Doufukuai

Miután tegnap ismételten megnéztük az Ellenséges vágyakat (色, 戒), gondoltam egy kicsit utánajárhatnánk a 30’-as évekbeli Shanghai Kuomintang-maradványainak . Rövid kutakodás után egy érdekes dologra bukkantam, miszerint a 30-as évek Kuomintang reformhullámokban egy várostervezési koncepció (大上海计划, „ a nagy Shanghai tervezet ”) is felütötte fejét, egészen konkrétan Csang Kaj-sek-ék (Jiang Jieshi) egy új városközpontot kívántak létrehozni távol a város közepén tanyázó külföldi koncesszióktól. Ennek lenyomatát pediglen még manapság is számos épület őrzi. Elsőként is érdemes metróra pattannunk, és a 8-as vonal Xiangyin-úti ( 翔殷 ) megállójához kell zarándokolnunk, majd a 4-es kijáraton a Changhai-út ( 长海路 ) majmok-bolygójában elindulva a Changhai kórházat kell keresnünk.  Ha megtaláltuk, a Changhai út felőli bejáraton egyenesen haladunk a kórház komplexumán belül az első kereszteződésig, ahol jobbra térünk, és útközben már megpillanthatjuk a manapság a kórház egyik effektíve várót

Alapvetően tévhit Shanghairól, hogy a XIX. századot megelőzőleg pusztán egy jelentéktelen halászfalu lett volna [balra a térkép a fallal körbevett Shanghait ábrázolja 1817-ből], ugyanakkor 1845-előtt (vagyis az ópiumháborúk ill. Kína megnyitása előtt) Shanghai városa 2.04 km2-nyi területre korlátozódott, művelés alatt álló földekkel, ingoványokkal, és keletről a Huangpu-folyóval (黄浦) határolva. Az eredeti városközpontot tehát erődített fal vette körül mintegy 4,5 kilométer átmérőben, hét őrzött kapuval. A belső utcák északról délre, ill. keletről nyugatra szelték át a várost, mint ahogy a hagyományos kínai városok többségében, így Beijingben is. Persze a kortárs Beijinghez viszonyítva jóval szerényebb kiterjedésű volt, miként anno politikai és gazdasági tekintetben sem vehette fel a versenyt a fővárossal. A szűk utcácskák aligha tették lehetővé a kocsikkal való közlekedést, a lakosok többsége halászattal, só-, és textilkereskedelemmel foglalkozott, laowainak nyoma sem volt. Shang

Nézd már, halandók, hihi!  Első városnézéses napom után késő estig vártam barátaimra, akik szintén hozzám hasonló körülmények között futottak be, addig is a hostel utazóival eszme-cseréltem, megtudakoltam mivel, merre, hogy érdemes másnap menni a Sárkánykapu barlangszobrászatának levadászásához. Első hallásra talán nem hangzik túl izgalmasnak, barlangszobrászat ?! De elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem véletlenül szerepel a placc az Unesco világörökségi listáján.  Tang-kori kő-catwalk Másnap reggel Katjáéknak is szereztünk az enyémhez hasonló vip vonatjegyeket, aztán felszálltunk a 81-es buszra (de az 53-asra is lehet), melynek a végállomása Longmen. Az embertömeg csak úgy tódult, hömpölygött előre, egészen a jegyirodáig, az egész világon nem vártak annyian az iphone 5-re, mint a longmeni jegypénztárnál belépőre. (Főleg, hogy az előbbi Kínában már rég megjelent 笑.) A legrövidebb sor a rokkantak és idősek kedvezményes pénztárához vezetett, így oda soroztunk be mi is, am

Amennyiben Shanghai egyik legizgalmasabb arcát szeretnénk szemrevételezni, a korábbi francia negyed (法租界) a legjobb választás lehet. Elegáns mégis lezser, archaizáló mégis előremutató, egyszóval teljesen eklektikus. Valaha kalandvágyók, forradalmárok, gengszterek , prostituáltak, írók, művészek és életművészek életének színtere - a negyed neve ellenére ugyanakkor nem éppen franciák, sokkal inkább angolok, amerikaiak, fehéroroszok, és kínaik hajdanvolt képviseletében.  A Lujiazui tündöklő, rátarti felhőkarcolóinak vakításától távol a francia negyed afféle árnyékosabb, szelídebb megnyilvánulása a várostervezésnek, teljes egészében európai jellegű utcák és épületek (pontosabban jobbára az 1910-1930-as években felhúzott villák) között járva-kelve könnyen otthonosan érezheti magát, már ami az atmoszférát illeti. Az egykori francia koncessziót ma a Luwan (卢湾区), Xuhui (徐汇区), Changning (长宁区), illetve a Jing'an (静安区) negyedek fedik le. E negyedek közlekedési csomópontjában fekszik

