Doufukuai

Viszonylag sok halat eszünk az évben, minden héten van 1-2 "hal nap", de az év nagy részén fogyasztott halak nagy része viszonylag szűk palettán mozog - lazac, tonhal, buri (japán sárgafarkú), hokke (atka makréla), nyáron mondjuk ayu , etc. - de ősszel igencsak kibővül a repertoár. A hét elején vettem sanmát (makrélacsuka), nagyon jó volt, ma pedig két maaji (まあじ / 真鯵, leánykori nevén japán ló-, és vagy fattyúmakréla ) kokettált velem a pult mögül, megkértem az eladót, hogy kapja ki a belsőségeket, kérdi hogy készíted, sós grillen ( shioyaki , 塩焼き)? Mondom igen, ez a terv, oké akkor kikapja a zengót (ゼンゴ, vagy 稜鱗/楯鱗), ami az oldalán található kemény pikkely, ugyanis ez egy tüskésmakréla féle. S így már csak sütni kell. Beraktam még a kosárba egy csomag hotatét (ホタテ、帆立貝), amit óriás Ezo kagylóként is neveznek az angolszászok, amúgy fésűkagylóféle Japán északi részéről. És egy doboz Sapporo Classicot , mert Hokkaidō napok vannak a boltban, és az amúgy csak Hokkaidōn árul

Július havának posztja rendhagyó módon egy recept videó lesz , mi több az első a maga nemében. Hiszen ha már a blog Facebook oldalán rendszeresen osztok meg gasztro témákat , időnként saját főztjeimet a #doufukuaikaja címke alatt, miért ne videózzam végig a szombat délutánom hogy aztán egész este szerkeszthessek egy kis videót, gondoltam.  Így is lett. Natsubate (夏バテ)  - a nyári hőséggel járó étvágyvesztés - ide, natsubate oda, enni nyáron is kell, és a buta no kakuni (豚の角煮) egy olyan kaja, amit a nyári hőségben is simán be lehet hamikázni, és tápanyagban nem szegény. Tessék, itt a video alább:   Recept: - bonts egy sört , anélkül el se kezdd  - hasaalja szalonnát (buta bara, 豚バラ) nagyobb darabokra vágjuk, és pirítunk rá egy kis kérget - egy lábasba mehet az átpirított hús, gyömbér, póréhagyma, fokhagyma, csili paprika és a hús méretétől függően 2-3 órán, vagy akár még tovább főzzük közepes lángon, otoshibuta fedelet rakunk rá (DIY módon egyszerűen alufóliát lyukasztunk tele fogp

Mostanában láttam a boltokban ayut ( 鮎)  - amit japán édeshalként szoktak volt fordítani - és hát nem is véletlenül, hiszen egy szezonális, és kifejezetten nyári halról van szó. Ja, és édes is! Túrák alkalmával szerte Japánban találkoztam vele, tulajdonképpen egy hegyi street food, hurkapálcikán szokás faszenen kisütni. Most gondoltam megpróbálkozom vele, oly kacéran kacsingatott rám e két pajkos ayu, hogy nem volt szíven otthagyni őket.   Igazi faszénen sütött ayu, Nikkóban Az ayu Japán (Kína, és Korea) tiszta vizű hegyi patakjaiban él, és már a legelső japán krónika, a Nihon Shoki (日本書紀) is megemlíti. A legendabeli Jingu császárné (神功皇后, i.sz. 169 - 269) aki éppen Korea lerohanását tervezgette, kifogott egy ayut, és jó szerencse szimbólumaként tekintett rá. Azzal kapcsolatban nem maradt fenn adat, mennyire volt sikeres a hadjárat, mindenestre erre vezetik vissza, hogy az ayu írásjegye 鮎 egy halból (魚) és a jövendölés / jóslat (占) gyökeiből tevődik össze. Az ayu sajátossága, ho