A felemás japán olimpiai érmek története

Az 1936-os berlini olimpia akárcsak a mai nap kezdődő 2021-es, igencsak ellentmondással teli esemény volt. Adolf Hitler maga is személyesen részt vett a játékokon, és természetesen a náci felsőbbrendűség bebizonyításának lehetőségét vélte benne. Számos ország bojkottálta a részvételt, nem pusztán a játékokon való részvétel morális ellenérzés miatt, de a zsidó származású sportolók biztonságát illető kétségek miatt is. Mindezek ellenére is, ezen az olimpián is akadt pár megható és inspiráló esemény, az árja fajelmélet-fricskaként Jesse Owens négy aranyérme mellet két japán atléta története, mi utóbbi mint a "barátság érmei" váltak ismertté.

Mintegy 85 évvel ezelőtt 25,000 néző előtt előtt teljesítette hibátlanul az amerikai Earle Meadows 4,35 méteren a rúdugrás számát, ami elegendőnek is bizonyult az aranyéremhez. Három másik versenyző vetélkedett az ezüstéremért: Bill Sefton, szintén az USÁból, valamint:

Nishida akcióban

Shuhei Nishida (西田修平, 1910 - 1997) illetve Sueo Ōe (大江季雄, 1914 -1941) Japán színeiben. Sefton elhibázta, míg a két japán sikeres teljesítette az ugrást. A problémát viszont az jelentette, hogy Nishida és Ōe teljesen azonos pontszámmal végzett, így nem tudták eldönteni, hogy kié legyen az ezüst, kié pedig a bronzérem a két versenyző között. A versenybírák a szám megismétlésére kérték a két japánt, ők azonban ezt visszautasították.

Ōe

A két japán nemcsak világklasszis atléta, de közeli barátok is voltak egyben. Ezáltal egymás iránti tiszteletből arra kérték az olimpiai bizottságot, hogy egyszerre osztozhassanak a második helyen illetve az ezüstérmen: ennek ötletét viszont a versenybírák dobták vissza, és arra kérték a japán csapatot, hogy döntsék el egymás között, hogy ki melyik éremmel menjen haza.

bro-limpikonok 

El lehet képzelni minő dilemmát okozott ez a japán csapat részére, de végül Nishidára esett a választásuk, mint ezüstérmesre. Számos teória van arra, hogy miért, a legnépszerűbb az, hogy Ōenak csak másodjára sikerül 4,25-öt megugrania, ellenben Nishidának ez elsőre sikerült. De persze az is benne lehetett a pakliban, hogy Nishida volt az idősebb, a "sempai (先輩)", ergo pusztán az életkorából fakadó hierarchia státuszhoz dukált az ezüst, s Ōe az "öcsi" (kōhai 後輩) pedig megkapta a bronzot. A Keio Egyetem tanulója, Ōe négy évvel volt fiatalabb, mint Nishida, és egyesek amellett vannak, hogy azért is egyezett bele a harmadik helybe, mivel neki több lehetősége volt arra, hogy a következő olimpián bizonyítson, mint Nishidának.

Amire viszont senki nem számított, az azután történt, hogy a japán olimpiai csapat hazatért. Nishida és Ōe közösen mentek el egy ékszerészhez az érmeikkel, és félbevágatták mint az ezüstöt, mind a bronzérmet, és fele ezüst, fele bronzéremként hegesztették össze az érmeket, hogy ezzel is kifejezzék helyezésük felemás voltát, illetve az egymás iránt érzett megbecsülést: az érmek pediglen, mint a barátság érmei éltek tovább. Valódi bro-limpia!

Persze ez nem jelentette azt, hogy a két versenyző ne lett volna kellően kompetitív, és eltökélten készültek a következő, 1940-es olimpiára, ami Helsinkiben került volna megrendezésre, már ha nem tört volna ki a második világháború, de kitört. Az 1940-es olimpia tehát elmaradt, a következő lehetőség hogy eldöntsék ki is a legény a gáton az 1952-es olimpia lehetett volna, Ōe azonban sajnos életét vesztette a háborúban. Nishida 87 éves koráig élt, 1997-ben hunyt el. 2005-ben a japán atlétikai szövetség - melynek Nishida tiszteletbeli elnöke volt korábban - a Waseda Egyetemnek ajándékozta a felemás érmet (Nishida ott végzett), ami a mai napig ott található.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hazel Ying Lee: az első kínai pilótanő

Amikor a gonosz Miki Egér szőnyegbombázta Japánt - 1936-os propaganda film

Chiune "Sempo" Sugihara - a japán Schindler 

Yanwu Space Rock Climbing Center - kedvenc boulder klubom Shanghaiban. Vajon megvan-e még?

Egy focimeccs Shanghaiban - Drogbáé volt a főszerep!