Pár nagyszerű video az egyik kedvenc városomról, Shàng​hǎi -ról. Az Urbs Aeterna azt hiszem, Shàng​hǎi kapcsán új fogalmat nyert. Miként Shàng​hǎi nem pusztán Kína álmát éli, de elképesztő dinamikája tempót diktál a világ többi részének is. Külföldiek egykori s mostani játszótere, a Kelet többszörös szajhája, hol hazai iparmágnások állítanak szárnyaló emlékművet a kapitalizmus, - és saját maguk számára, pihenést s megtorpanást hírből sem ismer. Shàng​hǎi egyszerűen eltűnik a visszapillantóból, ahogy tövig nyomva a gázt süvít a az elképzelt jövő felé olyan sebességgel, mit fenntartani már-már lehetetlen. Bár Shàng​hǎi kapcsán eltörölhetjük a szót: lehetetlen. Újabb és újabb beruházások nyílnak hétről-hétre, miközben a gyorsan fejlődő középosztály még sokszor dolgozik hetente hét napot a jobb jövő reményében. Shàng​hǎi-t inkább Hong Kong-hoz szokták volt hasonlítani, mintsem Běi​jīng -hez: itt nincsenek piperkőc palotaegyüttesek, inkább esetenként európai stílusú városkép je

A kínai kocsmológia sorozat hatodik epizódjában Nán ​ jīn g egyik ír-skót kocsmája, a Finnegans wake (芬尼根酒吧) kerül terítékre. Tiánmì, kedves kínai barátom dolgozik itt, s erőlködött állandóan, hogy lecsekkoljuk a helyet. Első alkalommal viszont konstatálhattuk, hogy a hely célközönsége nem éppen liúxuéshēng-ből áll; hanem olyan Nán ​ jīn g-ban dolgozó ötvenes írekből, skótokból, és angolokból, akik egy este alatt képesek elinni éves ösztöndíjunknak megfelelő összegeket. Mindazáltal itt valóban whiskey-t mérnek: mivel nem ismerek túl sokat, legelőször az itallapot böngészve gondoltam a Chivas jó választás lehet, mire a Ian , a tulaj csak röhögött rajtam, hogy igazi whiskey -t igyak már, így rábíztam a választást. És nem kellett benne csalódnom, mert ilyen whiskey -t tényleg nem ittam még! A választék óriási, még egy írországi kocsmában is megállná helyét, Kínában és Nán ​ jīn g-ban viszont egészen unikális. Talán ebből adódik, hogy kurva drága is egyúttal. Ergo ha írek, skó

Nem túl rég facebook-on keringett egy anakronisztikus kínai disco-s videó, miszerint " így buliznak a kínaiak ", és valamennyi hozzáértő - Kínában, vagy kínai klubokban persze sosem járt - lelkesen megerősítette, mily csicskák is ezek . Akkor határoztam el, hogy amennyire tudom, dokumentálom többnyire Nán ​ jīn g -i, illetőleg Shàng​hǎi -i partiélményeimet, némi ízelítőt adva abból, hogy hogyan is buliznak a kínaiak valójában... Eisun Bar , Nán ​ jīn g (艾尚酒吧, 南京1912街区13号楼). [Szlogenjük: 爱上艾尚] zánmen chúqu wánr ba! (咱们出去玩玩吧!) - húzzunk bulizni! Mazzo 2 , Nán ​ jīn g (玛索国际娱乐 , 太平北路1912街6号楼地下1层) bù zuì bù guī (不醉不归) - nem részegen nem távozunk - ergo addig senki nem megy haza, míg be nem rúg! Eisun Bar , Nán ​ jīn g - első félévben kokin-kínai cimbikkel gya korta megfordultunk ott. nǐ xiǎng qù nǎr wánr? (你想去哪儿玩儿?) - hova akarsz menni bulizni? zánmen...ba! (咱们...吧!) - menjünk/csináljunk [ige] -t! pàoba (泡吧) - literálisan klubba mártózni/klubokban ázni, vag

