì (绣字), pàshū (帕书) és gēshàn (歌扇) is, de sāncháoshū (三朝书) és zhǐwén (纸文) titulus alatt szintén a nők írását értjük.   Történetét tekintve, az ősi Kínában a női emancipáció egy kevéssé ismert fogalom volt, s a szebbik nemet kizárták a közoktatás alól, mi több a nők taníttatása afféle extravagáns dolognak számított. A társadalomban betöltött korlátozott funkciójuk nem tette indokolttá az írás-olvasás elsajátít

Miután bitxəšï  megvizsgálta a japán-, pontosabban yokohama-pidgin t, jelen hasábon a kínai-pidgin kerül terítékre. A pidgin alapvetően egy strukturálisan leegyszerűsített, funkcionálisan korlátozott nyelv, melynek nincsenek anyanyelvi beszélői. Ettől függetlenül mégis milliók nyelve volt, adott esetben az a mai napig (Új-Guinea, kreol nyelvek, etc.).  A pidgin ugyanis egy olyan kommunikációs rendszer (交际语言, érintkezési nyelv), melyet a közös nyelvi háttérrel nem rendelkező, ám egymással kereskedelmi okokból kifolyólag beszédet folytatni kényszerülő csoportok fejlesztettek ki. A pidgineket  szokás volt ideiglenes, keverék (混合语), vagy marginális nyelvnek nevezni: szókincsük korlátozott, s természetesen kevesebb szerepet tölt be, mint azok a nyelvek, melyekből kialakultak.  Írásban először 1850-ben jelent meg a pidgin, eredetére vonatkozólag a következő szavakat vetették fel: az angol business szó helytelen kínai (kantoni) kiejtése az angol pigeon (galamb) - a galamb alkalmas a

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból . When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well. The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet. In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had abou