Doufukuai

A nyugati világban megszokott kulturális gyakorlat, hogy a vizet hidegen isszák, mondjuk egy forró nyári napon, meg egyébiránt is egy pohár friss, hideg víz képzete igencsak üdítően hat. Ezzel szemben Kínában hidegen inni a vizet legalább annyira furcsának hangzik, mint Nyugaton az, hogy Kínában többnyire forrón. S hogy milyen okai lehetnek ennek? 1., Egészségügyi Először is, a kínai orvoslás szempontjából kiindulva a forró víz ivászata több szempontból is előnyös: kínai feltételezések szerint a forró víz segíti az emésztést, mivelhogy könnyebben bontja le a zsírokat, mint a hideg folyadékok, és könnyebben bontja szét a szilárdan bevitt táplálékot. Segíti a vörösvérsejtek termelődését, etc. Ráadásul, a forró víz segít méregteleníteni a testet, valamint a légzés tisztításában is hasznos, mert tisztítja az orrüreget és a torkot a slejmtől és másegyéb kevésbé kívánatos endoplazmának látszó tárgyaktól. A baidun olyan lista van erényeiről, hogy eszerint gyógyszerekre se lenne sz

Ősi kínai szokás holdújévkor a taoista és népi folklórból ismert kapuőrző istenségek (门神) képmásainak bejárati ajtóra való aggasztása a különböző ártó démonok és más nem kívánatos rosszakaró entitások távol tartása, illetőleg a család békéjének-védelmének szakszerű ellátása végett (驱邪). A kapuőrzők képei az újévi tekercsek (春联) mellett szintúgy az ajtókra kerültek - illetve kerülnek a kínai újév estéje (大年三十日) vagy az azt megelőző napon, melyeknek dekoratív értéke sem volt elenyésző.  A népi hitvilágból később a taoizmus is panteonjába emelte e védelmező-szerencsét hozó isteneket, egyúttal áldozati felajánlásokat is bemutattak számukra, az istenségekről már a Szertártartások könyvének az Áldozatok rítusai (礼记·祭法) fejezetéből is kitűnik, a nép körében már a Qin-kor előtt egy szélesen elterjedt képzetről kell beszélni. A hegyek és tengerek könyve ( 山海经) hozzávetőlegesen 2300 éve írt mitikus elemekkel megspékelt geográfiai műve, mi több bestiáriumja szerint a végtelen óceán közep

Ez évben augusztus 31-e a kínai holdnaptár szerint a hetedik hónap 15. napja, mikor is (elsősorban) buddhista szerzetesek és hívők a szellemünnepet (鬼节), effektíve a kínai halottak napját ünneplik. A szellemünnep a kínai népi legendákban gyökerezik, miszerint e nap az alvilág kapui megnyílnak, és a szellemek huszonnégy órás kimenőt kapva kedvükre kóborolhatnak a földön.  Az ünnep számos tradíciót vegyít magában, a buddhistákon kívül a taoisták (中元节) számára is fontos nap a hetedik hónap tizenötödik napja. Az emberek ilyenkor imádkoznak a halottak elkalandozó lelkeiért, lótuszgyertyákat gyújtanak és  úsztatják végig azokat a folyókon,  ételáldozatot mutatnak be a templomoknál, megetetik az éhező szellemeket (放焰口), (korábban a falusiak saját terményeikkel, állataikkal járultak hozzá a bőséges felajánlásokhoz) etc. Rendszerint valamennyi falu saját szerzetese végezte a vallási szertatást, melynek célja a szellemek segítése volt, hogy békében találják meg helyüket (超度). Régebben sz