Shàng​hǎi immáron sokadszorra. Szeretem ezt a várost. Mely ugyan korántsem egy autentikus kínai város, sokkal inkább a Föld nációinak létteret adó világakol, mely első blikkre talán visszataszítónak hathat, valójában pedig minden képzeletet felülmúl. Nehezen hagytam ott Nán ​ jīn g -ot, de mindig nagy izgalommal utazok Shàng​hǎi-ba, miként a felfedezésre váró zegek-zugok, korzók, negyedek száma nem ismer limitet. Eltölthetsz két napot, két hetet, két évet, húsz évet Shàng​hǎi-ban, de sohasem fogod megismerni teljes igazában. Talán pont ebben rejlik e rátarti s kissé groteszk urbanisztikai gargantua minden mocskos bája. Shàng​hǎi kámforos vákuuma magába szippant minden lelket, majd egészen más formában köpi ki, minthogy elragadta. " Kelet szajhája ", véleményemben ez a legrávalóbb titulus: valami félhomályon átívelő neonhídon elegánsan lépkedő, füstködös egzotikum leple alól kivillanó vonzó női lábak, afféle letűnt korok kéjvonaglásának futurisztikus újraértelmezése

S ugyan a Nagy Falat nem lehet látni az űrből , Shàng​hǎi-t bárhonnan lehet látni, s e város emberlelkek millióinak makrokozmosza, tulajdonképpen Kína sajátos univerzuma, mondhatni az űr maga. Kína egyértelműen legvibrálóbb gigapolisza, a voltaképpeni igazi Kína - csakhogy ez az "igazi Kína" kép minden bizonnyal kissé másképp él fejünkben. Látszólag évezredek alatt épült, de Shàng​hǎi mintha tegnap született volna, afféle elsőbálozó álcájú végzetasszony. Itt nincsenek grandiózus történelmi csemegék , királysírok , ősi templomok , miegymás, az ide érkezőknek a jövő nyit kaput: "az eget érintő nagy épületek" - mó ​ tiān ​ dà ​ lóu-k (摩 天 大 楼) rántják a földre a felhőket, a suo placito emelik a várost a felhők közé, versenyt futva az esztendőkkel. Shàng​hǎi csillaga ég, villog, nem pusztán világlik. A cselekvés városa, nem az ideáké. A Shàng​hǎi-iak gyakorta csevegnek semmiségekről, de amiről a valódi tárgyalások folynak, az a pénz . A modern Kínát mozgató

Běi​jīng -i tripünk harmadik napján kissé visszavettünk az erőltetett menetből, és a Nyári Palota - Yí ​ hé ​ yuán (颐 和 园) felé vettük az irányt, mely egyike Běi​jīng legfőbb attrakcióinak. A Nyári Palotára minimum egy fél napot kellett szánnunk, sőt, még egy kicsivel többet is. Manapság turistákkal agyonra megtömve, kis zászlós belföldi cserkészcsoportokkal van körbeandalogva az Yí ​ hé ​ yuán, mely rengeteg templommal, kerttel, tóval, sétánnyal egykor a császárok játszóterét képezte. A Tiltott városban nyaranta igen erőteljesen túlfűtött hangulat uralkodott, már csak az elviselhetetlen hőség miatt is, ezért a perzselő napsugarak a császár seggét megégetendő elkerülése végett az éppen aktuális huáng ​ dì-t a hűvösben való kapálás helyett a Nyári Palota felkeresésére ösztökélték. Qián ​ Lóng ( 乾 隆) császár elgondolása szerint a Nyári Palota nem volt elég tágas kiscsaládjának, ekképp regnálása alatt jelentős plasztikai műtéteken - kifejeze tten a megnagyobbításra fókuszál

不到长城非好汉 Bù ​ dào ​ cháng ​ chéng ​ fēi ​ hǎo ​ hàn ​ - ki nem mászta meg a Nagy Falat, az nem igaz kínai. A Nagy Fal , Cháng ​ chéng ( 长 城 ), vagy Tízezer lǐ ( 里 ) fala- Wàn ​ lǐ ​ Cháng ​ chéng (万 里 长 城 , egy lǐ hozzávetőlegesen 500 méter) szórványai az északai Liáo ​ níng provinciából a Gān ​ sù -béli Jiā yù guān ​​-ig kanyarognak végig a Góbi-sivatagban. Az általános történetírás előszeretettel hangsúlyozza a fal egységességét, tévesen. Az "eredeti Nagy Falat" több, mint 2000 évvel ezelőtt kezdték el építeni, a Qín ​-dinasztia (秦 ) [i.e. 221-207] korában, Qín ​ Shǐ ​ huáng , az első tökö s császár regnálása alatt. Tulajdonképpen a nomádok portyázásait feltartóztatandó, különböző királyságok által emelt falszakaszokat köttették össze. Az erőfeszítés emberek százezreit vette igénybe - köztük nagyszámú politikai fogolyét - tíz éven keresztül Méng ​ Tián ( 蒙 恬) generális babusgatása alatt. Becslések szerint 180 millió köbméter döngölt földet haszná lta k f