Doufukuai

A múltkori pisztráng pecás tripünk után hazafele tettünk egy kitérőt a közeli Oshino hakkai (忍野八海 ), " Oshino nyolc tengere " forrásaihoz, mely nyolc kis forrástavat foglal magában. Valamikor az i.sz. 800-as évekre emlékszenek vissza azok a korabeli japán források, mely során a Fujiból kitörő láva nagymértékben elárasztotta a hegy lábát elterülő vidékeket, ahol aztán hol buja erdőségek , hol pedig efféle forrástavak alakultak ki a későbbiekben.  E tavacskák vízét is alapvetően a Fuji hó-olvadéka képzi, ami a vulkanikus talajon át szűrődve hosszú évtizedek alatt csordogált egészen idáig. Ezáltal e tavak vize nem pusztán rendkívül gazdag ásványi anyagokban, de nem egészen evilági jellegűen kristálytiszta is: Apropó látod a csillagként csillogó pénzérméket a tó alján? A víz tisztásáról csak annyit, hogy az érmék nyolc méter mélyen vannak ... Hyakubun wa ikkenni shikazu (百聞は一見に如かず) - jobb egyszer látni mint százszor hallani róla, tartja a mondás. Az Oshino hakkai a Fujihoz

Van egy hal nevelde Shizuoka tartományban (静岡), a Fuji déli lejtőjénél, Fujinomiya (富士宮市) városában, az Inokashira parkon (猪之頭公園) belül, ahol szivárvány pisztrángot ( niji masu 虹鱒) tenyésztenek. A Fuji yōsonjō (富士養鱒場 ) névre hallgató tenyészetben nem csak csodálni lehet a halacskákat, de ki is lehet őket fogni, és hát ez volt a célunk tegnap. Kora reggel már repítettünk az autópályán anyósékkal , majd megérkezés, és napijegy váltását követően megkaptuk a horgászbotot, ami szó szerint egy bot (竿) damillal és horoggal, némi halkaját és már kezdődött is a pecázás. Kezdetben egy kutatóközpontként funkcionált a hely, ahol a pisztrángok növekedését tanulmányozták, de már évtizedek óta inkább üdülőhelyként szolgál, ahol előszeretettel jönnek kikapcsolódni, na megy friss pisztrángot fogni. Az erdő, és a kristálytiszta vízű zuhatagok, vízcsatornák látványa elbűvölő. Gondolom látod hogy mennyit szerkesztettem a képeket, de nem feltupíroztam, hanem épp ellenkezőleg, olyan buja vegetációval va

A matagi (マタギ, vagy 又鬼) Japán észak-keleti, Tōhoku régiójának, évszázados hagyományokra visszavezethető, hagyományosan téli medvevadászatra szakosodott, képzett vadászai, melyek közössége szórványokban bár, de a mai napig fennmaradt. A japán középkortól kezdve dokumentált vadászkultúra a XIX. században, a modern lőfegyverek , úgymint a Murata-puska (村田銃, Murata jū) bevezetésével párhuzamosan folyamatosan hanyatlani kezdett, mindazonáltal nem tűnt el teljesen. Ma elsősorban az Akita (秋田), illetve Aomori (青森) tartományok között elterülő Shirakami-Sanchi (白神山地) hegyvidéki területén élnek hagyományőrző matagik, akiknek kultúrája igen sok elemben osztozik az ainuk medvekultuszával is. A matagi közösségnek sajátos nyelvezete van, mely egyfelől a társadalmi helyzetükből, illetve foglalkozásukból adódó szociolektus (csoportnyelv), a helyi észak-japáni nyelvjárási hatások illetve az ainu nyelvből eredeztethető kifejezések egyedi keveredését mutatja. E sajátos matagi zsargont még a lokális falv

Mostanában láttam a boltokban ayut ( 鮎)  - amit japán édeshalként szoktak volt fordítani - és hát nem is véletlenül, hiszen egy szezonális, és kifejezetten nyári halról van szó. Ja, és édes is! Túrák alkalmával szerte Japánban találkoztam vele, tulajdonképpen egy hegyi street food, hurkapálcikán szokás faszenen kisütni. Most gondoltam megpróbálkozom vele, oly kacéran kacsingatott rám e két pajkos ayu, hogy nem volt szíven otthagyni őket.   Igazi faszénen sütött ayu, Nikkóban Az ayu Japán (Kína, és Korea) tiszta vizű hegyi patakjaiban él, és már a legelső japán krónika, a Nihon Shoki (日本書紀) is megemlíti. A legendabeli Jingu császárné (神功皇后, i.sz. 169 - 269) aki éppen Korea lerohanását tervezgette, kifogott egy ayut, és jó szerencse szimbólumaként tekintett rá. Azzal kapcsolatban nem maradt fenn adat, mennyire volt sikeres a hadjárat, mindenestre erre vezetik vissza, hogy az ayu írásjegye 鮎 egy halból (魚) és a jövendölés / jóslat (占) gyökeiből tevődik össze. Az ayu sajátossága, ho