Japán is szembenéz a gyermekrablással
A japán parlament felsőháza május 23-án hagyta jóvá a Hágai Gyermekvédelmi Egyezményhez való csatlakozását, az alsóház – a két ház közül az erősebb – már a április 23-án elfogadta a csatlakozást – írja az Aszahi Shinbun japán lap. A japán kormány bejelentése szerint a hazai jogi előkészületek – köztük a külföldre vitt gyerekek felkutatásával és a szülők bíróságon kívüli megegyezését elősegítő központi hatóság felállítását követően ratifikálják az egyezményt, 2014. márciusi határidővel tervezve – nyilatkozta Nisioka Tacusi japán külügyminiszteri megbízott. A Hágai Gyermekvédelmi Egyezményhez való csatlakozás nem fogja azonnal érinteni az elvált japán szülők jelenlegi helyzetét, ugyanakkor elemzők véleménye szerint fontos szerepet játszhat a japán társadalom és családjog átalakításában.
Nem lesz gyors változás
A Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény elfogadásával kiterjesztenék a nem japán állampolgárok közös felügyeleti jogát, olyan esetekben, amikor a gyerek a (korábbi) japán házastárs révén visszakerült a szigetországba. Az egyezmény törvénybe iktatásával a gyerekétől elszakított szülő jogi keretek között igényelhetné a gyerek visszakerülését az országba, ahol korábban éltek. Az egyezmény egy pontja viszont megtiltja, hogy a gyermek „súlyos veszéllyel” vagy belföldi erőszakkal szembenéző országba kerüljön vissza. Ezzel kapcsolatban továbbra is kérdéses, hogy a japán hatóságok mennyire fognak az erre vonatkozó bizonyítási teher eljárására hivatkozva gyermek-visszahelyezési kérelmeket visszautasítani: amennyiben a gyermek biztonságát nem sikerül bizonyítani, akkor a visszahelyezési igényeket sem lehet érvényesíteni.
Kanazumi Micsikó japán ügyvéd azt is kiemelte, hogy a gyermekvédelmi egyezmény egy további pontja alapján az egyes helyi hatóságok megtagadhatják a gyermek visszajuttatását amennyiben az ellenzi visszavitelét és elérte azt az érettséget, mely alapján tekintetbe lehet venni véleményét. Az életkor és az azzal együtt járó érettség nem egyértelmű definiálása Kanazumi szerint újabb gondokat vet fel, mivel az egyes országok eltérő nézetekkel viseltetnek ezzel kapcsolatban.
„Tudatában vagyunk, ha ratifikálják is a Hágai Gyermekvédelmi Egyezményt, számos változást kell eszközölnünk a hazai jogrendszerben, hogy értelme is legyen” – közölte Majama Juicsi felsőházi politikus. „Legalább a japán kormány felismeri ezeket a problémákat. Mi japánok erősen a hagyományok által befolyásolva tekintünk a családrendszerre. Sok időt fognak igénybe venni ezek a változások, megkezdtük a szükséges jogelőkészületeket” – tette hozzá Majama.
A jogtalanul elvitt gyermekek problémája az egyébiránt szoros amerikai-japán kapcsolatok egy kritikus pontját képzi. Anglia és Franciaország mellett az Egyesült Államok évtizedek óta követeli Japántól az egyezményhez való csatlakozást, mivel az amerikai és európai szülök – többségében férfiak – százaitól vették sajátították el gyermekük gondozási jogát japán anyák. 2010-ben az Egyesült Államok képviselőháza gyakorolt először komolyabb nyomást Japánon, amikor nem kötelező érvényű határozatban ítélte el a Japánban való gyermekek „elrablását és visszatartását”. Az amerikai külügyminisztérium felmérése 1994 óta száz gyermekrablási esetet jelentett, mindazonáltal a pontos számokat nehéz felbecsülni: egyrészről nem minden gyermekrablást jelentettek a hatóságok felé, másrészről a gyermekrablások áldozatait nehéz nemzetközileg nyomon követni, mivel Japán és számos más ország erről nem vezet hivatalos statisztikát.
Hasonló esetekben további problémát jelent a japán családjog, ami a gyermekrablásra nem tekint bűncselekményként, miután a bíróság egyetlen szülőre ruházta a gyermekfelügyeletet. Nem hivatalos kutatások szerint 1994 és 2012 között 278 gyerekrablási eset kapcsán 386 amerikai gyerek került vissza Japánba – írja Nathalie-Kyoko Stucky és Jake Adelstein a Daily Beast amerikai lap elemzésében. Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry hatalmas gondnak bélyegezte a problémát, ami megoldásra szorul.
Először 2012 márciusában Noda Joshihikó korábbi japán miniszterelnök kormánya terjesztette be a hágai egyezményhez való csatlakozási törvényjavaslatot a parlamentbe, ám az alsóház folyó év novemberében feloszlatásra került. Ennek ellenére Noda utódja Abe Sindzó idén februárban Barack Obamával való találkozója során a hágai egyezménnyel kapcsolatos támogatását fejezte ki, „A gyerek szemszögéből nézve emelkedik a nemzetközi házasságok és válások száma. Fontosnak tartjuk, hogy nemzetközi szabályok legyenek érvényben” – mondta a japán miniszterelnök.
