Doufukuai

Mintegy bukolikus idillbe hajló, hajdanvolt teaházak buja fasor ölelésében, a régi Japán letűnt bája valaha a mai főváros betondzsungelének kellős középén is elérhető volt, mégpedig a mai Shinjuku területén. Tōkyō szülte, s Tōkyō temette a nyugalmas kis Jūnisō tavat (十二社池). A Jūnisō-tó története várostörténeti szempontból nagyon érdekes, hiszen plasztikusan szemlélteti Tōkyō városfejlődését.  A bejegyzés fotói az oldjapanphotos.com oldalról származnak 1590-től Tokugawa Ieyasu  (徳川 家康) itt a környéken kezdte kiépíteni hatalmi bázisát a mai Tokiói-öböl mocsaras partján, ám egy kis szeglete a városnak és egészen az XX. századig megőrizte falusias voltát: az 1910-es években még senki nem gondolt arra, hogy itt lesz majd valaha Tōkyō sűrűn beépített felhőkarcoló-negyede, ahol helyet kapnak többek között az építész legenda, Tange Kenzo (丹下健三) által tervezett, ikonikus Tōkyō Városházának ikertornyai is. Igen, a mai Nishi-Shinjuku (西新宿) történetéről lesz szó. Tsunohazu falu 角筈村 Kjeld Duits

Koryo-saram (고려사람 vagy Koryoin, Koryo-mar : 고려인) alatt azon volt Szovjetunió etnikai koreai népességét értjük, akik az Orosz Távol-Keleten élő koreaiak leszármazottai voltak, s majd Közép-Ázsiában kötöttek ki. Róluk szól e bejegyzés. Koreai diaszpóra az orosz Távol-Keleten A koreaiak Joseon-félszigetről 1863-tól kezdtek fokozatosan beköltözni az orosz Távol-Keletre, ez egyrészt abból adódik, hogy a Joseon-dinasztia (i.sz. 1392–1897, 大朝鮮國) alatt Korea igencsak hanyatlani kezdett, ami gazdasági nehézségeket sőt még éhezést is eredményezett, és egyszerűen sok ember keresett jobb életlehetőségeket más országokban. Mindemellett ne feledjük, a XIX. század vége és a XX. század eleje a politikai instabilitás időszaka is volt egyben az országban, ami tetőzött, hogy 1910-ben Japán annektálta Koreát . Olyan ismert függetlenségpárti aktivisták találtak itt helyet, mint Hong Beom-do (홍범도; 1868 -1943) vagy éppen Chŏng Sang-chin (정상진; 1918 – 2013) Hong Beom-do Mivel azonban a kínai határ a Qing

Hokkaidō távoli, zord, kietlen szeglete, 1915 decembere. A vadon peremén található Sankebetsu járás egy kis falvát, Rokusensawát (六線沢) véres halálesetek rázzák meg pár nap leforgása alatt, melyben számos család veszíti el szeretteit borzalmas körülmények között. Mi több, a mai napig Japán történetének legkegyetlenebb állattámadásaként tartják számon. Ez volt a Sankebetsu barnamedve-incidens (Sankebetsu higuma jiken, 三毛別羆事件), vagy más elnevezésekben Rokusensawa barnamedve-támadás (Rokusensawa yūgai jiken, 六線沢熊害事件), avagy Tomamae barnamedve-támadás (Tomamae higuma jiken, 苫前羆事件) esete*, 1915 december 9-15 között, a Taishō-korszak kezdetén, mely során egy hím Ezō barnamedve megtámadott több háztartást, hét embert megölt, és további hármat megsebesített. Az előzmények 背景 A helynév, Sankebetsu (三毛別) ainu kifejezésből származik ( Sanke-petsu , サンケ・ペツ), és valami olyasmit jelent hogy a lefelé áramló folyó . Először valamikor 1915 november közepének egy hajnalán egy Ezō barnamedve jelent e