Doufukuai

Keresztény mártírok Japánban 1543-ban érkeztek meg az első európaiak Japánban. Két (vagy három) portugál kereskedő kínai hajók fedélzetén kényszeredetten ért földet Tanegashima szigetén, a mai Kyūshū tartományban. Mintegy hat évvel később már az első keresztény misszió is megérkezett a szigetországba, s ami azután következett, arra a történészek gyakorta mondják, hogy Japán " keresztény évszázada ". Száz évnyi viszonylagos keresztény dominancia egykoron ide vagy oda, manapság a japán lakosság mintegy 1%-a vallja magát kereszténynek. Nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt pár évszázadban keresztény ügyileg Japánban. A történet kontextusának középpontjában a XVI. század lesz, mivelhogy talán ez a legmeghatározóbb időszak a japán kereszténység szempontjából, mi több a korszak a japán történelem szemszögéből az ugyancsak nagy jelentőséggel bíró Hadakozó Fejedelemségek - sengokujidai (戦国時代) - időszaka is egyszersmind, amiről a blogon már korábban számos egyéb téma kapcsán írt

Emlékszünk a kultikus japán anime, az Akira motorbandás jelenetére, melyben fiatal huligánok vágtattak végig az irizáló éjjeli metropolisz utcáin vagány járgányaikkal, egymást püfölve, terrorizálva a lakosságot? Neonfények, betört ablaküvegek, kiégett autók, bandaharc... Az Akira által megfestett, disztópikus jövőbeli metropolisz, Neo-Tokyo egy sötét, fiktív világ képét tárhatja elénk, mindazonáltal e jelenetsor ihletését egy nagyon is evilági jelenség, mégpedig az 1980-as évekbeli Tōkyō  és egyéb japán nagyvárosok utcáin garázdálkodó motoros bandá k adták.           Kik is voltak ezek az erőszakos figurák, akik az animációs film alapjául szolgáló manga írójának - Otomo Katsuhiro (大友克洋) - megragadták a képzeletét? 暴走族 Bōsōzoku " a féktelenül rohanók klánja " alatt értünk manapság bármilyen japán motoros bandát, s főképp a társadalomba be nem illeszkedő, erősen nemzeti érzelmű egyének csoportját. Úgy tartják hogy a bōsōzoku csoportosulások eredetileg a második világh

Mostanában nem volt túl sok kocsmológiai témájú elukubráció a blogon, hiszen kik járnak már manapság kocsmába. Én nem járok, nincsenek is nyitva. Vagy ha vannak is csak kilencig, én meg akkor mennék.  Amabie könyöröghet érettünk akárha isten báránya, a korona vírus nem akar eltakarodni se  Tōkyōból , se Japánból, se a világból. Az élet viszont mégiscsak megy tovább, de mielőtt túlzott elmélkedésbe bonyolódnék, gyorsan el is mesélek egy tavaly év végi kocsma vizitet, amit szakértőtársammal ejtettünk a Tokyo Whisky Libr ary nevű helyen.  Ez egy olyan hely volt, amiről sokat hallottunk, mindig is afféle bakancslistás kocsmaként állt a jövőbeli csekkolandó helyek lajstromán, de aztán sose mentünk, hiszen egy-két törzshely kialakulását követően alábbhagy az ember kuriózumra szomjazó krimó-kalandvágya, de elég a szóból, megéri-e a hypot a nagy fővárosi pia könyvtár? Tsumari, meg . Nem hétköznapi választék, az egyszer szent, a whisky könyvtár jelző pediglen nagyon is helytálló, mert az. M

Holdújév utáni szórványos szokásosom, hogy az adott állatövi jegynek megfelelően összegyűjtök pár érdekes kínai kifejezést , idiómát, ennek tükrében volt már szó kígyóról , patkányról, hát ennyi, nem találtam többet, mondtam hogy szórványos szokásról van szó, akárhogy is, a tigris éve kapcsán jöjjön pár kínai kifejezés a panthera tigrissel kapcsolatban alább: 骑虎难下 Ha a tigris hátára ülsz, ott is maradsz Szó szerinti fordításban a 骑虎难下(qíhǔ nánxià) jelentése, ha meglovagolod a tigrist, nehezen szállsz le róla - különösebb elmélkedés nélkül is érhető szituáció, ugyanakkor az alábbi sztori nélkül a magyarázat nem lenne teljes: úgy tartják a történet eredete egészen a Keleti Jìn dinasztia korába megy vissza (晉朝, Jìn Cháo, i.sz. 317–420), miután Sīmǎ Yán (司馬炎, császári nevén Jìn Wǔ Dì 晋武帝) lett az új uralkodó . Nem sokáig élvezhette újdonsült titulusát, mivel az egyik tábornoka puccsot hajtott végre ellene, és elfoglalta az akkori fővárost , a napjaink tyúkszaros urbanisztikai disztópiá