Doufukuai

Akik követik a blogom Facebook oldalát , tudhatják, hogy sütök - főzök , mintha nem lenne holnap. Sokkal többet sütök, mint blogolok manapság. De a következő téma némileg ötvözi a két témát, lévén a tāngzhǒng (汤种) avagy yudane (湯種) módszerről fog szólni. Dióhéjban, a tāngzhǒng / yudane technika egy japán kenyérkészítési módszer, amely során a liszt egy részét forró vízzel összekeverik, hogy egy zselészerű masszát hozzanak létre. Ez a keverék lehetővé teszi a keményítő részleges gelatinizálódását, ami hozzájárul a kenyér puhaságához és nedvességtartalmához, bárminemű mesterséges adalékanyag nélkül. 湯種 / 汤种 Viszont a tāngzhǒng ugyebár egy kínai szó, amiben a tāng 汤(湯), magyarul forró víz , forrásban lévő víz, míg a 种(種) pediglen kontextus függően több jelentéssel bír, úgymint mag, fajta/típus, de a baidu szerint kása-szerű kovász (élesztő) értelemmel bír eme összetételben. Egy pár évvel ezelőtt hallottam először a fogalomról, és azóta motoszkált bennem, hogy mégis hogyan lett Kína ú

Július havának posztja rendhagyó módon egy recept videó lesz , mi több az első a maga nemében. Hiszen ha már a blog Facebook oldalán rendszeresen osztok meg gasztro témákat , időnként saját főztjeimet a #doufukuaikaja címke alatt, miért ne videózzam végig a szombat délutánom hogy aztán egész este szerkeszthessek egy kis videót, gondoltam.  Így is lett. Natsubate (夏バテ)  - a nyári hőséggel járó étvágyvesztés - ide, natsubate oda, enni nyáron is kell, és a buta no kakuni (豚の角煮) egy olyan kaja, amit a nyári hőségben is simán be lehet hamikázni, és tápanyagban nem szegény. Tessék, itt a video alább:   Recept: - bonts egy sört , anélkül el se kezdd  - hasaalja szalonnát (buta bara, 豚バラ) nagyobb darabokra vágjuk, és pirítunk rá egy kis kérget - egy lábasba mehet az átpirított hús, gyömbér, póréhagyma, fokhagyma, csili paprika és a hús méretétől függően 2-3 órán, vagy akár még tovább főzzük közepes lángon, otoshibuta fedelet rakunk rá (DIY módon egyszerűen alufóliát lyukasztunk tele fogp

Évszázadokon keresztül, a  warabit  (蕨) - Pteridium aquilinum , magyarul  saspáfrányt - többnyire az elégtelen rizs-termésből fakadó éhínségekkel azonosították, kényszerből fogyasztott növényként: a ugyannyira a fájdalom és a nyomor, mint a túlélés szimbóluma. Ugyanakkor, ezzel mintegy párhuzamosan volt egy egészen más oldala és más célközönsége a warabiből készített édességnek, mégpedig a mindenkori arisztokrácia, ergo igencsak széles spektrumon mozog a warabihoz köthető fogalmak tárköre. Ezt fogja körbe járni az alábbi bejegyzés, kezdjük is mindjárt az alapokkal. Mégpedig a kőkori alapokkal! Kőkori kaja A mezőgazdaság megjelenése előtt az élelem fogalmát a vadon termő növények és állatok jelentették a világon mindenhol, és ez alól Japán sem kivétel. Az ún. Jomon-korszak (縄文時代), a tulajdonképpeni japán csiszoltkő-korszak (i.e. 10,000 - 300 között) mintegy tízezer évet átívelő intervallumának emberei vadásztak , halásztak , gyűjtögettek: mindent, amit a föld kínált. S ezen ősemberek