Egy város személyes karakteréhez nagymértékben hozzájárul saját városi legendagyűjteménye is, nincs ez másképp Kína nagyvárosai esetében sem. A városi legendát kínaiul dū shì chuán qí-nek (都市传奇) szokták fordítani, s ezekből a legtöbbel érhető módon a legnagyobb kínai város, Shanghai rendelkezik. Ezek közül is az egyik legismertebb a Yán'ān úti felüljáró sárkányoszlopának legendája (延安路高架龙柱). A sárkányoszlop legendája az 1990-es évek végére megy vissza, Shanghai egyik legfontosabb felüljárójának, a Yán'āngāojiàlù (延安高架路) építkezési munkálatainak kezdetével. Az építkezés egy óriási projekt volt, ennek ellenére gördülékenyen haladtak a munkálatok, míg el nem érkeztek egy hatalmas kereszteződéshez a Chéng​dū útnál (成都路), mely két fontos útvonal összekapcsolásával alapvetően kívánták megváltoztatni a város közlekedési túlterheltségét (交通拥挤).  A felüljáró mérnökei egy fő tartópillért terveztek annak középső szekciójához, ám akármennyire is próbálkoztak, egyszerűen nem bír

Cui Jian ( 崔健), vagy ahogy manapság ismert, az 'Öreg Cui' ( 老崔 ) egy generáció hangja és példaképe, a kínai rockzene úttörője, illetve az első kínai előadó, ki maga szerzi rockszámait, ezért is volt szokás a kínai rock atyjaként (中国摇滚教父) tekinteni rá. Zenészcsaládban nőtt fel Běijīngben, koreai származású apja után 14 éves korában maga is trombitázni tanult, 20 éves en már a Běijīngi Filharmonikus Zenekarban játszott. A 80'-as évek beli Běijīngben találkozott különböző nem hivatalos csatornákon, úgymint a turisták, külföldi diákok által kazettákon behozott nyugati rockkal, rock'n'rollal, mely a fiatal Cui Jiant is megfertőzte, Simon & Garfunkel  és John Denver volt leginkább hatással rá, s elkezdett gitározni tanulni.   1984-ben, hat zenésztársával alakította meg első együttesét - ' Hét funérlemezt ' (七合板乐队) - a hét zenész bandáját, az együttes tagjai hozzá hasonlóan klasszikus zenei képzettségben részesültek,  zenéjük a Beatles (甲壳虫), Rollin

A han kínaiak - Hàn ​ zú (汉族) - Kína népességének 92%-át kitevő népcsoport, ergo egyenlőnek tekinthető a ma kínaiként ismert néppel. Civilizációjuk folyamatosan fennáll az írásos történelem mintegy 3000 esztendeje óta, gyökereik azonban még messzebbre, a történelem előtti neolitikus kultúrákra vezethetőek vissza.  A han nép őshazája a Sárga-folyó medencéje volt, az i.e. XXI. évszázadban, a zhōng ​ yuán ( 中原 ), azaz a ' Középső síkság '  (a Sárga-folyó középső és alsó folyása, a mai Hé ​ nán tartomány, Shān ​ dōng nyugati része, Shān ​ xī és Hé ​ běi déli területei) adott helyet az első faluközösségeknek. A folyó által feltöltött löszhordalékos síkság, ill. a löszös talaj ideális körülményeket nyújtott a földműveléshez, a magasabban fekvő területek pedig ellátták fával és vízzel a gyarapodó lakosságot. A han kínaiak történetét lényegében kultúrájuk és a földművelésre alapozott, állandósult életmódjuk egyfajta betelepülései folyamat során fokozatosan végrehajtott expanzió

Duānwǔjié (端午节), vagy Sárkányhajó fesztivál - lóngzhōujié (龙舟节) a kínai hold naptár ötödik hónapjának ötödik napjára eső ünnep, melyeken sárkányhajó versenyekre, és nagy mennyiségű zòngzi (粽子) - ragacsos rizs , bambusz-levélbe csomagolva [alapanyagai és elkészítési módja területenként eltérő] -s xióng huángjiǔ (雄黄酒) bevitelére kerül sor; valamint különböző gyógynövények ( 菖蒲 、 蒿草 、 艾叶 ，薰苍术、 白芷 ) ajtókra függesztésére. 2008-ban helyezték vissza a nemzeti ünnepek közé, és bár elsősorban a kínai kultúrához volt szokás társítani, Kelet-Ázsia szerte ismert szokások közé tartozik. Az ünnep mindenekelőtt Qū Yuán (屈原), a kínai irodalom nagy költőjének legendájához kapcsolódik. Qū Yuán feltételezhetően i.e. 340-278 között élt, mely hatvankét év a Zhōu-kor (周朝) utolsó szakászára, a Hadakozó Fejedelemségek (战国) korára esik: ezen periódus alatt számos új elem jelentkezik, mely a Kínát egyesítő Első Császár egyeduralmát készíti elő, ill. a további fejlődést segítik elő. A Hadakozó Fejedele

Noha Kínában sem idegen a Batman - Biān​fú​xiá (蝙蝠侠), vagy a Pókember - Zhī​zhū​xiá (蜘蛛侠) alakja, a Népköztársaság domesztikus igazságtevőkben sem szűkölködik - és ez esetben nem Léi​ Fēng​re kell gondolni, hiszen rajta kívül számos fiktív karakter csodás történetét ismerjük, mind közül legnagyobb népszerűségnek talán a Sūn Wùkōng (孙悟空), ergo a Majomkirály örvend. A Nyugati utazás - Xīyóujì (西遊記) klasszikus meséjének főszereplője miriádnyi tv-sorozatban , animációs filmben , szappanoperában, etc. reinkarnálódott, hogy a regény után a képernyőkön is démonokat henteljen. Már esett róla szó, hogy a regény történetének alapját a híres Táng-kori zarándoklat adja, mely során Xuán​zàng (玄奘) röpke 18 évig tartó, vakmerő tanulmányi kirándulást tett Indiába, szent művek beszerzésének céljából. A műben buddhista, taoista, konfuciánus elemek és tanítások egyaránt visszaköszöntek, ezért is örvendett oly nagy népszerűségnek, s örvend egészen a mai napig. A Nyugati utazás univerzumából szárm

茶乃出来言曰: "诸人莫闹，听说些些。百草之首，万木之花。贵之取蕊，重之摘芽。呼之茗草，号之作茶。贡五侯宅，奉帝王家。时新献入，一世荣华。自然尊贵，何用论夸!" -  " A Tea előjön és így szól: Hogyha van is mondandótok, most az enyém figyeljétek! A növények növényéről, virágáról szólok néktek. Csipegetik a levelét, sarját szintúgy: kincset érnek. Egyszer hívják teafűnek, máskor illatos nedűnek. Hordják adóba urakhoz, a császárhoz kedvességnek; ha beérik, mindjárt viszik. Nincs nálánál becsre vénebb. Természettől híres-neves, miért dicsérje hát az ének? " - olvashatjuk a Tea és a bor vetélkedésében, Csongor Barnabás és Donga György fordításában. A Tea fenti beszólása , s tradicionális kínai pszichoaktív szerek után ildomos volna a szóban forgó italra vetni egy pillantást. A tea történetét számos legenda és történelmi esemény övezi, viszont a kínaiak szerepe - mint első aktív felhasználók - nemigen vitatott.  Természetesen nem maradhatnak el a kultúrhéroszok, többek között a tea felfedezése is Shén​nónghoz​ (神农) fűződik, ki oly sok min

Kínában a császárság* intézménye hivatalosan i.e. 221-ben kezdődött, és 1911-ig tartott, nem számítva az azt megelőző évezredeket, az olyan figurákat, mint a misztikus  Sárga Császár - Huángdì (黄帝). Az összes uralkodó felsorolását a blog terjedelme nem teszi lehetővé, mindenesetre érdeklődik  itt találhatnak egy bájos listát  Yándìtől (炎帝) Pǔyíig (溥仪). Persze nem mind volt kimagasló egyéniség köztük, de így sem nehéz kihalászni egy-egy érdekesebbet. Maga a császár - huángdì - csak Kína egyesítése után létrejött cím. Előtte a  wáng  (王) volt a régi Kína nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkező földesura, általában királynak fordítják, de talán a dukátus intézményével jobban körül lehetne határolni. I.e. 221-ben lényegében azt történt, hogy Yíng Zhèng (嬴政) legyőzte a wáng-okat, és kinevezte magát a rangban felettük álló huángdì-nek (皇帝), amit császárnak fordítunk. Felmerülhet a kérdés, hogy nem véletlenül Qín Shǐhuáng (秦始皇) egyesítette Kínát? De, ő. Yíng Zhèng  Qín Shǐhuáng , erg