Doufukuai

Aki Japánban nevel gyermeket, annak megkerülhetetlen az Anpanman alakja, hiszen az ország talán az egyik legikonikusabb rajzfilmfigurája, és lépten nyomon, ha tudjuk, ha nem, de találkozni fogunk vele. Az Anpanman írója Yanase Takashi (柳瀬 嵩 , 1919 – 2013), japán illusztrátor és meseíró, aki 1973-ban alkotta meg a karaktert. Yanase Takashi nemcsak íróként, hanem rajzfilmkészítőként is ismert volt. Az Anpanman eredetileg bár gyerekkönyvként jelent meg, de később egy rendkívül népszerű anime sorozat és termékcsalád is készült belőle. Anpanman sebtapasz Manapság pedig nagyon erős brandje van, ami túlmutat a japán popkultúrán és a gyermekirodalmon is. Az Anpanmannal branding ugyanis gyerekeket célzó termékek rendkívül széles skáláját fedi le: játékok, ruházat, ételek, oktatási anyagok, miegymás. ez a kaijunk tányérja  Mindazonáltal több generáció számára a mese maga igencsak szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen mindenkinek olyan alapvető értékeket közvetít, mint az egyszerűségre való tör

Akik követik a blogom Facebook oldalát , tudhatják, hogy sütök - főzök , mintha nem lenne holnap. Sokkal többet sütök, mint blogolok manapság. De a következő téma némileg ötvözi a két témát, lévén a tāngzhǒng (汤种) avagy yudane (湯種) módszerről fog szólni. Dióhéjban, a tāngzhǒng / yudane technika egy japán kenyérkészítési módszer, amely során a liszt egy részét forró vízzel összekeverik, hogy egy zselészerű masszát hozzanak létre. Ez a keverék lehetővé teszi a keményítő részleges gelatinizálódását, ami hozzájárul a kenyér puhaságához és nedvességtartalmához, bárminemű mesterséges adalékanyag nélkül. 湯種 / 汤种 Viszont a tāngzhǒng ugyebár egy kínai szó, amiben a tāng 汤(湯), magyarul forró víz , forrásban lévő víz, míg a 种(種) pediglen kontextus függően több jelentéssel bír, úgymint mag, fajta/típus, de a baidu szerint kása-szerű kovász (élesztő) értelemmel bír eme összetételben. Egy pár évvel ezelőtt hallottam először a fogalomról, és azóta motoszkált bennem, hogy mégis hogyan lett Kína ú

Mintegy bukolikus idillbe hajló, hajdanvolt teaházak buja fasor ölelésében, a régi Japán letűnt bája valaha a mai főváros betondzsungelének kellős középén is elérhető volt, mégpedig a mai Shinjuku területén. Tōkyō szülte, s Tōkyō temette a nyugalmas kis Jūnisō tavat (十二社池). A Jūnisō-tó története várostörténeti szempontból nagyon érdekes, hiszen plasztikusan szemlélteti Tōkyō városfejlődését.  A bejegyzés fotói az oldjapanphotos.com oldalról származnak 1590-től Tokugawa Ieyasu  (徳川 家康) itt a környéken kezdte kiépíteni hatalmi bázisát a mai Tokiói-öböl mocsaras partján, ám egy kis szeglete a városnak és egészen az XX. századig megőrizte falusias voltát: az 1910-es években még senki nem gondolt arra, hogy itt lesz majd valaha Tōkyō sűrűn beépített felhőkarcoló-negyede, ahol helyet kapnak többek között az építész legenda, Tange Kenzo (丹下健三) által tervezett, ikonikus Tōkyō Városházának ikertornyai is. Igen, a mai Nishi-Shinjuku (西新宿) történetéről lesz szó. Tsunohazu falu 角筈村 Kjeld Duits

Koryo-saram (고려사람 vagy Koryoin, Koryo-mar : 고려인) alatt azon volt Szovjetunió etnikai koreai népességét értjük, akik az Orosz Távol-Keleten élő koreaiak leszármazottai voltak, s majd Közép-Ázsiában kötöttek ki. Róluk szól e bejegyzés. Koreai diaszpóra az orosz Távol-Keleten A koreaiak Joseon-félszigetről 1863-tól kezdtek fokozatosan beköltözni az orosz Távol-Keletre, ez egyrészt abból adódik, hogy a Joseon-dinasztia (i.sz. 1392–1897, 大朝鮮國) alatt Korea igencsak hanyatlani kezdett, ami gazdasági nehézségeket sőt még éhezést is eredményezett, és egyszerűen sok ember keresett jobb életlehetőségeket más országokban. Mindemellett ne feledjük, a XIX. század vége és a XX. század eleje a politikai instabilitás időszaka is volt egyben az országban, ami tetőzött, hogy 1910-ben Japán annektálta Koreát . Olyan ismert függetlenségpárti aktivisták találtak itt helyet, mint Hong Beom-do (홍범도; 1868 -1943) vagy éppen Chŏng Sang-chin (정상진; 1918 – 2013) Hong Beom-do Mivel azonban a kínai határ a Qing