150,000 elvált szülő veszíti el gyerekével a kapcsolatot évente Japánban
„Csak azért mert a házasság felbomlik, nem kell szükségszerűen magába foglalnia, hogy egy gyerek elveszítse valamelyik szülői kapcsolatát” – nyilatkozta John Gomez, a nemrégiben alapított Kizuna nonprofit szervezet vezetője, mely az elszakított szülők és gyermekek újbóli találkozását, illetve a gyermekek emberi jogainak védelme érdekében fejti ki tevékenységét. Gomez megjegyezte, hogy számos gyerekorvos és gyermekgondozási szakértő kitart azon véleménye mellett, hogy a gyermek fejlődése számára kedvezőbb, ha mindkét szülőjével fenntartja a kapcsolatot azok válását követően is.
A japán társadalomban azonban bevett szokásnak számít, hogy a válást követően pusztán az egyik szülőre száll a jog, hogy felnevelje a gyermeket, ez pedig az esetek túlnyomó többségében az anya. A japán polgárjogi törvénykönyv 766-os cikkelye alapján a családjogi bíróságnak kell eldöntenie, hogy kinek kell a későbbiekben a gyerek gondját viselni. A látogatás gyakoriságáról vagy bármi egyéb a szülő és a gyerek közötti kapcsolatról szintúgy a bíróság dönt, megosztott gyermekfelügyeleti jog azonban Japánban nem létezik. Becslések szerint évente közel 150,000 elvált szülő (ebből mintegy 20,000 nemzetközi válás) veszíti így el kapcsolatát gyermekével, vagy a látogatási jogot a gyermek felnőtté válásáig. A japán családjogi törvény elsődleges vádját ezért az képezi, hogy lehetőséget biztosít a japán anyák számára a gyermek apjától való elszakítására.
Az „első elrablás” nem bűncselekmény
Tanesze Takao, a tokiói Csuó egyetem jogprofesszora arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a japán büntetőjog a gyermekrablásra bűncselekményként tekint, a belföldi gyermekrablás eseteigyakorlatilag ismeretlenek. „Az első elrablást általában nem kezelik bűncselekményként. A szülői vitát követően viszont – miután a japán családjogi bíróság döntött a gondviselő személyéről – a pert vesztett japán szülőt letartóztathatják, ha megpróbálja visszaszerezni a gyereket a gondviseléssel megbízott szülőtől” – nyilatkozta Tanesze.
A gyermekek jogtalan elvitele 2009 szeptembere óta kap nagyobb nyilvánosságot, mikor Christopher Savoie amerikai apát letartóztatták fiának és lányának elrablásáért volt feleségétől, ki korábban jogellenesen Japánba vitte a gyerekeket. Noriko Savoie gondviselési jogot nyert azzal a feltétellel, hogy az amerikai Tennessee állam állandó lakosa marad, szülőföldjére, Japánba való visszatértével azonban jogsértést követett el. Egy hónappal később Chistopher Savoiet gyermekrablás vádjával börtönbe zárták Japánban, mert megpróbálta a gyerekeket visszavinni az Egyesült Államokba. Az ügy a nemzetközi figyelem középpontjába került, mint Japán sikertelensége a nemzetközi gyermekvédelmi egyezményhez való csatlakozáshoz.
Nemzetközi házasságok felbomlásánál a japán családjogi bíróság szinte soha nem ítéli a gondviselési jogot a külföldi állampolgársággal rendelkező szülő számára, mindazonáltal japán szülők is megkeserülhetik a mindkét szülőre kiterjedő jogrendrendszer hiányosságait. A könyvelőként dolgozó 42 éves Csiba Mikánál 2010 elején skizofréniát diagnosztizáltak, kilenc hónapos elmegyógyintézetbe való kezelésének kezdetén elvesztette a gondviselési jogot fiai, Thomas és Jonathan fölött. Kezelésének ideje alatt férje Angliába vitte a gyerekeket, ahova később maga is követte őket, és bíróságra vitte az ügyet. Az Egyesült Királyságbeli bíróság a hágai egyezményt idézve 2011 áprilisában megállapította, hogy Csiba férje jogtalanul vitte el gyermekeiket Japánból, ezért a helyi illetékes japán családjogi bíróság felé továbbították az esetet, hogy az döntsön a szülői felügyeleti jogról. Mivel azonban Japánban nincs közös szülői felügyelet, és Csiba kilenc hónapos kórházi kezelésen esett át, a gyerekeket az apa felügyelete alá rendelték. A férjével való vitát követően 2011 júliusában a japán anya elvesztette gyermekeinek látogatási jogát is. „Szerintem a japán törvények módosításra szorulnak, hogy csökkentsék a gyermekrablások számát és engedélyezzék a közös szülői felügyeletet. Ha mindkét szülő gondját viselhetné a gyereknek a válást követően, kevesebb gyermekrablás lenne vagy talán egy sem” – véli Csiba.
Tenesze Takaó véleménye szerint a japán hatóságok ezennel bár ratifikálják a nemzetközi gyermekvédelmi egyezményt, teljes körű alkalmazására nem fog sor kerülni: „Japán alapvetően támogatja a jelenlegi családjogi gyakorlatot. Ezért van erős eltérés a nemzetközi és a hazai jogi normák között, ami negatívan befolyásolja az egyezmény jóhiszemű végrehajtását. Amennyiben a Hágai Egyezményt törvénybe iktatják, és a külföldi államok észreveszik, hogy Japán nem képes megbirkózni vele, a nemzetközi közösségtől erős nyomás és bírálat fog érkezni. Bízom benne, hogy a nemzetközi nyomás lesz az, ami Japánt az egyezmény valódi végrehajtására sarkallja”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése